Nagyon kiakadt Ukrajna a FIFA-ra, bocsánatkérést követel
A Nemzetközi Labdarúgó szövetség olyan térképet használt, amelyen a Krím Oroszországhoz tartozik.
A máltai Munkáspárt migrációs politikája alapján azt hiheti az ember, hogy jobboldali párt vezeti Máltát.
„Az Európai Szocialisták Pártja (amelynek a máltai Munkáspárt is tagja) gyakran hivatkozik a szabadság, az egyenlőség, a szolidaritás, a sokszínűség és a tisztesség elveire.
(…)
Egész Európában a szocialista vagy szociáldemokrata értékeket képviselő pártok nagy hangsúlyt fektetnek a társadalmi és gazdasági egyenlőtlenség feloldására, a sokszínűségre, valamint a kiszolgáltatott rétegek megsegítésére.
A máltai Munkáspárt legutóbbi migrációs politikát érintő döntése alapján azt hiheti az ember, hogy a párt minden szocialista értéket maga mögött hagyott, és helyette jobboldali, populista stratégiát választott.
A múlt hónapban a Belügyi, Nemzetbiztonsági és Rendészeti Minisztérium módosította, hogy milyen feltételek mellett vállalhatnak munkát azok a bevándorlók, akik menedékjogért folyamodtak vagy menedékjogi kérelmüket elutasították.
Ha a miniszter úgy ítéli meg, hogy bizonyos országok emberi jogi szempontból „biztonságosak” (erősen megkérdőjelezhető, visszaélésekre alkalmas gyakorlat), akkor az ilyen országokból érkező migránsoktól kilenc hónapig megtagadhatják a munkavállalás jogát Máltán.
Ez a magyarázat nélküli döntés gyakorlatilag megfosztja emberek százait és egész családokat attól a lehetőségtől, hogy az alapvető életszínvonal biztosításához szükséges jövedelemhez jussanak anélkül, hogy felajánlásoktól és segélyektől kellene függeniük.
(…)
Sőt, a minisztérium legújabb döntése arra sem ad választ, hogy Málta akkor mégis milyen formában nyújt támogatást az érintettek számára, elősegítve ezzel a szegénység és a társadalmi marginalizálódás valószínűségét. Ennek fényében az a kockázat is fennáll, hogy a döntés illegalitásba vagy bűncselekményekbe kényszeríti az embereket, ami tovább erősíti a sztereotípiákat és az előítéleteket.
Ha ezeket a stratégiai reformokat egy demokratikus elvekkel nem törődő jobboldali populista kormány vezetné be, akkor mindez érthető, ugyanakkor megbocsáthatatlan lenne.
Amikor viszont a reformokat egy magát „szocialistának” valló kormány kellő körültekintés nélkül, erőből vezeti be (még akkor is, ha az a párt csak „puha” baloldali), akkor nemcsak elítélendő, hanem egyben romboló politikát folytat.
(…)
Bár egy ilyen megközelítés növelheti a Munkáspárt választási esélyeit az elkövetkező hónapokban, ez egy nyílt és embertelen támadás az elesettek és családjaik ellen, melynek az a valódi célja, hogy erősnek állítsa be a kormányt.”