Gondolatok arról, hogy miért is fogja Németország bánni, hogy kikapcsolta atomerőműveit

„(…)

Németország 19 atomreaktorral rendelkezett. Néhány héttel ezelőtt hármat bezárt az utolsó hatból. A maradék hármat idén kapcsolják ki. Mindez része Merkel atomot kivezető politikájának, amelyet a kancellár a fukusimai katasztrófát követően hirdetett meg.

Atomellenesnek lenni Németországban ma egyet jelent vallási dogmákkal azonosulni – ennek megfelelően pedig rengeteg ellentmondás övezi most azt (különösen a Zöldek körében), hogy hogyan is kellene a nemzetnek reagálnia az EU legutóbbi lépésére.

Az Európai Unió ugyanis új előterjesztéssel állt elő a zöld taxonómiára vonatkozóan, amelynek tényleges beruházási konzekvenciái lesznek. Ezzel a fordulattal Németország nagyon nehéz helyzetben találta magát. (…) Könnyen lehet, hogy az atomerőművek leállításával Németország nem lesz képes tartani a dekarbonizációs célkitűzéseit.

(…)

Csak hogy perspektívát adjunk az egésznek, érdemes megemlíteni, hogy Németország egyszerre kötelezte el magát a szén és az atom leépítése mellett. A szélhez és a naphoz hasonló megújuló energiaforrások az ország energiamixének 46 százalékát tették ki. Az évtized végére Németország mindezt megduplázná 80 százalékra. Az atomenergia részesedése jelenleg 13 százalék, ez pedig 1-re csökken. Ami marad, az a szén és a gáz.

Ehhez kell hozzáérteni azt a geopolitikai problémát, amelyet Vlagyimir Putyin orosz elnök és az Oroszországot Németországgal összekötő gázvezeték jelent. A Zöldek tudják, hogy Németország egyszerre nem teljesítheti klímacéljait, geopolitikai céljait, mint ahogy nem lehet egyszerre Európa-párti, jó szövetséges, miközben ugyanakkor hagy fel a szén és a nukleáris energia hasznosításával. Valaminek tehát meg kell változnia.

Ironikus, hogy Németország egy igen nagy nyugati szomszéddal rendelkezik. Franciaország a nukleáris energia reklámfigurája. Mindeközben ott van a keleti szomszéd, Lengyelország, amely a szénerőműveké. Németországnak arra kell készülnie, hogy egyre többször fog e két piac elektromos energiájából importálni magának. Ha pedig ez egyszer nagy léptékben valósul meg, a jelenséget övező irónia, abszurditás és perverzió nagyobb politikai változást hozhat.”

Andreas Kluth a Bloomberg Twitter Spaces című műsorában beszélgetett Javier Blas-szal, Liam Denninggel és Jonathan Forddal.