A kínaiak bevetik a rivális tigrisek és az egyetlen zsákmány fortélyát

Európa naiv volt, amikor azt hitte, hogy egységfrontot alkothat Washingtonnal

Még múlt hét közepén idézték a Washington Post cikkét, amely szerint

A Washington Post egy múlt héten közzétett felmérésre hivatkozik, miszerint a republikánus megkérdezetteknek csak 29 százaléka mondta azt, hogy Washingtonnak kötelessége segítséget nyújtani Kijevnek. Kevin McCarthy, a Képviselőház Republikánus Pártjának vezetője még október 18-án arra figyelmeztetett, hogy a republikánusok nem fognak biankó csekket aláírni Ukrajnának, ha visszanyerik a képviselőházi többséget.

A kínai angol nyelvű Global Times megszólaltatta Lü Hsziangot, a Kínai Társadalomtudományi Akadémia nemzetközi kapcsolatokkal foglalkozó szakértőjét, aki szerint a jelenlegi helyzetből ítélve a demokraták el fogják veszíteni a képviselőházi többséget. Így, ha a november 8-ai időközi választásokon a republikánusok többségbe kerülnek a képviselőházban, akkor nyilvánvalóan módosítani fogják Washington Ukrajnával kapcsolatos politikáját. Lü úgy véli, a félidős választások után várhatóan csökkenteni fogják az Ukrajnának nyújtott amerikai segélyeket, vagy legalábbis erőteljesen lassítják-visszafogják majd a fegyverszállítások és az anyagi támogatások kifizetését.

Lü Hsziang rámutat, hogy az amerikai külpolitika gyakori változása egyre nyilvánvalóbb a nemzetközi közösség számára. Ennek alapvető okát az amerikai politikai rendszer strukturális ellentmondásaiban látja. A két párt különböző érdekcsoportokat képvisel, és minden választás lényegében a domináns érdekcsoport váltását jelenti. Egy ilyen politikai rendszer néha korrekciós mechanizmusként működhet. (Megj.: Bezzeg egy jó kis egypártrendszerben!)

Az a gondolat viszont megfontolandó, hogy az Egyesült Államok viszonylagos hanyatlásával olyan területeken, mint a gazdaság, a politika és a kulturális identitás, mindenütt mélyen gyökerező ellentmondások kerültek felszínre, és az USA nehezen tud elegendő erőforrást fordítani globális hegemóniájának fenntartására, ami megnehezíti Amerika számára a következetes külpolitika fenntartását.  

Mivel jelentős hatással van az ukrajnai válság Európa biztonsági kereteire, normális, hogy az európai országok aggodalmukat fejezik ki amiatt, ha az USA esetleg csökkentené az Ukrajnának nyújtott támogatását.

Következik ezután a kínai helyzetleírás, miszerint az USA által kiváltott ukrajnai válság erősen aláásta az európai országok gazdasági kilátásait, az eurózóna inflációs rátája rekordot döntött, az energiaválság pedig súlyosbodott. A tél közeledtével sok európai ország aggódik az energiaellátás és az energiaárak miatt. Ha az USA jelentősen csökkenti Ukrajnának nyújtott segélyeit, Európának kétségtelenül még többet kell majd segélyeznie, vagy egy hosszúra nyúló háború következményeivel kell számolnia. 

Ezen még csavarnak egyet a kínai elemzők azzal, hogy szerintük az USA már sokszor csapdába ejtette szövetségeseit, vagy súlyos veszteségeket okozott nekik, különösen az európaiaknak.

Tény, hogy az USA és Európa közötti szakadék és az európai országok közötti bizalmi válságok már eddig is megvoltak. Az USA és Európa közötti megosztottság és viták egyre nyilvánvalóbbá válnak az amerikai politika következetlensége miatt. Amennyiben a félidős választások után, ha az USA valóban drasztikusan csökkenti az Ukrajnának nyújtott támogatást, akkor a szakadék vélhetően tovább fog nőni, és még tovább fog mélyülni a bizalmi válság is – szövi tovább a gondolatokat a cikk. Így a Global Times számára is adódik a megoldás, Európának továbbra is meg kell őriznie függetlenségét és autonómiáját, és nem támaszkodhat túlságosan az USA-ra. Az Egyesült Államoktól való nagyfokú függés Európa számára katasztrófát jelent,

USA–Európa kapcsolatok egyre inkább zéróösszegű versenynek tűnnek

Pár napra rá a fenti címmel közölte a következő vezércikkét a Global Times, amelyet a Reuters beszámolójával indít. Joe Biden amerikai elnök hétfőn felszólította az amerikai olaj- és gázipari vállalatokat, hogy rekordnyereségeiket fordítsák az amerikaiak költségeinek csökkentésére és a termelés növelésére, vagy fizessenek magasabb adókulcsot. Állítólag Biden azt is mondta, hogy itt az ideje, hogy ezek a vállalatok felhagyjanak a háborús nyerészkedéssel.

