Lengyel uniós csatlakozás és a genderlobbi: előre lehetett tudni, hogy kultúrharc lesz

Kultúrharc van

Napjaink közvitáit úgy itthon, mint Lengyelországban a „genderideológia” kérdése uralja. Ez a diskurzus ráadásul messze túlnyúlik az országhatárokon: az Európai Bizottság egy hete döntötte el, hogy kötelezettségszegési eljárást indít hazánk és a lengyelek ellen. S senkinek ne legyenek kétségei: az ügy minden valószínűség szerint az Európai Bíróság elé kerül, amely áramvonalasan idomul majd ahhoz a narratívához, amelyet Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke július 7-én felvázolt:

„Európa soha nem hagyja majd, hogy társadalmunk bizonyos részeit megbélyegezzék: akár amiatt, akit szeretnek, akár koruk, etnikai hovatartozásuk, politikai nézeteik vagy vallási meggyőződésük miatt”

– részlet a bizottsági elnök Európai Parlament előtt tartott beszédéből.

Kevés kétség fér ahhoz, hogy a témáról immáron a kétezres évek közepén az Európai Unióhoz csatlakozó kelet-közép-európai országok és a nyugat-európai politikai fősodor közötti nyílt kultúrharc kontextusában beszélhetünk.

Cambridge-tanulmány a genderlobbi körüli kultúrharc lengyel gyökereiről

Egy a neves és tudományosan elismert Cambridge University Press gondozásában publikált szakcikk közelebb vihet bennünket a valósághoz, hogy megérthessük, miről is van szó, hogy „hogy jutottunk ide”. A tanulmány címe: Mi van akkor, ha a genderideológiát ellenzőknek van igaza? Genderpolitika, európaizáció és a demokratikus deficit (And If the Opponents of Gender Ideology Are Right? Gender Politics, Europeanization, and the Democratic Deficit). A tanulmányt egy lengyel kutató jegyzi, aki történeti távlatban mutatja be azt, hogy miként rögzültek a progresszív és konzervatív pozíciók a gender sarkalatos kérdéseiben.

Ebből következik, hogy a korkép Lengyelország társadalmi kontextusára lehet igaz, mindazonáltal a hasonló történelmi múlt (egészen pontosan a szocializmus és az azt követő „európaizáció”) miatt Marta Rawłuszko tanulmánya a magyar olvasó számára is érdekes lehet.

A szakcikk szerzője nem tagadja, hogy a lengyel konzervatívok olvasatában a „genderizmus” és a „genderideológia” kifejezését az összeesküvés homálya fedi. A konzervatív politikusok a genderkurzus előrehaladását – progresszióját – lopakodó „gyarmatosításnak” tekintik, a választók pedig

Ebben az olvasatban a genderkurzus térnyerése a klasszikus állami hatalomgyakorlás gyökeres átformálódásával jár.

A szakcikk szerzője azt tárja fel, hogy miért is van létjogosultsága ennek az olvasatnak a kelet-közép-európai régióban, egészen pontosan Lengyelországban.

„Genderlobbi”: ENSZ egyezménytől az uniós rendeletig

A fejlemények láncolata 1995-ig nyúlik vissza – ekkor tartották a negyedik ENSZ-világkonferenciát Pekingben (Nőügyi Világkonferencia). Ennek alkalmával fogalmazták meg először a genderegyenlőség előmozdításának követelményét azzal együtt, hogy a jövőben a genderrel kapcsolatos progresszív gondolkodásmód szakpolitikai formát is ölthessen. Egy évvel később az Európai Bizottság megalkotta a „gender vezérfonalalkotás alapelvét” (’principle of gender mainstreaming’). Szükséges megjegyezni, hogy ebben a jogi dokumentumban a genderegyenlőség még a férfi és nő közötti egyenlőség vonatkozásában értelmezendő, magyarán itt inkább még egy nőjogi dokumentumról beszélünk.

Az Európai Bizottság vonatkozó, 1996-os dokumentumában azonban már szó van arról, hogy

A következő mérföldkő az 1997-es Amszterdami Szerződés, amelynek nyomán immár az Európai Unió működéséről szóló szerződés is tartalmazza, hogy „az Unió tevékenységeinek folytatása során törekszik az egyenlőtlenségek kiküszöbölésére, valamint a férfiak és nők közötti egyenlőség előmozdítására.” 2006-ban pedig már a tagállamokra nézve is közvetlen hatályú rendelet kötötte össze a nemek közötti egyenlőség és az Európai Szociális Alap felhasználási lehetőségeit.

Fontos rögzíteni, hogy a „gender” kifejezést a 2012-ben Lengyelország által aláírt Isztambuli Egyezmény pontosította a ma ismert irányba. Eszerint „nem”-nek („gender”-nek) az Isztambuli Egyezmény olvasatában azokat a társadalmilag kialakult szerepeket, viselkedési formákat, tevékenységeket és jellegzetes tulajdonságokat kell nevezni, amelyeket egy adott társadalom a nőkre és a férfiakra nézve megfelelőnek tekint.

