Amerikai elnökválasztás: ismétli magát a történelem

Nyitókép: Donald Trump az őt ért első idei merényletkísérlet után (fotó: Nyitókép: MTI/EPA/DAVID MAXWELL)

Írta: Balogh Máté Gergely, a Debreceni Egyetem Angol–Amerikai Intézetének oktatója

Úgy tűnik, a demokraták szempontjából bevált a Biden-Harris „csere”, hiszen a vita után a közvéleménykutatók szerint a két nagy párt elnökjelöltje fej-fej mellett áll a választás kulcsának számító államokban. Biden visszalépése szokatlan, de nem teljesen példátlan. 1968 tanulságai 2024-ben is érvényesek lehetnek.

Amerika elnökválasztásra készül. A republikánus jelölt az elmúlt évtizedek egyik legellentmondásosabb, a média által sokat támadott politikai szereplője, aki egy (sokak szerint gyanús körülmények között) elvesztett elnökválasztással a háta mögött készül visszatérni. A regnáló demokrata elnök úgy dönt, hogy mégsem indul az újraválasztásért, a helyébe lépő alelnököt sokan alkalmatlannak tartják. Nagy port kavar, hogy a meggyilkolt John F. Kennedy elnök egyik közeli családtagja is bejelenti, hogy szeretne indulni. A Chicagóban megtartott, az elnökjelölt személyéről hivatalos döntést meghozó Demokrata Nemzeti Gyűlést (Democratic National Convention) tüntetések, botrányok övezik. Mindeközben az Egyesült Államok gazdasága nehéz helyzetben van, nő az infláció, sokan a harmadik világháború kitörésétől tartanak, faji zavargások zajlanak szerte az országban. Nyár elején merényletet követnek el az egyik elnökjelölt ellen...

És 1968-at írunk.

Lyndon B. Johnson eredetileg John F. Kennedy alelnöke volt, aztán 1963-ban, Kennedy meggyilkolása után iktatták be elnöknek, majd 1964-ben földcsuszamlásszerű győzelemmel választották meg, immár saját jogán. 

Az amerikai alkotmány 22. kiegészítése alapján az elnököt csak egyszer lehet újraválasztani, de mivel Johnson Kennedy ciklusának kevesebb, mint felét töltötte ki, 1968-ban újraindulhatott. Kezdetben úgy tűnt, hogy párton belül nem lesz kihívója, és belpolitikai eredményei – például a fekete polgári jogok területén – megfelelően tudják kompenzálni az elhúzódó vietnámi háború népszerűtlenségét. Azonban az 1968 elején induló Tet offenzíva során az észak-vietnámi Vietnámi Néphadsereg és az általuk támogatott „vietkong” gerillák látványos sikereket arattak. Bár az amerikai hadsereg és dél-vietnámi szövetségeseik végül leverték a Tet offenzívát és a kommunista erőknek nem sikerült elérni céljaikat, az amerikaiak győzelembe vetett hite és egyúttal Johnson népszerűsége helyrehozhatatlan csorbát szenvedett. 

Erre építve indította el elnökjelölti kampányát a vietnámi háborút ellenző Eugene McCarthy, és nagy meglepetésre megszorongatta Johnsont a március elején az első előválasztáson, New Hampshire államban. Nem sokkal ezután belépett a demokrata jelöltségért folytatott versenybe Robert F. Kennedy szenátor, a meggyilkolt elnök öccse is. A new hampshire-i előválasztás és Robert Kennedy bejelentése után nem sokkal, 1968. március 31-én Johnson egy televíziós beszédben közölte Amerikával, hogy a béketárgyalások érdekében befejezi Észak-Vietnám bombázását, valamint felfüggeszti elnöki kampányát.

és 2020-ban a korábbi elnök iránti nosztalgia is szerepet játszott megválasztásában (bár a 2020-as kampány során Obama sokáig látványosan nem állt be Biden mögé). Johnsonhoz hasonlóan Biden is elindult az újraválasztásért első ciklusa leteltével – sőt, Biden meg is nyerte a Demokrata Párt előválasztását, a résztvevő szavazók elsöprő többségének támogatásával. Mindkét elnök belebonyolódott egy népszerűtlen, költséges, elhúzódó, és az eszkaláció veszélyét magában rejtő háborúba a világ egy (amerikai szempontból) távoli, eldugott sarkában – Vietnámban, illetve Ukrajnában –, amit sok választópolgár értetlenül és egyre növekvő gyanakvással szemlélt. Biden népszerűsége elsősorban a gazdasági helyzetnek és az illegális migrációnak köszönhetően kezdett mélyrepülésbe, és a Trump elleni elnökjelölti vita adta meg kampányának a kegyelemdöfést – ekkor már a nyilvánosság előtt is egyértelművé vált, hogy Biden idős kora miatt alkalmatlan a jelöltségre. 

