A gazdaságpolitikusoknak mindig számolniuk kell az ínséges időkkel

„Ami pedig a jelenlegi amerikai helyzetet illeti, az ezermilliárdos deficitet a közgazdászok annak elsődleges jelének tartják, hogy az amerikai költségvetési politika rossz irányba tart. Egy idősödő társadalomnak a jövőre gondolva félre kellene tennie, és nem szabadna magára elköltenie a rendelkezésre álló forrásokat. Természetesen a demokráciáknak hosszú történetük van abban a tekintetben, hogy a meglévő szavazóikat túljutalmazzák a jövő nemzedékeinek kárára, azonban a jelenlegi fiskális bőkezűség nem a megfelelő időpontban történik mind a trendeket, mind az amerikai gazdaság ciklusát tekintve. A legtöbb elemző úgy véli, hogy az USA a potenciális kibocsátás szintjét már elérte, vagy annak közelében van. Egy ilyen időszakban a fiskális élénkítés egyértelműen prociklikus intézkedésnek tekinthető.

A fiskális élénkítés korábbi időszaka 2009-ben volt a gazdasági válságra válaszul. Az élénkítés mértéke meghaladta azt a szintet, amelyre azonnal szükség volt, a végső cech 840 milliárd dollár lett, amelynek nettó gazdasági haszna vitatható. Az intézkedés még ezen hibák mellett is kezelte a 10 százalékos munkanélküliségi ráta kézzelfogható ciklikus valóságát. Lehet arra számítani, hogy egy ilyen túlterjeszkedő politika esetében a munkanélküliség mértéke a költségvetési deficithez képest ellenkező irányba mozdul.”