Hét év tárgyalás után csapta rá az ajtót az EU-ra Svájc

Május 26-án jelentette be Guy Parmelin (Svájci Néppárt), a svájci államtanács elnöke, hogy véget vetnek a hét éve húzodó tárgyalásoknak az Európai Unióval az új, átfogó intézményközi megállapodást illetően. A hírt Svájcban megkönnyebbüléssel, Brüsszelben megdöbbenve fogadták – pedig

Svájc még 1972-ben kötötte meg az első szabadkereskedelmi megállapodását az Európai Gazdasági Közösséggel. Rá húsz évre ugyanakkor az alpesi ország egy népszavazáson elutasította az Európai Gazdasági Térségbe való belépést. Ezt követően hosszú tárgyalásokon keresztül született meg az a mintegy 120 bilaterális szerződés, mely a mai napig szabályozza az EU és Svájc kapcsolatát. Ezek összességében szemlélve (és jelentősen leegyszerűsítve) egy olyan helyzetet eredményeztek, mintha Svájc is az Európai Unió szinte teljesjogú tagja lenne: Svájc tagja a schengeni egyezménynek, hozzájárul az EU kohéziós büdzséjéhez, részt vesz a tagállamok közti tudományos együttműködésben, és nem mellesleg a közös piachoz is hozzáfér.

Az új, átfogó keretmegállapodás ezt a szerződéshalmot lett volna hivatott kiváltani, ugyanis idővel egyre nehezebbé vált azok folyamatos frissítése és újratárgyalása annak érdekében, hogy megfeleljenek a folyamatosan változó uniós szabályozási környezetnek. Az akkor még Jean-Claude Juncker vezette Európai Bizottság még 2014-ben kezdett bele az új keretmegállapodás letárgyalásába Bernnel. Az már akkor is jól látszott, hogy rögös út áll majd a tárgyaló felek előtt, arra azonban talán senki sem számított, hogy még 2021-re sem sikerül majd megállapodni. Maga Juncker is úgy sajnálattal nyilatkozott 2019-ben, mandátuma lejártakor arról, hogy nem tudta tető alá hozni a megállapodást.

Ha az EU-val akarsz megállapodni, nem mazsolázhatod ki csak a neked tetsző szabályokat

A megállapodás szövege már lényegében 2018-ban elkészült, a svájci fél azonban időt kért, hogy azt minden érdekelttel leegyeztethesse. A társadalmi konzultációk során három vitás pont bontakozott ki: a svájciak engedményeket vártak az EU-tól a magasabb svájci bérek megvédése érdekében, problémásnak találták az állami támogatások uniós rendszerét, és az EU-ból érkező munkavállalóknak fizetendő jóléti juttatásokat is kifogásolták. Az látszik tehát, hogy a kormányt vezető, jobboldali Svájci Néppárt leginkább egy lazább, gyakorlatilag csak a kereskedelemre fókuszáló megállapodást szeretett volna elérni. Ezzel csak egy gond volt: hogy az EU-nak ez egyáltalán nem állt érdekében, bár néhány engedményt végül így is tett.

A Brexit által beárnyékolt tárgyalások során az EU mindig próbált erősnek mutatkozni, és a végletekig kitartani amellett, hogy

Azaz, az EU elutasította, hogy Svájc úgy részesülhessen a közös piac pozitív hatásaiból, hogy egyébként a többi közös játékszabályt már nem tartja be. Azt is meg kell ugyanakkor említeni, hogy az engedmények nélkül a svájci politikai vezetésnek is meg volt kötve a keze, mivel valószínűsíthető volt, hogy ezek nélkül elbukna a tervezet egy esetleges népszavazáson.

A kenyértöréshez végül az vezetett el, hogy a felek nem tudtak előbbre jutni az Európai Unió Bíróságát illető kérdésekben. A megállapodás tervezete ugyanis tartalmazta, hogy a svájci szabályozási környezetnek dinamikusan meg kell felelnie az európai jogszabályoknak – az ezeket illető vitás ügyekben pedig az Európai Unió Bírósága az illetékes. Ennek oka, hogy attól tartottak, hogy az EU-hoz szorosan kötődő intézmény sokkal inkább az EU agendáját fogja majd rájuk erőltetni, mintsem elfogulatlanul bíráskodni. Ennek kapcsán legutóbb április 23-án találkoztak Brüsszelben a felek, azonban előrelépés nem igazán történt, s további tárgyalási dátumot sem tűztek ki. A svájci államtanács végül május 26-án jelentette be, hogy nem kívánja aláírni a megállapodást az Európai Unióval.

