A gazdasági és információs globalizáció korszakában az államoknak katalizátor szerepet szükséges játszaniuk az emberi jogok védelme terén. Erős állami szabályozás hiányában ugyanis a legmodernebb technológiák a történelem legsötétebb korszakaiba vezetik vissza a világot – hangzott el az ENSZ Üzleti Világ és Ember Jogok Munkacsoportjának Fórumán.
Az ENSZ Üzleti Világ és Emberi Jogok Munkacsoportja (UN Working Group on Business and Human Rights) a héten tartotta nyolcadik szakmai fórumát. A munkacsoport és az általa éves rendszerességgel megrendezett fórum célja, hogy megalapozza a 2011-ben elfogadott ENSZ Üzleti Világ és Emberi Jogok Irányelvek hatékony érvényesülését és implementálását. A John Ruggie harvardi professzor és ENSZ Főtitkár különmegbízottja által kidolgozott irányelvek a globalizáció emberi jogokra gyakorolt negatív hatásainak kihívását igyekeznek kezelni.
Ennek megfelelően az irányelvek egyik kiemelt célja, hogy a hatályban lévő és nemzetközi elismert nyert emberi jogi normáknak olyan értelmezését és felfogását alapozza meg és népszerűsítse a gyakorlatban, amelynek segítségével hatékonyan vehető fel a küzdelem a transznacionális üzleti magatartásokra visszavezethető emberi jogi jogsértésekkel szemben. Az irányelvek ehhez három különböző pillért azonosítanak. Az első és egyben legerősebb pillér az emberi jogok védelmének államokat – nemzetközi szerződések alapján – terhelő kötelezettsége. A klasszikus felfogást követve az irányelvek értelmezésében továbbra is az államok maradnak az emberi jogok kötelezettjei és legfőbb garantálói, ugyanakkor ezen kötelezettségüket egy sokkal összetettebb nemzetközi jogi és nemzetközi gazdasági – üzleti környezetben, erélyes és jól megtervezett szabályozási és ellenőrzési jogosítványok birtokában teljesíthetik. A második pillért ehhez képest az a kötelezettség jelenti, miszerint az üzleti világ szereplőinek, és elsősorban a transznacionális vállalatoknak, valamint a nagy technológiai cégeknek világszerte tiszteletben kell tartaniuk az emberi jogokat. A harmadik pillér az emberi jogi jogsértések orvoslását és az elszámoltatathatóságot kívánja meg.
A Fórum napirendjét meghatározó téma az idén az állam szabályozó erejének jelentősége volt, illetve pontosabban az „állam katalizátor szerepe” az alapvető emberi jogok megóvásban az üzleti világgal és különösen a transznacionális üzleti érdekekkel szemben. Az államok a szabályozó erejükön, valamint igazgatási és ellenőrzési jogosítványaikon keresztül továbbra is elsődleges szereplői az emberi jogi jogvédelem biztosításának, és egyben letéteményesei a méltó és szabad élet garantálásának. Ugyanakkor például a gyermekmunka, az emberkereskedelem vagy a rabszolgaság különböző modern formáinak fájó jelenségei mind a napig jelen vannak az üzleti világban, és világosan jelzik, hogy hiányzik a kellő erejű állami fellépés a transznacionális üzleti magatartásokra visszavezethető emberi jogi jogsértésekkel szemben. Ennek megfelelően a Fórum elsősorban azokat a kérdéseket vette górcső alá, amelyekkel az államok saját házuk táján tehetnek rendet. Azokat a lépéseket, amelyekkel erősíthetik saját szabályozásukat és intézményrendszerüket annak érdekében, hogy elősegítsék a globalizáció káros hatásainak a megelőzését, illetve az ezzel összefüggő elszámoltathatóságot. Azokat a kötelező és önkéntes, nemzeti és nemzetközi módszereket, amelyekkel ösztönzést nyújthatnak és garanciát szolgáltathatnak a felelős transznacionális üzleti működéshez.
