Bidennel az USA-EU viszonyok csak szépészeti szempontból lesznek jobbak

„Több külpolitikai szakértő is Donald Trumpot hibáztatja az Egyesült Államok és Európa közötti kapcsolatok eróziója miatt. Mindazonáltal Joe Biden elnöksége sem képes megszüntetni a transzatlanti együttműködés különbségeit és diszfunkcióit.

Például, Biden ugyan felhagyhat a Kereskedelmi Világszervezet vitarendezési fórumának blokkolásával, visszacsatlakozhat az Egészségügyi Világszervezethez és a párizsi klímaegyezményhez, de az alapvetésen mindez mit sem változtat.

(…)

Az Európai Unió gazdasága sokkal erősebb, s népessége is sokkal nagyobb, mint Oroszországé, mégis az Amerikai Egyesült Államokra kell hogy számítson az orosz agresszió ellenében. Az Egyesült Államok hatalmas kihívás előtt áll, amikor Kínával néz szembe – a NATO-ra fordított kiadások mégsem erősíthetik teljes mértékben a csendes-óceáni térséget.

Az 1812-es háború óta az amerikai hadsereg történetében először néz szembe nálánál sokkal népesebb ellenféllel, amelynek a gazdasága is folyton erősödik; mindemellett pedig Kína a csendes-óceáni térségben otthon van. Hacsak nem fordít erre pénzügyi szempontból is sokkal nagyobb figyelmet, az Egyesült Államok olyasféle megalázó vereséget kockáztat a csendes-óceáni térségben, amely Karthágóéhoz volt hasonló Róma ellenében az első pun háború idején – jól tudjuk, a győzelmet követően Róma a Földközi-tenger kizárólagos urává vált.

Európa tehát számíthat arra, hogy azzal az ugyan illedelmes, mégis határozott jelzéssel szembesül, hogy Oroszországgal egymaga kényszerül szembenézni.

Németország gazdasági érdekeit helyezi előtérbe a nemzetbiztonsági érdekekkel szemben. Az ukrajnai agresszióhoz, Alekszej Navalnij megmérgezéséhez hasonló provokációk ellenére a németek gyenge szankciókat szorgalmaznak, s továbbra is elkötelezettek az Északi Áramlat 2 gázvezeték megépítése mellett.

(…)

Ha Berlin hajlik arra, hogy spórolási megfontolások mentén – közvetetten finanszírozva az orosz rakétagyártást – gázt vegyen az oroszoktól, racionálisan végig gondolva, miért várnánk azt a németektől, hogy Kínát is magukra haragítsák, amikor a kínai fenyegetés még távolibb?

(…)

A fentieket figyelembe véve, jóllehet a Bidennel a transzatlanti kommunikáció atmoszférája szívélyesebb lehet – mégis, az együttműködés valós és tényleges erősödése igen távolinak tűnik.”

***

A cikk a Pallas Athéné Domeus Educationis Alapítvány támogatásával valósult meg.