Nyitókép: FERENC ISZA / AFP
„Ez ráadásul a szemünk láttára történik. Csakhogy ezzel az is együtt jár, hogy a korábbinál elfogadhatóbbá kell tenni olyan cselekedeteket, amelyekről korábban konszenzus volt, hogy nem történhetnek meg. Az Európai Unió a világ legnagyobb békeprojektje volt, és senki nem gondolta, hogy valaha arról szól majd a vita, hogy menjenek-e polgárai egy harmadik ország frontjára harcolni. Ez a fajta érzékenyítés vezet oda is, hogy a gyűlölet a közbeszéd részévé válik, a közbeszéd ilyen szintű radikalizálódása pedig tettlegességbe torkollhat. Ahogy azt egy 16 ezres szlovákiai kisvárosban is láthattuk.
Így válik észrevétlenül még a leginkább békepárti országok társadalmának is részévé a háborús pszichózis, és így lehet belesodorni még a leginkább békére törekvő országokat is a háborúba.
És ebből a szempontból teljesen irreleváns az a most kibontakozó vita, hogy a Ficót lelövő merénylő jobb- vagy baloldali volt, kivel szimpatizált korábban és kivel nem. Egyetlen dolog számít, méghozzá az, amit a belügyminiszter is megerősített: a támadó egyik indítéka az volt, hogy nem tetszett neki Fico Ukrajnával kapcsolatos politikája. Hiába próbálják tehát szépíteni, valójában arról van szó, hogy egy háborúpárti merénylő életveszélyesen megsebesített egy békepárti miniszterelnököt.
A sajnálatos eseményből ugyanakkor jó lenne, ha a háborús pszichózisban szenvedő nyugat-európai vezetők is tanulnának. Az eset ugyanis jól mutatja, hogy a szavakból milyen könnyen lesznek tettek. Hogy hogyan lesz a gyűlölködő kommentekből egy olyan cselekvés, amelynek visszafordíthatatlan és beláthatatlan következményei vannak. Sajnos ma a nyugat-európai vezetők is egy gyűlölködő kommentelő szintjén vannak, pedig ők akár egy atomháborút is kockáztathatnak a felelőtlen kijelentéseikkel. Ideje lenne ennek véget vetni, és visszaterelni Európát a béke, a gazdagodás és az erőszakmentesség irányába.”