Gazdaságilag is rendkívül rossz döntés lenne követni a „Nagy Újraindítás” zöld agendáját

A „Nagy Újraindítás” egyik alapvető pillére

Még tavaly számoltunk be a „Nagy Újraindításról” (Great Reset) a Makronómon, ahol rámutattunk, hogy a davosi elit által elképzelt koncepció valójában egy már-már autoriter világrendet ír elő, amelyet nyilván a Világgazdasági Forum (WEF) kíván irányítani.  

Az „újraindítás” egyik alapvető pillére – a szociális igazságosság, a technológiai forradalom és többek között – a környezetvédelmi intézkedések radikális bevezetése, vagyis a megújuló, „zöld” energia kétségen kívüli alkalmazása globális szinten.

Erre a világelitnek külön tervei is vannak, hiszen ahogyan azt kiemeltük egy korábbi elemzésünkben globális, döntéshozó szerepbe lévő intézmények előállítását sürgeti, ami az éghajlatváltozási célokat illeti.

Ráadásul ahogyan azt nemrég írtuk, a „Nagy Újraindítás” egy új globális pénzügyi infrastruktúrát is kíván létrehozni, amely magában foglal egy központi digitális valutát, továbbá egy 180 nagybankból álló konzorciumot, amely értékelni fogja a kereskedelmi hiteleket a környezetvédelmi-szociális kormányzás (ESG) sikeressége alapján.

„Zöld átállás”: gazdaságilag is rossz döntés

Az elitcsoport már olyannyira erőlteti a „zöld átmenet” elképzelését, hogy a „tudomány” mentén kívánja bemutatni a „zöldítés” fontosságát, például az előrejelzéseken keresztül. Ehhez szolt hozzá Richard A. Rosen amerikai fizikus, aki legfrissebb kutatásában kimutatta, hogy

A bostoni székhelyű Tellus Intézet kutatója kiemeli, hogy e kutatások számos olyan változót hagynak ki, amelyek valószínűleg megmagyarázhatják a GDP vagy a gazdasági növekedés változásait, ezáltal pedig súlyosan félrevezetik az éghajlatváltozással foglalkozó kutatóközösséget, a politikai döntéshozókat és a közvéleményt.

Hasonló szellemben vet kritikát a klímakutatókra Peter Zeihan gazdaságpolitikai szakértő is, aki szerint azon kívül, hogy

Zeihan kiemeli, hogy a klímatudósok sajnos rettenetesen rosszak matematikában, hiszen nem számolnak az átmenet gazdasági feltételeivel és annak megvalósíthatásával, írtuk a Makronómon.  

Ráadásul, ahogyan azt korábban hangsúlyoztuk, Kathleen McCarthy, a River Cities’ Reader lap főszerkesztője úgy véli, hogy egy, a társadalom számára vesztességes döntésről lenne szó, azért is nevezi „a zöld új rablásnak” az éghajlatváltozással kapcsolatos globalista terveket, hiszen szerinte

Újraindítás helyett „Nagy Csalódás”

Erre figyelmeztet Mac Van Wielingen, a Viewpoint Group alapítója és elnöke, valamint a Viewpoint Investment Partners (VIP) befektetés-kezelő társaság társalapítója. A vállalkozó legfrissebb elemzésében kiemeli, hogy

nevezetesen a környezetvédelmi, társadalmi és kormányzási (ESG) törekvések felé, hangsúlyt fektetve a dekarbonizációra, a fenntarthatóságra, az egyenlőségre, a befogadásra és a rugalmasságra.

Van Wielingen szerint, bár ezek fantasztikus alapvető törekvések, de ahhoz, hogy valósággá váljanak, a közgazdaságtan gyakorlati realitásain kellene alapulniuk. Ennek a megértésnek a hiányában,

véli a közgazdász.

Márpedig Van Wielingen úgy véli, hogy a jelenlegi davosi agenda kizárja ezen alapvető negyedik elemet, amely sehol sem egyértelműbb, mint az energiapolitikában.

A közgazdász kiemeli, hogy a közösségeinkben és a társadalomban mindannyian egy tiszta környezetre vágyunk, ahogyan társadalmi értékre is törekszünk, valamint a lehető legjobb kormányzásra is – mindezek vitathatatlanul olyan dolgok, amire vágyunk és szükségünk van.

Viszont a jelenlegi jól hangzó, leegyszerűsített, sekélyes narratíva, amit a Világgazdasági Forum (WEF) erőltet, nem kínál sok értéket ebben az összetettségben és olyan következményekhez járulhat hozzá, amelyeket a jövőben megbánhatunk, véli Van Wielingen.

Mindenki találja meg maga útját

A „Nagy Újraindítás” alkotóinak és támogatóinak egyik legfontosabb törekvése, hogy a koncepció globális szinten valósuljon meg, ennek érdekében is támogatják erőteljesen a döntéshozó szerepben levő globális intézmények létrehozását – ahogyan azt már jellemzően kiemeltük a Makronómon:

Ezzel kapcsolatban fejezte ki értetlenségét az Analyst nevű görög kutatóközpont, amely az Európai Unió (EU) „zöld” agendáját kritizálta, hiszen hasonló mértékű kibocsátás-csökkentő célokat tűzne ki a blokk összes országaira – így Görögországra is, annak ellenére, hogy a dél-európai állam minimális ipari kibocsátásokkal rendelkezik, emeltük ki a Makronómon. Az intézet alapvető kérdése, hogy a hírhedt idei Egyesült Nemzetek (ENSZ) éghajlatváltozási konferenciáján (COP26) született döntések, ahova 200 országból érkeztek képviselők 120 politikai vezető társaságában, hogyan reprezentálhatják a világ népeinek akaratát?

Van Wielingen szerint,

Így elkerülhetőek az olyan kínálati, illetve ársokkok, mint amilyenek jelenleg Európában és Ázsiában jelentkeznek. A közgazdász szerint, ellenkező esetben a széles körű klíma- és dekarbonizációs mozgalom hitelét veszti és ha ez globálisan történik, akkor minden egyes országban elveszíti a támogatását.