Káros precedenst teremthet az, ami a német-magyar meccsen történt

A németeket csak egy hajszál választotta el attól, hogy a magas lóról a gyepre vágódjanak – kezdi véleménycikkét Cristoph von Marschall, a Der Tagesspiegel szerkesztője, aki szerint a magára sokat várató egyenlítő gól pusztán a kármentésre volt elég úgy sport-, mint politikai értelemben.

Von Marschall úgy véli, hogy a döntetlen nemcsak a német válogatottnak jött jól, hanem az egész politikai diskurzus profitálhat belőle: szerinte ugyanis most kaptunk egy új esélyt arra, hogy mindenki elgondolkozzon arról, hogy mennyiben is kell, hogy a politika a sportélet része legyen. Von Marschall ugyanis emlékeztet: az Európai Labdarúgó Szövetség (UEFA) korábban zéró toleranciát hirdetett ezzel kapcsolatban.

Először is – írja a szerző – a két válogatott mögé besorakozó táborok között

Ahelyett, hogy közelebb hozta volna az embereket egymáshoz, árkot ásott közöttük.

Másfelől pedig káros precedenst állíthat be a sportéletben: a stadionokban történő nyílt politizálás innentől kezdve a különféle csapatok teljesítménye döntheti el, hogy ki a jobb: „mi”, vagy „ti”? Csakhogy nem a tényleges sportteljesítmény vonatkozásában, hanem a válogatottat delegáló nemzet tekintetében. 

Von Marschall abszurdabbnál abszurdabb lehetőségeket vázol: ezt követően a magyar szurkolók olyan transzparenseket is lobogtathatnának, amelyeken a következő felirat áll: „A felvilágosítás nem az NGO-k, hanem a szülők feladata.” Vagy – utalva arra az abortusz-ügyre, ami miatt Lengyelországot nemrégiben pellengérre állították – a lengyel szurkolók „Jogot az élethez!” feliratokkal érkezhetnének a rangadóra.

egy Kína-Franciaország sporteseményen pedig az ujgur átnevelőtáborok ügye terhelhetné meg a játékot. A török szurkolókon keresztül Erdogan kampányolhatna a kurd terror ellen, de Putyin is igazolhatná a Krím-félsziget ügyét, miközben az iráni válogatott a saría által lehetővé tett diszkriminációt próbálhatná elfogadtatni.

Kép: Frank Hoerman / augenklick/Martin Hangen / dpa Picture-Alliance via AFP

Dobozi Gergely

A fentiek miatt von Marschall szerint „csak azért, mert egy ügy szimpatikusnak tűnik, hiba felhigítani azt a szabályt, miszerint a politika nem a stadionokba való”. Ha ugyanis az egyik oldal fenntartja magának ezt a jogot, akkor az eltérő politikai kultúrához tartozó drukkerek számára is garantálnia kell. Ez azonban – figyelmeztet a szerző – még kiélezettebbé teheti a viszonyokat.