A négy legnagyobb uniós gazdaság közül csak az olaszok kérik az uniós RRF-hitelt

Az uniós tagállamoknak hivatalosan április 30-ig kellett (volna) benyújtani a Helyreállítási és Ellenállóképességi Eszköz (RFF) forrásainak felhasználására vonatkozó terveiket. Azonban tekintve, hogy csupán alig fél év állt a kormányok rendelkezésére, hogy megtervezzék az eurómilliárdok elköltését, az Európai Bizottság már előre jelezte, elnézőek lesznek azokkal, akik kicsit megcsúsznak a tervek beadásával.

Ebből kifolyólag a határidőre nem is érkezett be az összes terv, bár a legtöbb ország saját weboldalán – a szükséges társadalmi egyeztetés lefolytatása végett – azt, vagy annak kivonatolt verzióját már közzétette. A május elején elérhető tervek főbb tudnivalóiról a Makronóm is készített akkor egy összeállítást, ezt itt tekintheti meg.

Most a brüsszeli székhelyű Bruegel Intézet kutatói vették górcső alá a négy legnagyobb gazdasággal rendelkező uniós tagállam terveit, a gyorselemzést Simone Tagliapietra mellett a magyar Darvas Zsolt jegyzik. A szakértők kiemelték azt – melyre korábban mi is felhívtuk olvasóink figyelmét –, hogy

Ez jelen esetben azt jelenti, hogy az olasz, francia, német és spanyol tervek közül egyedül az olasz tart igényt a számára elérhető hitelkeretre – ők viszont a teljes, számukra elérhető 123 milliárd eurós keretet le akarják hívni a vissza nem térítendő támogatások felhasználása mellett. Emellett a spanyol terv utal rá, hogy a jövőben lehet, hogy élni fognak a hitelfelvétel lehetőségével, erre ugyanis 2023-ig minden tagállamnak (kiegészítő tervek benyújtása által) lehetősége van.

A felszínen hasonló tervek valójában teljesen eltérő projekteket takarnak

A Bizottság szigorú feltételrendszert dolgozott ki azt illetően, hogy a tagállamok pontosan milyen témák mentén költhetik el az RRF-forrásokat. Az uniós szabályok szerint a tagállami terveket úgy kellett felépíteni, hogy azok költései legalább 37 százalékban a zöld átállást, míg legalább 20 százalékban a digitalizációt segítsék. Emellett a Bizottság további hívószavakat is meghatározott, melyekkel kapcsolatban szívesen látna fejlesztéseket. Ezeket a korlátokat minden vizsgált tagállam terve megugorja, ugyanakkor a konkrét arányokban nagyfokú eltérések mutatkoznak.

A digitalizáció a német tervben kapja a legnagyobb hangsúlyt (a felhasználni tervezett források több mint 50 százalékát költenék el ezen a területen).

A kutatók emelett kiemelik, hogy az egyik nagy kategóriába sem sorolható költések aránya nagy változatosságot mutat. Míg ugyanis a németek alig tervezik olyan projektek megvalósítását, melyek nem kapcsolhatók sem a zöld átálláshoz, sem a digitalizációhoz, addig ezek az olasz vagy épp a spanyol tervben kifejezetten nagy hangsúlyt kapnak. Ez valószínűsíthetően azzal magyarázható, hogy összességében a német terv a legkisebb méretű: a németek mindössze 27,9 milliárd euró elköltésével számolnak, ami eltörpül az olaszok 204,5 milliárdja mellett.

Ha a terveket még kisebb elemeikre bontjuk, további jelentős különbségeket fedezhetünk fel. Az elemzés arra mutat rá, hogy

Ezek a fő prioritások a zöld infrastruktúra és mobilitás, a zöld energia és az épületek energiahetékonysága. Az előbbi esetében a német terv szinte kizárólag az elektromobilitásra fókuszál. Ez a spanyol tervben is hangsúlyos, de ott emellett a tömegközlekedés fejlesztése is megjelenik. Ezzel szemben a francia és a spanyol terv ezen a téren leginkább a vasúti fejlesztésekre koncentrál.

A zöld energiákkal kapcsolatos tervek is nagy változatosságot mutatnak. Mind a négy vizsgált ország komoly fejlesztéseket tervez a hidrogén felhasználása kapcsán. A francia terv hangsúlyos eleme emelett az aeroneutika, az olaszok és a spanyolok pedig az okos áramhálózatok és a megújuló energiaforrások terén terveznek befektetni. Az, hogy ez egyes komponensek pontosan milyen súllyal jelennek meg a tervekben, szintén nagy változatosságot mutat, ahogy az alábbi ábrán is látható.