Meddig bővül még a NATO?

Bővít a NATO: Finnország és Svédország

Az nem kérdés, hogy a NATO új tagokkal bővül, illetve a jövőben is bővülni fog, az sokkal inkább, hogy mikor és hány állammal: egyedül Törökország és hazánk nem hozott még hivatalos döntést a svéd csatlakozás kapcsán – Finnország csatlakozását időközben mindketten jóváhagyták és a napokban 31-re bővült a védelmi szövetségben résztvevő országok száma. A két skandináv állam történelmében nagy hagyományai vannak a semlegességnek. Ezen változtatott az orosz–ukrán háború az oroszokhoz való stratégiai és földrajzi közelség, valamint fenyegetettség miatt.

Svédország és Finnország eredetileg egyszerre szeretett volna csatlakozni a védelmi szövetséghez, aminek két jól elhatárolható oka volt: egyrészt a két skandináv állam ezzel is szimbolizálta a szövetségét, másrészt azt gondolták, hogy minden tagállam parlamentje gördülékenyen, jelentősebb ellenállás nélkül ratifikálja a kérelmüket. 

Ezeknek megfelelően tavaly május 18-án nyújtották be egyidejűleg a hivatalos csatlakozási kérelmüket Jens Stoltenberg NATO-főtitkárnak. Mindkét állam csatlakozási jegyzőkönyvét tavaly július 5-én írták alá, miután befejeződtek a csatlakozási tárgyalások. Ezeket a már aláírt jegyzőkönyveket kell ratifikálni most minden tagország parlamentjének a saját nemzeti eljárásaik szerint.

Finnország és Svédország integrálása a védelmi szövetségbe az orosz–ukrán háború fenyegetésén és a heves orosz reakciókon túl is fontos kérdés, ugyanis mindkét skandináv államnak komoly fegyveres állománya van.

Törökország a kezdetektől fogva aggályokat támasztott mind Svédország, mind Finnország csatlakozása ellen. A törökök eleinte két feltételt szabtak a ratifikációhoz: egyrészt problémát jelentett, hogy a két skandináv állam támogatta a Kurdisztáni Munkáspárt törekvéseit (PKK), amelynek olyan követői is akadtak, mint Fethullah Gülen hitszónok. A szervezet skandináv támogatása azért volt szálka Erdogan szemében, mert a PKK-t Törökországban terrorszervezetnek nyilvánították, a hitszónokkal pedig az a probléma, hogy azzal vádolják, hogy ő áll a 2016-os meghiúsított puccskísérlet mögött. 

A másik kifogás török részről az volt, hogy a svédek és a finnek 2019-ben betiltották a Törökországba irányuló fegyverexportot, mivel a törökök megtámadták a Népvédelmi Egységek (YPG) kurd milíciát Szíriában, arra hivatkozva, hogy a PKK szövetségesei. A madridi NATO-csúcsot követően úgy tűnt, hogy a skandinávok és a törökök rendezték ügyes-bajos dolgaikat egymást között, miután aláírtak egy közös biztonsági egyezményt, amely foglalkozott a török aggodalmakkal.

Jelenleg viszont meghiúsult az eredeti terv, miszerint Svédország és Finnország egyszerre csatlakozik a NATO-hoz, mivel Törökország csak a finnekét volt hajlandó jóváhagyni. Ezt a döntésüket arra alapozták, hogy az egyik hétvégén a svéd fővárosban ismét nyilvánosan elégették az iszlám szent könyvet, a Koránt. 

Törökország mellett hazánk a másik NATO-szövetséges, amelynek a parlamentje még nem ratifikálta a jegyzőkönyvet a svédek vonatkozásában. Ez a kritikus hangokkal ellentétben nem azért van, mert Magyarország ne szeretné azt, hogy bővüljön a védelmi szövetség. Ha a kormányon múlna, akkor rövid időn belül elfogadták volna mindkét ország csatlakozását, de itt a tagállami törvényhozásnak van kulcsszerepe, ahol jelen esetben a kormánypártoknak kétharmados a többségük. A probléma ott jelentkezik, hogy a kormánypárti frakció megosztott a kérdésben. 

Ezért került sor arra, hogy Magyarország tárgyaló-delegációt küldött Svédországba és Finnországba. Ennek eredményeként a parlament jóváhagyta Finnország kérelmét, de Svédország esetében egyelőre nem született döntés. Svédország és Magyarország között eddig sem volt felhőtlen a politikai együttműködés, hiszen a svéd kormányzati szereplők az elmúlt időszakban rendszeresen kérdőre vonták a hazai demokrácia és jogállamiság állapotát, amivel porig alázták az egész országot. Ezért a kormánypárti frakció azt várja a svédektől, hogy ebből nem legyen probléma a jövőben, ugyanis ha az Európai Unióban ilyen rossz volt a politikai együttműködés, és ez nem változik, akkor borítékolhatóan a védelmi szövetségben is hasonlóan borús lesz a viszony. Röviden tehát, amennyiben Svédországnak szüksége van a magyar parlament beleegyezésére, és egy olyan szövetség részesévé szeretnének válni, amelynek hazánk is részese, akkor tiszteletben kell tartaniuk országunk alkotmányos berendezkedését, valamint hogy a svédek ne foglaljanak állást a magyar belpolitikai kérdésekben, mint ahogy a kormány sem foglal állást a svéd belpolitikai történésekben. Az eddigi svéd kormányzati nyomásgyakorlás nem fog eredményre vezetni, így a svédeken a sor, hogy elnyerjék a kormánypárti frakció bizalmát.

