Második ukrán front

„Némi morbid humorral szólva megnyílt a harmadik világháború második ukrán frontja a keleti (közel-keleti) frontszakaszon. Mint minden világháborúnak ennek a harmadiknak is számos rétege van. A látványtechnikai felszínen ugyan orosz–ukrán háborúként van eladva, mint médiatermék, de valójában az agonizáló amerikai világbirodalom »előre-menekülési« kísérlete. Előre menekülnie pedig azért kell az amerikai birodalomnak, mert közel egy évszázada folyamatosan szívja el a világ erőforrásait hatalomgazdasági hidraulikáján át, de most mégis csak tőzsdei manipulációkkal tudja vagyonát nagyobbnak mutatni, mint amilyen az összes tartozása.

A világbirodalmi Amerikának tehát, ha csak valamilyen csoda nem történik, egy-két évtizeden belül vége lesz. Ez a »csoda« lehet valamilyen nagy erejű szellemi változás, vagy valami olyan fordulat, amely az eddig követett lét-berendezkedésével is képesé teszi a világ feletti uralomra. Oroszország elleni háborúja, amit vazallusaival, egy Ukrajna fantázianevű sohasem volt országgal és az Európai Unióval próbál üzemeltetni, ezt szolgálja, Oroszországot azonban láthatólag nem tudja megtörni, mert az a globális energetikai hatalomgazdaságban betöltött szerepéből adódóan képes háborúját önfinanszírozóvá tenni. Ez azt jelenti, hogy főként Szaúd-Arábia készséges és előzékeny együttműködésével az olaj árát mindig olyan szinten tudja tartani, amelyen a világ olajfogyasztói fizetik meg Oroszország háborús költségeit.

Vicces módon ez a második ukrán front megnyitás is Oroszországnak kedvez az olaj áremelkedésén keresztül. Az izraeli miniszterelnök Pearl Harborról, Izrael ENSZ-nagykövete pedig Izrael szeptember 11-éjéről beszélt, vagyis ezzel lényegében deklarálták is, hogy akárcsak ez a két nevezetes eset, ez a mostani történés is kiprovokált ürügy, casus belli. Természetesen nem a hírszerzési rendszer bukásáról van szó, hanem inkább egy olyan koordinációs zavarról, amely egy sokkal mélyebb problémára utal.”

***

Nyitókép: MENAHEM KAHANA / AFP