Szokatlan módon Johnsonnal ellentétben 

és nem indokolta azt a választóknak, ami mindenképpen kérdéseket vet fel. 

1968-ban Johnson visszalépése után ádáz küzdelem bontakozott ki a Demokrata Párton belül az elnökjelöltségért. Johnson alelnöke, Hubert Humphrey, a korábban említett McCarthy, valamint Kennedy mellett a fekete polgárjogi mozgalommal szembenálló alabamai kormányzó, George Wallace is beszállt a versenybe. Wallace végül függetlenként indult, szegregációpárti platformon. 

Az 1968. júniusi kaliforniai előválasztáson Robert Kennedy kis különbséggel győzedelmeskedett McCarthy felett, azonban másnap merénylet áldozata lett; gyilkosát, a jordániai-palesztin Sirhan Sirhant halálra ítélte a bíróság, ezt később életfogytiglani börtönbüntetésre módosították, ma is börtönben van az elkövető. 

Robert Kennedy halála tovább fokozta a háborúellenes tüntetések és Martin Luther King polgárjogi vezető áprilisi meggyilkolása miatt amúgy is forró hangulatot, ami országszerte erőszakos tüntetésekhez, faji zavargásokhoz vezetett. A Demokrata Párt kongresszusán a delegáltak végül Johnson alelnökét, Humphrey-t választották meg a párt elnökjelöltjének. A pártkongresszus kis híján botrányba fulladt, ugyanis a színhelyéül szolgáló chicagói International Arena körül folyamatosak voltak az összecsapások a nagyrészt fiatalokból álló tüntetők, zavargók, valamint a rendőrség és a kirendelt nemzeti gárda között. 

hiszen így nem az előválasztások során dőlt el, ki lesz az utódja. A Demokrata Párt kongresszusát 1968 után újra Chicagóban tartották, és most is sokan tüntettek odakint, szintén nagyrészt fiatalok, de nem került sor az 1968-hoz hasonló méretű és intenzitású zavargásokra. 

A 2024-es kongresszus gyakorlatilag formaság volt, ekkorra a Demokrata Párt elitje már kijelölte az indulót, a korábbi alelnök Kamala Harrist. Ennek egyik árnyoldala, hogy így viszonylag kevés időt hagyott a választók által kevéssé ismert Harris számára a kampányolásra. 

Viszont így is volt, azaz lett volna párton belüli kihívója Joe Bidennek – éppen az 1968-ban meggyilkolt elnökjelölt fia, Robert F. Kennedy, Jr. Az ifjabb Kennedy mindkét párt vezetését kritizálta, és bár több témában megosztó nézeteket vall (például az oltásokkal vagy az édesapja és nagybátyja halálával kapcsolatban), mindenképpen új hangot ütött meg. A Demokrata Párt elitje minden lehetséges módon igyekezett ellehetetleníteni az ifjabb Kennedy indulását, különféle praktikákkal gyakorlatilag elérték, hogy ne tudjon indulni az előválasztáson. 

Ennek hatására Kennedy úgy döntött, függetlenként indul. 1968-ban Wallace szintén ezt az utat választotta, és végül öt déli államban nyert, a demokraták szempontjából nézve értékes elektori szavazatokat elvéve a párttól. Ugyan 2024-ben a közvélemény-kutatások alapján 

Nem meglepő, hogy lejáratókampány céltáblája lett. Végül Kennedy bejelentette, hogy tíz, a választás szempontjából kulcsfontosságú államban visszalép Donald Trump javára.

A republikánusok jelöltje 1968-ban nagy meglepetésre Richard Nixon lett. A szegény kvéker családból származó Nixon a hagyományos eliten kívülről érkezett a politikába. Kezdetben antikommunizmusával robbant be a köztudatba, tevékeny szerepet játszott a szovjeteknek kémkedő kormányhivatalnok és diplomata Alger Hiss leleplezésében. Nixont először 1946-ban választották meg képviselőnek, majd néhány évvel később szenátor lett, 1953-ban pedig Dwight D. Eisenhower alelnöke. 

