„Milyen eredményekre sikerült jutniuk, mekkora végül is az államadósság terhe?
A fentiek alapján nyilván nem lepődik meg a válaszon: Attól függ, hogy háztartások milyen magatartást követnek. De, hogy ennél azért mégis konkrétabb választ adjak, közelítsük meg másképpen a kérdést: Mekkora lehet az államadósság maximális jóléti terhe? Más szóval mennyivel csökkenti a GDP-t hosszú távon az államadósság, ha a háztartások az összes költségvetési deficithez köthető többletjövedelmüket elfogyasztják? Számításaink szerint a fejlett országok viszonyai között ez a maximális teher nem túl nagy. Vegyük példának az eurózóna átlagához közel eső 90 százalékos adósságráta (adósság/GDP) esetét. Eredményeink azt mutatják, hogy egy 90 százalékos adósságráta hosszú távon legfeljebb 8-9 százalékkal csökkenti a GDP-t. Ez persze nem kevés, de ne feledjük, hogy ez a teher az adósságráta nulláról 90 százalékpontra való emelkedéséhez köthető, amely rövid távon elképzelhetetlen, legfeljebb elméleti forgatókönyv lehet. A világgazdasági válság alatt a fejlett országok adósságrátái a keynesi válságmenedzselés eredményeként jelentősen emelkedtek, de – eltekintve egy-két extrém esettől – ez az emelkedés néhány 10 százalékponton belül maradt. Eredményeink tehát azt a fontos üzenetet közvetítik a gazdaságpolitika számára, hogy a költségvetési lazításon alapuló válságkezelés eladósodáshoz kapcsolódó negatív következményei hosszú távon meglehetősen mérsékeltek.”