Nincs egyetértés: aranykort vagy nemzeti tragédiát hoz az új uniós költségvetés?

A Magyar Közgazdasági Társaság (MKT) április 15-én tartotta legutóbbi konferenciáját, melynek első feléről korábbi tudósításunkat itt olvashatja. A délelőtti fejlesztéspolitikai vitát követően délután már a hétéves uniós programozási időszak magyarországi tervezésének kérdésein volt a hangsúly. A kerekasztal-beszélgetést Halm Péter, a Közgazdasági Szemle főszerkesztője és az MKT elnökségi tagja moderálta.

Soha nem látott összegek jutnak majd a fejlesztésekre

A beszélgetés bevezető előadását Dányi Gábor, a Miniszterelnökség európai uniós fejlesztések koordinációjáért felelős helyettes államtitkára tartotta. Prezentációjában kiemelte, hogy a Next Generation EU (NGEU) alap teljesen felborítja a költések megoszlását az egyes témák között. Míg ugyanis az MFF (Multiannual Financial Framework) „békeidőbeli” megoszlást követ, azaz nagyjából egyharmad jut kohéziós, egyharmada agrár, és szintén egyharmada egyéb uniós témákra, addig az NGEU 750 milliárd eurójából 721,9-et a kohézió és a reziliencia erősítésére fordítanak majd.

A helyettes államtitkár ezután a magyar gazdaság járvány előtti helyzetéről fejtette ki álláspontját. Meglátása szerint

Ezt azzal indokolta, hogy a devizaarányos államadósság 2019 végén töredéke volt a 2008-as adatoknak, illetve, hogy a magyar növekedés az EU-átlaghoz viszonyítva is kedvező. Emellett utalt rá, hogy a magyar növekedés egy 2018-as kutatás szerint a világ élvonalában van az inkluzivitás terén (az elemzésről a Makronóm számolt be elsőként).

Dányi ismertette a magyar tervezés stratégiai dimenzióit: elmondása szerint a gazdaság terén a hatékonyságnövelés a legfőbb cél, társadalmi szempontból pedig a demográfiai problémák jelenthetik a legnagyobb kihívást. A klímavédelem is hangsúlyos szerepet kap: úgy kell GDP-növekedést elérni, hogy közben nem nőhet jelentősen az üvegházhatású gázok kibocsátása. A közlekedés fejlesztése – mint minden eddigi fejlesztési ciklusban is – szintén a prioritások között szerepel. Végül kitért rá, hogy mind a területfejlesztés (a leszakadt régiók felzárkóztatása által), mind a makroregionális kapcsolatok fejlesztése olyan stratégiai kihívást jelent, mellyel ebben az időszakban is foglalkozni kell.

A gyakorlati megvalósítás kapcsán arra is utalt a helyettes államtitkát, hogy ebben az uniós költségvetési időszakban már kihasználják majd a különböző állami adatbázisok összekötésében rejlő lehetőséget. Így pedig szerinte „amit az állam tud egy pályázóról”, azt nem fogják tőle kérni, hanem ezeket a mezőket előre kitöltik. Így csökkenhetnek az adminisztratív terhek az uniós forrásokra való pályázás során.

Sorsdöntő időszak következik?

A beszélgetés hozzászólóinak sorát Balás Gábor, a Magyar Urbanisztikai Társaság elnökségi tagja, a Hétfa Kutatóintézet ügyvezetője nyitotta meg. Nyitásként kiemelte, hogy az Európai Unió kapcsán „a forradalmi hevünk már kicsit kihűlt”, és szerinte

Balás szerint a fejlesztések terén az eddig években a könnyen leszakítható gyümölcsökön már túl vagyunk, s itt az ideje a komplexebb projektekkel foglalkozni. Azt is hangsúlyozta, hogy a magyar politikai struktúra sajátja, hogy minden közigazgatási egység hajlamos azért lobbizni, hogy az ő projektje valósuljon meg. Ugyanakkor szerinte „érdemes lenne eljutni arra a szintre, hogy a célunk szerint legfontosabb projektekért lobbizunk, mégha azt nem is mi fogjuk megvalósítani”. A kutató szerint erre ma még kevés a motiváció, egyelőre minden polgármester magához kéri a pénzt, s a sajár projektjeit akarja megvalósítani.

