Trump, a gyengekezű „diktátor”? A demokrata kritikák ellentmondásai

Nem kell, hogy újdonságként szolgáljon az, hogy az amerikai Demokrata Párt újra és újra az Egyesült Államok zsarnokát látja Donald Trumpban. A koronavírus okozta járvány ugyanakkor új színt visz Trump demokrata ellenzékének érvrendszerébe, amely szinte kizárólag az elnök mindenkori intézkedéseinek opponálására épül, önellentmondásba kergetve mindazokat, akik „békeidőben” a demokráciát féltették az elnöki tevékenységtől.

A Demokrata Párt és közössége szeme előtt az elmúlt időszakban egy cél lebegett: hogy bebizonyítsa azt, hogy Trump egy diktátor, aki az amerikai alkotmányos rend módszeres leépítésére törekszik. Bizonyára ezért mozdította el hivatalából Michael Atkinsont, a titkosszolgálatok legfőbb belső ellenőrét, úgyszintén emiatt kerültek a konzervatívok többségbe a Legfelsőbb Bíróság testületében – olvasható a baloldali médiában Amerika-szerte, hogy csak két példát említsünk (Atkinson szakmai tevékenységével kapcsolatban más elnököknek is aggálya merülhet fel, a Legfelsőbb Bírósággal kapcsolatos diskurzus pedig egyelőre a jogelmélet és a spekuláció határterületén mozog).

De mi haszna ezeknek az erőfeszítéseknek, ha a diktátornak kikiáltott „vezér” mégsem uralkodik, „csak” kormányoz? Márpedig egy, a koronavírus-járványhoz hasonló krízishelyzet kiváló lehetőség lenne az első elnöki ciklusa végén járó, diktátorjelöltnek kikiáltott Trump számára, hogy magához ragadja a gyeplőt.

Szembesülve azzal, hogy mégsem ez történik, az amerikai baloldali közösség is taktikát váltott:

A New York Times szerint Trump a járvány közepén „beállt a bámészkodók közé”, a privát szektorhoz delegálva a válságmenedzsmenthez szükséges hatásköröket. A liberális narratíva az ilyen és ehhez hasonló hatásvadász tartalmú cikkeivel mindössze annyit ért el, hogy jól látható ellentmondásba került. 

Tény ugyanis, hogy a diktátorok nem bámészkodnak, mint ahogy az is az, hogy amit Trump egy szövetségi köztársaság elnökeként idáig tett a járvány kapcsán, az sem diktatórikus, de tétlen bámészkodás sem. A valóság az, hogy Trump az államszövetség elnökeként annyit tehet meg, amennyit a szövetségi alkotmány számára lehetővé tesz, s azok, akik ennél határozottabb szövetségi fellépést sürgetnének a járvány kapcsán, azok vagy nem ismerik az Egyesült Államok alkotmányos rendszerét, vagy csak figyelmen kívül hagyják annak játékszabályait.

Donald Trump március 13-án vészhelyzetet hirdetett a koronavírus-járvány kezelése érdekében.

Ez természetesen lehetővé teszi a Fehér Ház számára azt, hogy bizonyos mértékig nyomást gyakoroljon a tagállamok kormányzóira. Csakhogy az Amerikai Egyesült Államok szövetségi alkotmánya épp azt hivatott meggátolni, hogy ez a nyomás alkotmányos keretek között maradjon, viszonylagos identitást és mozgásteret biztosítva a helyi sajátosságok érvényesülésének.

Azok tehát (például Bill Gates, vagy Anthony Fauci), akik a teljes szövetségi karantén hiányát kérik számon Trumpon, elmulasztják figyelembe venni azt a körülményt, hogy az állami erőszak monopóliumával a tagállamok rendelkeznek. Márpedig mi más tudná jobban biztosítani a karantén betartását, mint a rendőri közhatalom? Csakhogy, ha ez az intézkedés Trump irányából, vagyis „föntről” érkezne, azzal egyrészt életszerűtlenné válna a járványügyi védekezés, emiatt pedig sérülnének azok a belső kontrollmechanizmusok, amelyek a járványügyi intézkedések helyénvalóságát vizsgálnák. Végső soron tehát valóban megalapozottá válnának az egyelőre parttalan liberális aggályok a túlterjeszkedő elnöki hatalmat illetően. 

A fentiekből természetesen nem következik az, hogy Trump a kommunikáció szintjén ne élne azokkal a lehetőségekkel, amelyet a liberális sajtó számára felkínál: az elnök, konstatálva a tényt, hogy a tagállamok egyre szélesebb köre döntött a teljes lezárás mellett, végül maga is bejelentést tett, megfordítva az állami bejelentések logikáját: hétfői nyilatkozata szerint kizárólag az elnök kompetenciája, hogy szövetségi szintű lezárásokat eszközöljön, ennek megfelelően az ő döntése lesz majd, ha a korlátozások egyszer feloldják. A kijelentéssel kapcsolatban érdemes megjegyezni, hogy Trump választási kampány előtt áll, így bejelentésének súlya is ennek megfelelően értelmezendő. 

***

A cikk a Pallas Athéné Domeus Educationis Alapítvány támogatásával valósult meg.