Brüsszel gyarmatként kezeli Lengyelországot

„(…)

Brüsszel azt követeli Lengyelországtól, hogy vonja vissza a[z igazságszolgáltatási] reformokat. Arra hivatkozik, hogy ezek veszélyt jelentenek a bírói függetlenségre. Az Európai Unió álláspontja, hogy ez nem egyszerű belügy, hanem az uniós jog területére tartozik. (…) Nem meglepő módon az érzékeny politikai antennákkal felszerelt uniós bíróságok minden lehetőséget megragadnak az uniós jogkörök szélesítésére, ennek megfelelően az Európai Uniót támogatják. Ezzel az alkotmányos leszámolás körülményei létre is jöttek.

A vita megoldási kísérlete gyanánt (…) a lengyel miniszerelnök feltette a kérdést a lengyel alkotmánybíróság számára: ha az uniós jogrend ütközik a lengyel alkotmánnyal, a kettő közül melyik győzedelmeskedik? Október elején az alkotmánybíróság döntött: 12:2 arányban a lengyel alkotmányt hozta ki győztesként.

A döntésbe az uniós elit is beleremegett. Az uniós jogrend elsőbbségének elve az elmúlt ötven év során sérthetetlennek számított – az uniós jog a nemzeti jog felett állt, legyen szó alkotmányról, vagy bármi másról.

(…)

Mateusz Morawiecki miniszterelnök (…) felvette a kesztyűt. Elmondta, hogy a polexitet sem ő, sem pedig a lengyel emberek nem kívánják. Helyesen kiemelte, hogy a lengyel uniós tagságból az Európai Unió csak profitál – kiváltképp abból, hogy a német beruházások nagy része landol Lengyelországban. Mindenekelőtt azonban nyilvánvalóvá tette, hogy az Európai Uniónak semmilyen jogi vagy politikai felhatalmazása nincs arra, hogy beavatkozzon Lengyelország alkotmányos ügyeibe.

(…)

Az Európai Uniónak a következő lehetőségek állnak rendelkezésre: megpróbálhatja a keleti államokra erőszakolni ugyanazt a konformizmust, amelyet a nyugati tagállamoktól megszokott. Az ezzel a kísérlettel járó hátrányok jelentősen felülmúlják az elérhető előnyöket. Az Európai Unió továbbá – pragmatikus módon – eltekinthet az olyan technikai dolgoktól, mint az uniós jog elsőbbsége. Ha így tesz, azzal egyszerre nyerheti el az államok lojalitását miközben kelet és nyugat több mozgásteret kaphat.

Aligha kétséges, hogy melyik út az észszerű. A kérdés az az, hogy brüsszeli ideológiákba mennyi képzelőerő, esetleg alázat szorult, hogy visszavonulót fújjon. Fogadásokba azonban nem bocsátkoznék."