Macron csak kimondta hangosan, mit gondolnak az európaiak Kínáról

Az orosz-ukrán konfliktus óta az európai vezetők is egyre nagyobb gyakorisággal látogatnak Kínába. Az eddigi szórványos alkalmak közül, talán Emmanuel Macron látogatása váltotta ki a legnagyobb hullámokat, azt is főleg azzal az interjúval, amelyet hazaúton ejtett meg. Scholz tavaly őszi találkáját inkább a német külügyminiszter viselkedése tette botrányossá, mutatva a német kancellár erélytelenségét. Emmanuel Macron viszont újra elővette az európai szuverenitás kérdését, akkor, amikor az USA feltétlen hűséget követelne meg a szövetségeseitől.

A francia elnök kínai útjáról visszatérve olyan interjúkat adott, amelyek az Atlanti-óceán mindkét partján felborzolták a kedélyeket. Többek között azt mondta, hogy 

„Ez a megjegyzés, amely feltehetően Tajvanra utal, egyes megfigyelők szerint azt sugallta, hogy aláássa a Kínával szembeni transzatlanti frontot, noha az elnök a továbbiakban megismételte, hogy Franciaország támogatja a tajvani status quo-t“– írta Benjamin Haddad a Foreign Policy hasábjain.

Haddad fontosnak tartja Macron azon kijelentését, amit sok kommentátor vitatottnak talált: „Ha az európaiak nem tudják megoldani az ukrajnai válságot, akkor hogyan mondhatnánk hitelesen Tajvanról, hogy vigyázzatok, ha valami rosszat csináltok, mi ott leszünk?” Azaz Macron a „stratégiai autonómiáért” folytatott kampányának részeként egyszerűen megjegyezte, hogy az európaiak nem lennének hitelesek Ázsiában, ha nem tudnának gondoskodni a saját hátsó udvaruk biztonsági kérdéseiről.

Benjamin Haddad szerint Macron nyers megjegyzései rávilágítanak kínai útjának mélyebb motivációira: az Európai Uniónak meg kell találnia a saját hangját a világ ügyeiben, és nem szabad hagynia, hogy világnézetét és érdekeit – akár Washingtonban, akár Pekingben – mások alakítsák. Az már az amerikai politikai döntéshozók számára kellemetlen igazság, hogy Macron hangosan kimondja azt, amiben csendesen hisz sok európai partner.

 Haddad leírja, hogy 

Az európaiakat is aggasztja Kína viselkedésének számos aspektusa, a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatoktól kezdve az emberi jogok megsértéséig, de az Európai Bizottság hajlandó volt szembesülni e problémák némelyikével. Sok európainak azonban kevésbé tetszik, hogy

A francia képviselő azt javasolja az Egyesült Államoknak, hogy fogadja el ezt a valóságot, mikor Európával együtt dolgozik a Kínával szembeni közös megközelítés kialakításán. A Pekinggel szembeni sikeres fellépés nemcsak a katonai kérdéseken múlik, hanem legalább annyira az egységes gazdasági stratégia kialakításán. Az Egyesült Államoknak figyelembe kell vennie európai partnerei aggályait, árnyalatait és érdekeit, ha azt akarja, hogy politikája működjön.

Az európai kontinens vezetői gondosan mérlegelnek Pekinggel szemben: egyértelműen kötéltáncot járnak, hogy egyensúlyt teremtsenek a gazdasági érdekek és más prioritások között. Macron nincs is egyedül ebben a tekintetben, és a Kínában tett látogatása, amelyre Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke kísérte el, aligha volt elszigetelt esemény a fent leírt konklúzióját tekintve. 

Kétségkívül a Biden-kormányzat erős transzatlanti egységet kovácsolt Ukrajna támogatásában az orosz agresszióval szemben, viszont Kína esetében nem volt ilyen sikeres. Joe Biden amerikai elnök által aláírt transzatlanti kezdeményezés, a felállított Kereskedelmi és Technológiai Tanács nem segített a digitális normák és az ellátási láncok összehangolásában.  Ellenkezőleg, a Biden-kormányzat megduplázta a Trump-korszak protekcionizmusát. A transzatlanti tárgyalópartnerek még mindig Trump acéltermékekre kivetett vámjain civakodtak, amikor az amerikai kongresszus 2022 augusztusában elfogadta az inflációcsökkentő törvényt, hogy masszív támogatásokat nyújtson az amerikai iparnak az európai partnerek rovására.

Az európai vezetőkben az is kétségeket ébreszt az amerikai tárgyalópartnereik őszinteségével kapcsolatban, hogy miközben az Egyesült Államok nyomást gyakorol Európára Kínával való kapcsolatainak korlátozására, addig az USA és Kína közötti kereskedelem 2022-ben rekordszintet ért el, méghozzá nem kevesebb mint 690 milliárd dollárt. Míg az EU és Kína közötti átfogó beruházási megállapodást nagy transzatlanti nyomásra félretették, a Trump-kormányzat Pekinggel kötött első fázisú kereskedelmi megállapodása továbbra is érvényben van.