Szerintük Biden azzal, hogy az amerikai olajipari óriásokat háborús nyerészkedéssel vádolja és rendkívüli adókkal fenyegetőzik, egyértelműen úgy pozícionálja magát, mintha megpróbálná kezelni a magas olajárakat, amelyekkel az amerikai választók a félidős választások előtt szembesülnek. Konkrét részletek nélkül azonban ez nagy valószínűséggel nem más, mint üres politikai beszéd.

Az amerikai kormány által gerjesztett rendkívüli geopolitikai és energetikai feszültségeknek köszönhetően (megj: úgy látszik ez kötelező kínai szófordulat) az amerikai olaj- és gázipari vállalatok váratlan nyereségre tettek szert (megj: ebben viszont igazuk van). 

Kétségtelen  – legalábbis a kínaiak szerint – , hogy az Egyesült Államok a legnagyobb nyertese a viharos globális energiapiacnak, így különösen az orosz-ukrán konfliktus miatt kialakult európai energiaválságnak.

Biden és kormánya többször is panaszkodott a magas olajárakra és az amerikai olaj- és gázipari vállalatok hatalmas bevételeire,

A lap szerint mindez ismét csak azt mutatja, hogy az amerikai kormány mennyire alkalmatlan a kapzsi érdekcsoportokkal szembeni fellépésre, és a polgárok megélhetését közvetlenül érintő kérdések kezelésére. (Megj.: Ezzel a kínai lap egyszerre minősíti alkalmatlannak a nagy ellenfél vezetőjét és fogalmazza meg a kizsákmányoló, plutokrata karvalykapitalizmus kritikáját.)

Ez az Egyesült Államokban már közhely, de mélyreható következményekkel jár a világra nézve, különösen az USA európai szövetségesei számára. Miközben azt látják, hogy 

 (Megj.: Már megint egy csúf, antiatlantista propaganda. Csak sajnos – lényegét tekintve – igaz.)

Ezért a Global Times azt ajánlja az európaiaknak, hogy tegyék fel maguknak azt a két kérdést, hogy  a Fehér Ház egyáltalán törődik-e jogos aggodalmaikkal, és hogy továbbra is bízzanak-e az USA-ban?

Persze a kínaiakat se szidjuk azért, mert ők is észrevették, hogy az energiaválságtól sújtott számos európai országot egyre inkább frusztrálja, hogy az USA hasznot húz a szerencsétlenségükből. Igaz Emmanuel Macron eddig is eléggé hangosan kritizálta, hogy az amerikaiak Európának négyszeres áron adják el a gázt, mint a saját iparuknak.

Megjegyzik azt is, hogy néhány európai ország megpróbált összefogni az ázsiai gazdaságokkal, hogy követeljék az Egyesült Államoktól az alacsonyabb gázárakat. Persze egyes médiajelentések szerint az amerikai vállalatok eközben több mint 100 millió dollárt (mintegy 40 millárt forintot) is kereshetnek egyetlenegy Európába tartó LNG-konténerszállító hajón!

 Ami az európai polgároknak még nem nyilvánvaló, azt a kínaiak már látják: jelesül, hogy az európai energiaválság súlyosbodása és a kezelés kudarca leginkább Európa és az Egyesült Államok közötti nézeteltérésre utal, amely során az USA egyértelműen saját érdekeit helyezi szövetségese érdekei fölé.

A Global Times szerint mindez túlmutat az energiaválságon. Valójában az USA és Európa gazdasági struktúrájának és fejlesztési céljainak versengő jellege miatt egyre inkább előtérbe kerül egy-egy, a gazdaságaikban nehezen áthidalható konfliktus, és

Példaként felhozzák az amerikai inflációcsökkentő törvényt, amely kifejezetten diszkriminálja az EU autóiparát és megújuló energiaiparát azáltal, hogy kirekeszti az USA-ba tartó európai vállalatokat a vonatkozó támogatásokból. Emellett ráadásul  Amerika kihasználja az európai energiaválságot, hogy új ösztönzőkkel átcsábítsa az európai vállalatok beruházásait az USA-ba.

A Global Times tehát úgy véli, hogy míg Európa nagy gazdaságai viselik az orosz-ukrán konfliktus súlyát, addig az Egyesült Államok önző és tisztességtelen gazdasági és kereskedelmi politikája aláássa azokat. Az USA-val való ilyen drága barátság olyan szakadékot hozott létre, amely károsítja a transzatlanti együttműködést. Szerintük Európában egyre inkább felismerik az USA és Európa közötti eltérést és a mögötte húzódó bonyolult következményeket.

Ennek fényében a Kína–EU gazdasági és kereskedelmi együttműködés nagy jelentőséggel bír az olyan nagy európai gazdaságok számára, mint Németország és Franciaország. A kínai–EU együttműködés elmélyítése nagymértékben növelheti az európai gazdaságok erejét és versenyképességét, amikor az USA azon kísérletének elutasításáról van szó, hogy mások, köztük a szövetségesek kárára megőrizze hegemóniáját.

– írták mindezt három nappal Olaf Scholz kínai látogatása előtt…

 (A Global Times karikatúrái)