A finnek már megtették a szükséges lépéseket: azon túl, hogy Magyarországot és Finnországot történelmi barátság köti össze, a finnektől érkezett visszajelzés, hogy a korábbi politikai problémákat rendezik a két ország között. Ennek megfelelően a parlament március 27-én jóváhagyta Finnország NATO-csatlakozását. Ez példa lehet Svédország számára is.

Finnország: közös határ Oroszországgal

Közös a két skandináv országban, hogy az orosz fenyegetés miatt adták fel történelmi semlegességüket. Az aggodalmak ezen belül eltérők.

Finnország inkább fenyegetett, mint Svédország, hiszen van egy 1340 kilométeres közös határszakasza Oroszországgal. De a történelmi tapasztalatok sem jók, hiszen az 1917-es, Oroszországtól való függetlenedést követően a második világháború alatt hosszasan harcoltak a Szovjetunióval. A teljes megszállást 1939 végén sikerült elkerülniük, ám területük 11 százalékát veszítették el. Nem véletlen, hogy a finneknél lényegében nemzeti minimum a NATO-csatlakozás támogatása. Ha a konkrét csatlakozást vesszük figyelembe, kétség sem férhet hozzá, hogy Finnország felkészültebb. Teljesíti a NATO 2014-ben megfogalmazott iránymutatását, amely szerint a GDP arányában a védelmi kiadásoknak el kell érniük a 2 százalékot. Ezt szemlélteti az 1. ábra.

1. ábra: Finnország védelmi kiadásainak alakulása. Forrás: Világbank

A finnek, miután 1991-ben felbomlott a Szovjetunió, több kisebb lépéssel kerültek közelebb a NATO-hoz: 1992-ben 64 harci repülőgépet vásároltak az USA-tól, az 1995-ös EU-csatlakozás óta pedig minden finn kormány felülvizsgálta a NATO-csatlakozás lehetőségét. Jelenleg pedig egy olyan hadsereget tartanak fenn, amely 5,5 millió lakost képes kiszolgálni, ezen belül pedig 280 ezer katonája és 900 ezer tartalékosa van.

Finnországban a háború kirobbanása megerősítette a légvédelem szerepét a 21. századi hadviselésben. A harcok a légvédelem mellett felhívták a figyelmet a tüzérség szerepére is: a finnek már jóval a konfliktus kezdete előtt elkezdték a tüzérség fejlesztését. A hagyományos tüzérségi és gyalogsági képességek kiemelik Finnországot, hiszen a legtöbb európai ország az 1990-es, 2000-es évek folyamán leselejtezte a harckocsikat, a tábori fegyvereket, valamint a védelmi költségvetést is visszavágta. Az észak-európai ország, mivel nem kezdett jelentős leszerelésekbe, megőrizte a harci kapacitását és a fokozatos fejlesztésekkel sokkal professzionálisabb erőket tudhatnak magukénak. Érdekesség, hogy a napokban finn parlamenti választásra került sor, amelynek eredménye középtávon befolyásolhatja az északi ország jövőbeli politikáját, beleértve katonai stratégiáját is.

Svédország, a kérdőjel

Svédország a hidegháborút követően homlokegyenest ellentétes utat járt be: a hadseregét leépítette, az általános hadkötelezettséget megszüntette. Ebben 2014-ben a Krím orosz annexióját követően következett be változás. Ennek hatására a korábbi többoldalú párbeszédet felváltotta a hadsereg újbóli felszerelése és a védelmi kiadások fokozatos növelése. Ezt a 2. ábra szemlélteti.

2. ábra: Svédország védelmi kiadásainak alakulása. Forrás: Világbank

A finnekkel ellentétben Svédországnak nincs közös határszakasza Oroszországgal, de az utóbbi időszakban mégis egyre inkább fenyegetve érzik magukat. Azon túl, hogy stratégiailag belátható távolságra vannak Oroszországtól, az orosz katonai repülőgépek egyre sűrűbben sértik meg a svéd légteret. Korábban, 2014-ben a svéd szigetvilágban orosz tengeralattjárót is felfedeztek. A svédek tehát, mivel annak idején jelentős leszerelésekbe kezdtek, és a területvédelem helyett a békefenntartó missziókra fókuszáltak, jóval nehezebb helyzetben találják magukat katonai szempontból, mint Finnország. Svédországba nyolc év után, 2014-től tért vissza a hadkötelezettség, mivel rájöttek, hogy egyrészt ez biztosít kellő méretű és képzett tartalékot, másrészt pedig egy a honvédelem iránt elkötelezett társadalmat is.

Összességében a két ország csatlakozásából a védelmi szövetség profitálhatna, hiszen élvonalbeli berendezéseik, felszereléseik vannak.

Finnország például egész Európa egyik legerősebb tüzérségét tudhatja magáénak 1500 tüzérségi és rakétarendszerével. Svédország pedig a világ legfejlettebb vadászrepülőgépeivel és dízel-elektromos tengeralattjáróival büszkélkedhet.

Összegezve: a csatlakozás húzódik

Összességében tehát nem az a kérdés, hogy bővülni fog-e a NATO Svédországgal és újabb tagokkal, inkább az, hogy mikor és milyen módon.

Nagyobb kérdés maga Svédország: a csatlakozásuk azon fog múlni, hogy képesek lesznek-e eloszlatni a magyar kormánypárti parlamenti képviselők fent részletezett aggályait, valamint hogy tudják-e rendezni a nézeteltérésüket és tárgyalóasztalhoz ülni a választások előtt álló Törökországgal.

Borítókép: MTI/AP/Lehtikuva/Antti H'm'l'inen