A héten kezdődik a tizenegyedik szankciós csomag vitája Brüsszelben. Miután az EU immár harmadik országokat akar megfenyegetni, ez lesz az egyik legbonyolultabb folyamat a háború kitörése óta.
Tizennégy hónap kellett hozzá, hogy a Nyugat belássa azt, amit a világ békepárti része gyakorlatilag a kezdetektől fogva hangsúlyoz: a szankciók sokkal jobban fájnak a tiltások megalkotóinak, mint annak, aki ellen meghozták azokat. A várakozásokkal és a „tűpontos” prognózisokkal ellentétben az orosz gazdaság nem omlott össze, Moszkva gyakorlatilag gond nélkül váltott át egy speciális háborús gazdaságra, a jegybank villámgyorsan és sikeresen reagált a megváltozott helyzetre, az orosz exportkereskedelem megtalálta a nyugati hiányok befoltozására alkalmas új területeket és útvonalakat, a sokat emlegetett, de a széles körű konszenzust nagyvonalúan elhanyagoló nyugati stratégiai türelem pedig lassan kezd elfogyni.
Túl azon, hogy a világ nagyobbik része továbbra is fenn akarja tartani a gazdasági kapcsolatokat Oroszországgal, Moszkva a kettős felhasználású termékek és a párhuzamos kereskedelem segítségével még az első tíz csomag elméletileg legsúlyosabb alaptételnek szánt intézkedéseit is át tudja vészelni. Brüsszel lassan jutott el a fájdalmas beismerésig: a szankciókhoz nem csatlakozó országok kereskedelmének fellendülésével a nyugati cégek csak összeszorított foggal nézik, ahogyan harmadik országok exportálják tovább termékeiket, és a szemük láttára úszik el a plusz profit, amit a háború előtt még ők fölözhettek le az orosz piacon.
Miután Ursula von der Leyen és a háborúpárti országok már kifogytak az ötletekből, a legújabb terv szerint – és ez alkotja a tizenegyedik szankciós csomag gerincét – már nem újabb orosz célpontokat keresnek, hanem olyan harmadik országokat akarnak büntetni, amelyek egyébként szankciós termékekkel (többek között a szigorúan tiltott csúcstechnológiás alkatrészekkel) kereskednek moszkvai szerződések alapján.
A merész lépésnek azonban pontosan az lehet a következménye, mint az eddigi szankcióknak, még egy mellékhatással súlyosbítva: felmerül a veszélye, hogy az így szankcionált országokat (első körben Örményországról, Kazahsztánról, Kirgizisztánról, Tádzsikisztánról, Türkmenisztánról és Üzbegisztánról van szó) a tiltó rendelkezések teljesen elidegenítik majd Európától, és még szorosabbra fűzik kapcsolataikat Kínával és magával Oroszországgal.
Azt hihetnénk, ezért is óvatosabb Brüsszel a szokásosnál: a tervezet szerint az EU először diplomáciai úton próbálná jobb belátásra bírni a „tévelygőket”, és csak utána jönnének a konkrét szankciók. Ám
amely ellen ha Brüsszel valóban szankciókat vezetne be, annak nyilván következményei lennének a globális színpadon.
A Kína elleni kereskedelmi tiltások ötlete az Európai Bizottság részéről nem új keletű. Tulajdonképpen a háború kezdete óta fel-felmerül a gondolat, ám eddig azzal hessegették el, hogy nincs meggyőző bizonyíték Peking kettős játékára. Ami azt illeti, most sincs, Európa pedig kezd tudatára ébredni kínai kapcsolatainak fontosságára és számára a legelőnytelenebb kimenetelű sebezhetőségére. Ez azonban úgy tűnik, ezúttal kevés lesz, akárhogy fogja a fejét Macron vagy a határozatlanságba lassan belealvó Scholz kancellár: a tervezet a hírek szerint hét kínai vállalat szankcionálási lehetőségét is tartalmazza, olyanokét, amelyek a gyanú szerint kettős felhasználású alkatrészekkel segítik „Putyin háborús gépezetét”.
A listán állítólag több olyan vállalat neve is szerepel, amelyeket az USA már szankcionál. Ilyen például a 3HC chipgyártó, amely Washington szerint az Államokból származó alkatrészeket próbált meg Oroszországnak szállítani, vagy a King-Pai Technology, amely hadiiparban is használható mikroelektronikus alkatrészekkel látja el Moszkvát.