Az Egyezmény továbbá jogi kötelezettségeket ró az államokra, amelyek kötelesek megtenni „a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy változásokat segítsenek elő a nők és a férfiak társadalmi és kulturális viselkedésmintáiban”, ennek keretében pedig oktatási és egyéb reformok végrehajtása indokolt.

A kelet-közép-európai országok már kész tények elé álltak

Lengyelország – Magyarországgal együtt – 2004 május 1-jén csatlakozott az Európai Unióhoz, elviekben rögtön hozzáférést kapva az Európai Szociális Alaphoz. Ahogy az a fentiekből kiderül,

Ahhoz azonban, hogy Lengyelország uniós kifizetésekhez jusson, előbb módosítani kellett a lengyel jogot.

Ennek keretében a lengyelek úgy módosították jogszabályaikat, hogy azokban a férfiak és nők közötti egyenlőség karakteresen megjelenjen, s hogy hatékony szankciók garantálják ezeknek az értékeknek az érvényesülését.

Ha az inga balra leng, akkor jobbra is fog

Így találta magát szembe Lengyelország a „Równościowe przedszkole” („~Egyenlőség az óvodákban”) kezdeményezéssel. Ez a koncepció szétfeszíti a férfiak és nők jogi egyenlősége körüli diskurzus kereteit, s utat nyit abba az irányba, amit ma „genderideológiának” hívunk.

A 2010-es évek elején ugyanis egy a korábbiaktól gyökeresen eltérő progresszív nevelési program jelent meg a lengyel oktatási rendszerben, amelynek szellemi hátországát három lengyel szerző (Anna Dzierzgowska, Joanna Piotrowska, and Ewa Rutkowska) tanulmánya jelenti (cím fentebb). Ez a „projekt” nagy vonalakban

azzal, hogy az óvodások viselkedését a „nem sztereotíp nemi viselkelkedésmódok” irányába orientálja.

A progresszív akciót konzervatív reakció követte. 2013-ban a lengyel püspöki konferencia nyílt levélben emelt szót „a genderideológia destruktív karakterisztikája” ellen, attól tartva, hogy a mesterségesen konstruált gender koncepciója a család és a házasság természetét veszélyezteti.

Nemcsak az egyház szólalt fel az „óvodai egyenlőség” koncepciója ellen:

annak „gyermekekkel szemben alkalmazott instrumentális megközelítése” miatt. A pedagógusok emellett aggodalmukat fejezték ki amiatt is, hogy a törekvések sikere esetén az óvodások „károsan viszonyulhatnak saját nemükhöz”. Noha a genderideológia ennek nyomán csak 11 lengyel óvodában jelent meg, a genderlobbi térnyerése a széles nyilvánosság számára is ismertté vált.

Az „európaizáció” irányát és módját az EU egyoldalúan határozhatta meg

Európaizáció alatt azt a folyamatot érthetjük, amelynek során az uniós jog a tagállamok jogrendszerében egyre karakteresebb formát ölt. Ezzel egyidejűleg nemcsak a jogszabályok, hanem a politikai irányvonalak is „le-leszivárognak” tagállami szintre, érdemben befolyásolandó az országok belügyeit.

A kelet-közép-európai országok az Európai Unióhoz másfél évtizeddel a Szovjetunió összeomlását követően csatlakoztak. Ezt a „pillanatot” Nyugat-Európa akként tartja számon, mint amikor a régió „visszatért” Európához. Csakhogy ez a visszatérés – fogalmaz a szerző – valójában a lemaradók felzárkózásaként írható le.

A történéseket ebből a nézőpontból szemlélve pedig a szerző más tudományos szakvéleményre alapozva is arra a következtetésre jut, hogy

Az Európai Unió lényegében kompromisszumok nélkül bírhatta rá a „felzárkózni” kívánó államokat  a csatlakozási feltételek teljesítésére. A következőképpen fogalmaz a szerző:

„az uniós tagság feltételekhez való kötöttsége kiszámíthatatlanságot szült, ebben a szituációban pedig az Európai Uniónak módja nyílt saját alapelveit, normáit és szerepfelfogását elfogadtatni, egyszersmind egyoldalúan formálni az intézményi és adminisztratív struktúrákat.”

Létezik-e olyan, hogy genderlobbi?

A szerző itt a csatlakozási folyamatot átható „torzító hatásra” („executive bias”) utal, amely az uniós végrehajtó hatalom tevékenységéből és befolyásából ered. Ahogy az a tanulmányban is áll,

Ennek eredményeképpen az uniós végrehajtók politikája sok esetben képes volt felülírni a tagállami törvényhozó hatalom jelentőségét.

Ennek eredményeképpen a genderlobbi körüli diskurzus is sok esetben a nyilvánosságtól elzártan zajlott. Éppen ezért maga a kifejezés, és az a folyamat, amelyet leír, valósnak tekinthető. Az a politikai párharc pedig, amely a progresszívek és a konzervatívok között ennek kapcsán kialakult, elkerülhetetlenné vált.

Az eredeti tanulmányt angolul itt olvashatja el.

Kép: Wojtek Radwanski / AFP

Dobozi Gergely