Az EU és Magyarország, a jófiú és a rosszfiú
Csak kivonatosan:
– Magyarország „egyre inkább a populizmusba és a tekintélyelvűségbe süllyed Orbán Viktor kormánya alatt”.
– Az EU, „bár tökéletlen, de értékes tömb, amely fellendítette Európa gazdaságait, és segített megelőzni a fegyveres konfliktusokat”
„Orbán, aki ifjúkorában demokratikus tiltakozásokat vezetett és elítélte a szovjet tekintélyelvűséget, most a Kreml-barát táborban van, és gyakorlatilag Európa trójai falvává változtatja Magyarországot”.
Mindezt súlyosbítva „kultúrharcos retorikát” visz, holmi családi értékekről, a gyermekvállalásról és a bevándorlás korlátozásáról.
S a többi: a fegyverszállításokból való kimaradás Ukrajna felé, az oroszellenes szankciók akadályozása, a finn és a svéd NATO-csatlakozás késleltetése, illetve, hogy „Magyarország egyre szorosabb kapcsolata Oroszországgal egyre nagyobb biztonsági kérdéssé válik az Európai Unióban”, különösen az említett vízumkártya okán.
Sőt, egy nem túl cizellált párhuzamot is von a szerző az orosz offenzívát indokló putyini retorika és a kárpátaljai magyarokat ért sérelmek hazai megemlítése között.
A „bűnlajstrom” része még a Türk Tanácsban való részvétel, előszedi a tíz évvel ezelőtti azeri baltás gyilkosos történetet, hozzácsapva a kínai rendőrtolmácsok érkezését.
Ismerős vádak
S persze előkerül Trianon is, aminek kapcsán szerinte Orbán „Nyugat-ellenes érzelmeket használ , és mindenkit hibáztat, kivéve a nemzetet, amiért a trianoni békeszerződésben nagyobb területeket veszítettek el”, ugyanakkor megjósolja, hogy
„ez a veszélyes nacionalista irredentizmus lesz a Fidesz végső bukása”,
mert a lengyel PiS-kormány bukásával hazánk elvesztette legfőbb unióbeli szövetségesét, és már csak a szintén elszigetelt szlovák Robert Fico maradt neki.