Az USA indoklásait érdemes némi távolságtartással figyelni, miután minden olyan szankciót vagy nemzetközi kereskedelmi szabállyal ellentétes törvényt, amely mögött a saját befektetéseinek felfuttatási szándéka áll, a nemzetbiztonság kifejezéssel szokta ellátni, még akkor is, ha szimpla pénzügyi számítás rejlik mögötte. Ebben az esetben ugyanis senkinek, még a Kereskedelmi Világszervezetnek sincs joga bírálni a döntését. Ezzel a trükkel már Trump elnök is élt Kína ellen, Biden pedig gyakorlatilag futószalagon gyártja a nemzetbiztonság címkéket a tiltó rendelkezések esetében.
Kína nyilván nem lesz elragadtatva egy esetleges brüsszeli támadástól, de a tagállamok logikusabban gondolkodó fele sem szeretné túlzottan erőltetni a kereskedelmi háborút, már csak azért sem, mert ha elfajulna a helyzet, sokkal többet veszítenének, mint Peking. Jól jelzi az aggodalmat egyes EU-s diplomaták tiltakozása és a javaslat eltörlésére irányuló lobbija – a lázadó csoport élén pedig éppen az a Németország áll, amely Kína-ellenes retorikája ellenére nagyon is pragmatikusan gondolkodik, amikor tettekre kerül a sor.
Több tagország egy talán még ennél is nyomasztóbb kérdést vetett fel a lehetséges szankciókkal kapcsolatban: belekerülhet-e a kalapba Törökország, amely az EU egyik legfontosabb kereskedelmi partnere, nem mellesleg pedig NATO-s tagállam? A kiszivárgott Pentagon-jelentés Ankarát Oroszország egyik legkészségesebb segítőjének tartja a szankciós bújócska terén, elvileg tehát előfordulhat az a furcsa helyzet, hogy az EU saját szövetségesét teszi tiltólistára. A kérdés, hogy egy ilyen fordulatra miképpen reagálna Erdoğan – amennyiben megnyeri a pár nap múlva esedékes választásokat.
Az Európai Bizottság nem kíván nyilatkozni a várhatóan óriási vitát generáló tervezetről, de a héten alapszinten kezdődő tanácskozás borítékolhatóan hosszúra fog nyúlni. A szankciók életbe léptetéséhez ugyanis az összes tagállam beleegyezése szükséges, márpedig saját nemzeti érdeküket a Kínához ezer szállal kötődő gazdaságok, Németország és Franciaország most pontosan úgy fogja védeni, mint Magyarország. Az a káprázatos ötlet pedig, amely szerint minden ország egyenlő, de a kisebbek száját erővel is be lehet fogni, szerencsére még csak kezdeményeiben létezik, az EU jövője szempontjából pedig üdvös lenne, ha ez így is maradna.
Fotó: MTI/EPA/Reuters pool/Jason Lee
A mai Aulichok, Vécseyk, Dessewffyk teljes szívükkel védik hazájukat. Nem lőfegyverrel, hanem százezrével a digitális polgári körökben, a Harcosok klubjában az interneten. Horváth K. József írása.
Az Európai Bizottság elnöke szerint az elmúlt hetek eseményei azt bizonyítják, hogy az Európai Unió tagállamai összehangolt és tudatos támadások célpontjai.
„Mindenki jobban járna, ha Manfred Weber és Ursula von der Leyen inkább kerti törpéket festenének Európa tönkretétele helyett” – jelentette ki Móna Márk, a Mandiner riportere.
Egyre többen lázadnak fel.
Thierry Breton kendőzetlenül beszélt arról, hogy az Európai Bizottság rossz úton halad.
A tagállamok egy része a befagyasztott orosz vagyonból finanszírozott jóvátételi kölcsönök lehetőségét vizsgálja.
A modern amerikai történelem egyik legnagyobb politikai botránya, az ahogy Barack Obama adminisztrációjának tagjai szabotálták Donald Trump első elnökségét. Elérkezett a számonkérés ideje.
A körmére néztünk Juhász Péternek, aki a nemlétező ózdi gyermekotthonról szóló álhírt publikálta. A külföldről pénzelt baloldali hálózat Magyar Péter kampányához reaktiválta a bukott politikust.