Benjamin Haddad figyelmeztet, hogy a nyilvánvaló feszültségek ellenére Washingtonnak nem kell kétségbeesnie, mert 

Ahhoz, hogy felvegye a versenyt Pekinggel, Washingtonnak hiteles partnerre lesz szüksége, nem pedig összehangolt ügyfelekre. Szerinte más módja is van annak, hogy hatékonyabban lépjünk fel a kínai törekvésekkel szemben anélkül, hogy az európaiak az amerikai narratívát ismételgetnék. Azzal, hogy az Egyesült Államok lehetővé teszi Európa számára, hogy növelje szuverenitását, csökkentheti az EU sebezhetőségének kockázatát a kínai külső befolyással szemben. Párizs pedig pontosan ezt szorgalmazza – magyarázza Benjamin Haddad. Hozzáteszi, hogy 

az elmúlt hat évben Macron törekvése az volt, hogy megerősítse az európai autonómiát, megvédje a kritikus infrastruktúrát, az ellátási láncokat, kidolgozza a szükséges geopolitikai eszközöket, hogy a kontinens versenyképes legyen, és megvédje saját érdekeit és biztonságát. 

Idézi von der Leyent, aki korábban elmondta, a cél nem a teljes szétválás (Kínától), hanem inkább az európai iparágak kockázatmentesítése a Kínától való függőségtől.

Ezt követően a szerző francia büszkeséggel sorolja a sikereket: az elmúlt hónapokban az EU már több területen is előre lépett ezen cél elérésében. Megállapodott a kényszerítés elleni mechanizmusokról, hogy megvédje tagjait a ragadozó kereskedelmi nyomással szemben, elsősorban válaszul Kína azon kísérleteire, hogy elszigetelje és megfélemlítse Litvániát, amiért kiállt Tajvan mellett. Az EU chipekről szóló törvénye, a Net Zero Industry Act és a kritikus nyersanyagokról szóló törvény talán nem kerül a címlapokra, de ezek fontos lépések ahhoz, hogy az európaiak sokkal kevésbé függjenek Kínától (és más ázsiai országoktól) az akkumulátorok, nyersanyagok, hidrogén és a kulcsfontosságú technológiák elektronikus alkatrészei tekintetében. Párizs különösen élen jár ezekben az erőfeszítésekben. A szélesebb értelemben vett kulcsfontosságú technológiai beruházások esetén Franciaország az uniós országok közül a leghatározattabban  korlátozza a Huawei-t, és – többek közt –  az EU köztisztviselőinek meg is tiltották a TikTok letöltését.

Haddad megállapítja, hogy az önállóbb Európa lassan kezd felébredni. A védelmi kiadások az egész kontinensen növekednek. Franciaország már 25 százalékkal növelte védelmi költségvetését Macron első elnöki ciklusának 2017-es kezdete óta. Most egy olyan törvényjavaslatot fontolgat, amely tovább növelné a kiadásokat, és még Macron hivatali ideje alatt megduplázná az ország katonai kiadásait. Németország, a skandináv államok és Lengyelország hasonló emeléseket jelentettek be.

Ráadásul az európaiak végre újra kapcsolatba lépnek saját szomszédaikkal, amelyeket túl sokáig hagytak az orosz és kínai befolyásnak, és újra a bővítésre összpontosítanak, benne a nyugat-balkáni vagy kelet-európai (így különösen az ukrán) regionális integrációra. Az Európai Politikai Közösség francia vezetéssel történő elindítása, mindössze egy évvel azután, hogy 

ígéretes kezdet az együttműködés és az infrastruktúra fejlesztéséhez számos fontos kérdésben.

A francia képviselő szerint, ahelyett, hogy az amerikai politikai döntéshozók összehangolódást várnának, inkább azokat a helyeket kell keresniük, ahol mindkét fél érdekei egybeesnek. Egyelőre Európa fő erőssége kereskedelmi erejének kihasználása az euroatlanti viszonylatban is. Az Egyesült Államoknak nem szabad ezt protekcionizmussal aláásnia vagy azzal, hogy ellenzi az európai védelmi ipar kialakulását.

Haddad úgy véli, Macron mindig is egyértelműen állást foglalt amellett, hogy az európaiak nem „egyenlő távolságra” vannak amerikai szövetségeseik és Kína között. A saját érdekeit és világnézetét védő egységes Európa hosszú távon végső soron szilárdabb partner lehet Washington számára, mint a szigorúan irányított, de elszigetelt nemzeti stratégiákat követő szövetségesek. Lehet, hogy egy erős, független EU jelenleg nem tűnik csábítónak az Egyesült Államok számára, de Washingtonnak szem előtt kell tartania, hogy ez egy olyan EU is, amelyet Kína nem tud megosztani, amelynek nem tud parancsolgatni.