A Fórum idén első ízben tárgyalta a digitális technológiának és a feltörekvő, nagy technológiai vállalatoknak a társadalomra, az emberi életre és a legalapvetőbb emberi jogokra gyakorolt, egyre jelentősebb negatív hatását. Egy nemrégiben napvilágot látott tényfeltáró dokumentumfilm tanúsága szerint ennek egyik lesújtó példája az, ahogyan a nagy technológiai cégek elősegítették és megkönnyítették egy online rabszolgapiac felvirágoztatását a közel-keleti országokban. Olyan applikációkat tettek elérhetővé és széles körben használhatóvá a platformjaikon, amelyeket külföldi háztartási munkavállalók adás-vételének fórumaként használnak. Nem a szolgáltatásaikat hirdetik és árazzák be ezeken a platformokon, hanem a magukat az embereket, akiknek nagyrészt elveszik mind az útlevelét, mind pedig a szabadságát. A nemzetközi és nemzeti alapvető normákat egyaránt megsértve ezeken a népszerű applikációkon keresztül viszonylag nyíltan úgy kereskednek az emberekkel, mintha termékek vagy áruk lennének. A rabszolgaságnak és a rabszolga-kereskedelemnek ezt a modernkori formáját tovább súlyosbítja, hogy az applikációkon zajló emberkereskedelem áldozatainak jelentős része gyermek. Ez a lesújtó eset jól szemlélteti, hogy a szabad – jelen esetben munkavállalói – piacra hatékonyságnövelés céljával berobbanó technológiai cégek és platformjaik szerepvállalása milyen súlyos visszaéléseket és jogsértéseket idézhet elő. Kellő erejű állami szabályozás és ellenőrzés nélkül a legmodernebb technológia a történelem legsötétebb korszakaiba repíti vissza a világot.
Az ilyen jellegű konkrét jogsértéseken túl a nagy technológiai vállalatok, valamint az üzleti modelljük működőképességét biztosító algoritmikus döntéshozatal egy általánosabb fenyegetést is előrevetít a világban. A hírszolgáltatások piacától kezdve a biztosítási és banki piacokon át az egészségügyi piacig bezárólag az élet egyre több területét érinti és határozza meg az algoritmikus döntéshozatal, a mesterséges intelligencia, valamint az általuk biztosított előrejelzések eredménye. A nagy technológiai cégek egyelőre sikerrel győzték meg a nagy országokat, különösen pedig az Egyesült Államokat, hogy a szabályozásuk elfojtja az innovációt. Az előnyként kínált hatékonyabb és pontosabb döntéshozatal mellett ugyanakkor ezen technológiák szabályozatlan és korlátok nélküli alkalmazása súlyos veszélyeket is hordoz magában. Az üzleti modell sikerének – és az algoritmikus döntéshozatal működőképességének – előfeltételét jelentő folyamatos adatigénylés és adatszolgáltatás elsorvasztja az emberek magánszféráját és lehetetlenné teszi annak védelmét. Az adatok alapján a manipuláció szándékával személyre szabott hirdetések és hírfolyamok pedig a véleménynyilvánítási szabadság alapját jelentő tájékozódás szabadságát erodálják, vagy akár teljes mértékben ellehetetlenítik. Könnyű belátni például, hogy mindaz, amit az emberek hírként olvasnak, meghatározza azt is, amit és ahogyan gondolnak. Az algoritmikus döntéshozatal és a mesterséges intelligencia fejlődése, valamint olyan területeken történő alkalmazása, mint az igazságszolgáltatás, bűnüldözés vagy emberi beavatkozást nem igénylő fegyverek, súlyos kihívások elé állítja az államokat és az emberi jogok védelmét. Az algoritmikus döntéshozatal a tűz felfedezéséhez hasonlatos: számos kedvező hatása mellett a kellő elővigyázatosság nélkül könnyen megfékezhetetlenné és pusztítóvá válhat. Éppen ezért legfőbb ideje a hatékony állami fellépésének.
A GDP már nem elég a fenntarthatóság és az emberi jóllét mérésére – állítja Kőrösi Csaba, az ENSZ Közgyűlés volt elnöke. Egy új magyar mutatószám, amelyet a Makronóm Intézet is jegyez, radikálisan új perspektívát hozhat a globális gazdasági és fenntarthatósági folyamatok mérésébe, mert a társadalmi egyenlőtlenségek, a természeti erőforrások és a humán tőke helyzetét is elemzi. A módszertan már az ENSZ figyelmét is felkeltette.
Egy fiatal felvidéki jogász Genfben azt is a világ szemébe mondta, mit kíván a magyar nemzet a Kárpát-medencében.
Az ENSZ bakui klímacsúcsán újra a zöldátállás költségeiről szólt a vita.
Brüsszel döntése aláásná az egyik legfontosabb uniós elvet.
A miniszterelnök szerint az éghajlatváltozás árát nem fizethetik meg a gazdák.
A Politico szerint az ENSZ-tisztviselők azt tervezik, hogy elvarázsolják Trump nagykövetét. Úgy vélik, jobban járnak, ha jóban lesznek Trump küldöttével, mintha harcolnának vele.
A civil szervezet úgy véli nem igaz, hogy az EU tagállami hatásköröket kíván elvonni Magyarországtól, és ezzel korlátozni kívánja a kormány mozgásterét.
Rodrigo Ballester szerint most dől el, hogy az EU olyan klub lett-e, ahol előírás a liberalizmus, és többé senki sem lehet konzervatív.