Nixonnak már ekkor meggyűlt a baja a médiával, akik a kampány során a finanszírozással kapcsolatban támadták – ez a rossz viszony politikai karrierje végéig megmaradt. Nixon legalábbis részben a médiát okolta azért is, hogy 1960-ban, a huszadik század legszorosabb elnökválasztásán alulmaradt John F. Kennedyvel szemben. Ekkor került sor ugyanis a történelem első elnökjelölti tévévitájára, ahol a fotogén Kennedy jobb benyomást tett a tévénézőkre (a vitát rádióban hallgatók Nixont találták meggyőzőbbnek). A választás során csalás gyanúja is felmerült (a későbbi kutatások alapján nem is alaptalanul), de Nixon úgy döntött, elfogadja az eredményt. 1962-ben Nixon Kalifornia kormányzói székéért indult sikertelenül, és veresége után így búcsúzott a sajtó munkásaitól: „Többé nem rúghatnak bele újra és újra Nixonba, uraim, ugyanis ez az utolsó sajtótájékoztatóm”. 

1967-ben azonban Nixon úgy döntött, hogy mégis visszatér a politika színterére, és bejelentette, hogy elindul az elnökválasztáson. Ez nemcsak 1962-es kifakadása és politikától való látványos visszavonulása miatt volt meglepő, hanem azért is, mert azelőtt 

Nixon úgy vélte, hogy a demokraták megosztottak a vietnámi háború miatt, így republikánusoknak komoly esélyük lehet 1968-ban. A republikánus oldalon is többen indultak az előválasztásokon: az elnökjelölő kongresszus előtt George Romney (a 2012-es republikánus elnökjelölt Mitt Romney apja), Nelson Rockefeller, és Ronald Reagan is reménykedett, de végül a déli politikusoknak gesztusokat tevő Nixonnak sikerült megszereznie delegáltak többségének támogatását. 

Richard Nixon elnöki kampánya során a konzervatív „csendes többség” képviselőjeként elítélte az erőszakos tüntetőket, és stabilitást ígért, valamint „becsületes békét” Vietnamban, de ezzel kapcsolatban nem bocsátkozott konkrétumokba. 

Trump szintén kívülállóként érkezett a politikába, sok szavazót éppen az elittel való szembenállása miatt vonz, és neki is konfliktusos a viszonya a médiával, mind a mai napig folyamatos támadások céltáblája. Nixon esetében ez az elnöksége alatt a sajtó által kirobbantott Watergate botrányban csúcsosodott ki, amikor is nyilvánosságra hozták szerepét az 1972-es kampány során a Demokrata Párt székházába történt, Nixon kampánystábjához köthető betörés eltussolásában. Ez végül az elnök leváltásához vezető eljárás (impeachment) elindításához és végül Nixon 1974-es lemondásához vezetett. Trump ellen példátlan módon két ilyen eljárást is megindítottak: az elsőt arra hivatkozva, hogy állítólag megpróbálta rávenni az ukrán hatóságokat, hogy befolyásolják az amerikai választás végeredményét, a másodikat pedig a 2020-as elnökválasztás eredményének megváltoztatására tett kísérlet miatt. Trumpot mindkét esetben felmentették. 

azonban ő 2020 után nem vonult vissza a politikától, sőt végig hangoztatta, hogy újra fog indulni. Nixonnal ellentétben Trump nem fogadta el a szoros eredményt, mind a mai napig azt hangoztatja, hogy a 2024-es elnökválasztást „ellopták”.

Mi lett a történet vége 1968-ban? Nixon 32 állam összesen 301 elektori szavazatával győzött, szemben Humphrey 191 és Wallace 46 elektorával. Az amerikai választási rendszerben nem az országszerte leadott összes szavazat száma számít, ez inkább csak érdekesség – ezen a téren Nixon előnye jóval kisebb volt, csak körülbelül félmillió szavazat. A 2024-es választás eredményét tekintve egyelőre csak jósolni lehet, de remélhetőleg 1968-cal ellentétben most nem kerül sor sikeres merényletekre vagy országos zavargásokra.