Jön tehát az évtizedeken keresztül elhúzódó Swexit?

A svájci döntés semmi esetre sem jelenti az Unió és Svájc közti kétoldali kapcsolatok befagyását. Az eddig érvényben levő szerződések továbbra is hatályosak maradnak – az Európai Bizottság viszont azt kommunikálta, hogy ha nincs átfogó megállapodás, akkor semmilyen más különalku sem lesz Svájccal. Ez a gyakorlatban azt jelentheti majd, hogy a most még aktuális megállapodások az elkövetkező évek folyamán szépen lassan érvényüket vesztik, így pedig egyre több területen hullhat majd ki Svájc az európai integrációból. Azaz,

Ezt a folyamatot a Financial Times szerkesztőségi véleménycikkében nemes egyszerűséggel csak lassított Swexitnek nevezte, utalva az integráció elhúzódó elerodálódására.

Addig viszont mindkét félnek fájni fog a szakítás, bár kétségkívül Svájc lesz az, aki jobban megsínyli a döntést. Svájc legnagyobb kereskedelmi partnere ugyanis az Európai Unió: a svájci export 42 százaléka, míg az import 50 százaléka köthető az EU-hoz. A negatív hatások pedig szinte azonnal meg is jelentek: közvetlenül a bejelentés napján járt ugyanis le egy, az orvosi eszközök akadálymentes kereskedelmére vonatkozó egyezmény. Így pedig a svájci gyártók lényegében egy kalap alá esnek majd a többi, EU-n kívüli gyártóval, mely a Reuters szerint 114 millió svájci frank azonnali költséget jelent az adminisztrációs terhek növekedése miatt. Ennek a súlyát jól érzékelteti, hogy az államtanács be is jelentett, hogy elővigyázatossából felhalmozásba kezdenek az orvosi eszközökből, ha nem sikerülne újratárgyalni a szóban forgó megállapodást az EU-val.

Emellett veszélyben lehet például a svájci gépgyártás és a start-up szféra, de várhatóan a kutatók is kevesebb pénzhez juthatnak majd az uniós források kiesése miatt. Mindent összevetve a BAK Economics becslése szerint

A svájci kormánypárt ujjong örömében, az ellenzék Fekete Szerdának nevezte a döntést

Thomas Aeschi, a Svájci Néppárt képviselője az orosz RT-nek úgy nyilatkozott, hogy „Svájcban a legtöbben elégedettek a döntéssel”. Ugyanakkor szerinte „ez csak egy csata volt, a háború még nincs megnyerve”, mivel szerinte számos olyan erő van Svájcban, akik a szorosabb integráció irányába vinnék az országot. A képviselő szerint

és nagy összegeket kellene fizetniük az EU finanszírozása érdekében”. A szintén néppárti Marco Chiesa azt mondta, hogy „ez a közvetlen demokrácia, s így a svájci emberek győzelme”.

Ezzel szemben

A többi svájci ellenzéki párt hasonlóan kritikus véleményt fogalmazott meg.

A gazdasági szereplők reakciója nem volt egyöntetű. Egy genfi logisztikai cég vezetője azt hangsúlyozta, hogy „mindenkinek le kellene nyugodnia egy kicsit, és akkor talán újrakezdődhetnének a tárgyalások”. A zürichi Ecofin vezetője szerint viszont meg kell engedni Svájcnak, hogy különböző legyen, s erre nem adott szerinte lehetőséget a tervezett megállapodás.

(Címlap: Guy Parmelin svájci elnök (b) és Ursula von Der Leyen, az Európai Bizottság elnöke sajtóértekezletet tart a bizottság brüsszeli székházában 2021. április 23-án.MTI/EPA/Pool/Francois Walschaerts)