A következő hozzászóló Heil Péter, az Európai Parlament szakértője volt. Kiemelte, hogy

Heil ismertette, hogy bár az Európai Unióban elismerik, hogy a válság előtt dinamikus növekedési pályán volt Magyarország, ugyanakkor rosszallóan tekintenek a gyenge forintárfolyamra, a gyorsuló inflációra és a válság előtt is magas költségvetési deficitre. Szerinte az EU a legnagyobb problémának azt látja, hogy az általános fejlődés ellenére a regionális különbségek nem csökkennek Magyarországon. Emellett a korrupció, az átláthatóság, az igazságszolgáltatás függetlenségének feltételezett csorbulása vagy az adóparadicsom-jelleg is kritika tárgyát képezi az EU-ban Magyarország kapcsán.

Ezzel kapcsolatban Dányi Gábor későbbi válaszában úgy fogalmazott, hogy „kicsit túl mélyen próbál az országok dolgaiban állást foglalni a Bizottság”. A helyettes államtitkár szerint a kritika ellenére érdemes kitartani bizonyos intézkedések mellett, szerinte például az adócsökkentések vagy a közmunkaprogram is ilyen.

Szaló Péter, a Belügyminisztérium korábbi helyettes államtitkára és a Falufejlesztési Társaság vezetője sajnálatát fejezte ki, hogy az előző uniós programozási ciklusban az integrált területi beruházások adta lehetőségekkel Magyarország nem élt. A szakértő szerint bár eredményeink valóban voltak az előző időszakban, a kérdés sokkal inkább az, hogy kimerítettük-e az összes potenciális lehetőséget, ami a rendelkezésünkre állt.

Kritikus hangokból is akadt bőven

Essősy Zsombor, a MAPI-csoport vezérigazgatója erős mondattal nyitotta megszólalását: szerinte

A közgazdász meglátása szerint ugyanis „brutális visszaesés” van abban, hogy mennyi pénzhez juthatnak direkt módon hozzá a vállalkozások. Ehelyett az állam és az önkormányzatok fognak nagy projekteket – és pénzeket – kapni.

Emellett kiemelte, hogy az innovációs pályázatok kapcsán „siralomvölgy”, ami az elmúlt 15 évben Magyarországon történt. Essősy utalt rá, hogy az innovációs projekteknél szerinte jellemzők a befolyásolási törekvések, s így a pályázók többsége már úgy áll hozzá, hogy „baromság az egész innovációs pályázat; tudjuk, hogy a hülyék nyernek”.

Lukács András, a Levegő Munkacsoport elnöke szintén éles kritikával illete az eddigi uniós források felhasználását. Megfogalmazása szerint

A szakértő az eddigi uniós fejlesztések környezetvédelmi visszáságaira hívta fel a figyelmet, és hangsúlyozta, épp itt az ideje ezen változtatni.

Szebeni Dávid, az Enrawell vezetője szintén kritikus hangot ütött meg. Kiemelte: szerinte „tévút az EU-fejlesztéspolitika GDP-központú megközelítése”, ugyanis van számos más olyan érték, melyet kevésbé vesznek figyelembe a mutatók. Emellett személyes tapasztalataira alapozva azt mondta, hogy „az elmúlt időszakban a fejlesztéspolitikai intézményrendszer nem bírta a terhelést”. Így pedig szerinte kérdéses, hogy a most várható erőltetettebb ütemet meg lehet-e majd a oldani az államigazgatásban belengetett 10-20 százalékos létszámnöveléssel. Szebeni emellett azt is hangsúlyozta, hogy az „építőipar jelenlegi struktúrája csapás a körforgásos gazdaságra, és ez számottevő gond lesz az infrastrukturális fejlesztések nagy száma miatt”.

Vajda László, az MKT Mezőgazdasági Szakosztályának társelnöke úgy fogalmazott, hogy „a vidékfejlesztés az előttünk álló időszakban soha nem látott forrásokhoz jut”, mely „alapos tervezéssel és körültekintő végrehajtással mind a vidék, mind az egész ország hasznára válhat”.

A konferencia megszólalóinak sorát Boda György, az MKT Munkaügyi Szakosztályának elnökségi tagja zárta. Álláspontját egy felszólításban summázta. Mint mondta,

Ezután olyan alapvető kérdéseket vetett fel, melyekre szerinte az államigazgatás nehezen tud csak választ adni. Ilyen kérdés szerinte például, hogy mit kezd Magyarország azzal, hogy 400 éve az európai fejlődés második vonalában van, vagy hogy van-e egyáltalán lehetőségünk átkerülni az európai fejlődés centrumába.