Birkóznak még

„Wir schaffen das. Megbirkózunk vele – ez Merkel híres jelmondata a menekültválság kapcsán, pozitív és optimista üzenet. Nincs benne lenézés, mint amikor Gyurcsány Ferenc a megszorításokról azt mondta, hogy azok nem fognak fájni. És nincs benne tagadás, mint mindenben, amibe Orbán Viktor kapaszkodik, hogy fenntartsa a szabad rablásra épülő rendszerét. A magyar kormányfő abban a pillanatban futamodik meg, hogy valami – bármi – veszélyezteti az uralmát, Merkel közben kitart politikája mellett az erősödő ellenszélben is. Orbán a hatalmát a fékek és ellensúlyok lebontására, a választási törvény átírására, ezáltal az ellenzék megosztására és anyagi kiszárítására, a média megfojtására alapozza. És ilyen körülmények között kampányol az ellen, hogy bármi dolgunk legyen az elmúlt évek legsúlyosabb humanitárius katasztrófájával szembesülve.

Németország viszont azon vitatkozik, hogyan bánjon azokkal a százezrekkel, akiknek menedéket nyújt. Rémisztő, hogy van az Északi-tenger partján az országnak egy olyan sarka, ahol az AfD és a neonáci NPD együtt ötven százalék fölötti eredményt hozott. Nem szabad félvállról kezelni a szélsőjobboldali veszélyt, de azért Németország joggal bízhat abban, hogy demokráciája az ilyen kihívásokkal elbír. Az 1970-es években a belső, politikailag motivált szélsőbalos terrorizmussal is megbirkózott már.

Merkelnek egyelőre nincs valódi alternatívája a német jobboldalon. Így jó eséllyel jövőre ismét pártja listavezetőjeként méretteti meg magát a választásokon. Az is biztosnak látszik, hogy a CDU/CSU meggyengülve is hozni fogja az első helyet, ám kérdés, lesz-e többsége egy negyedik ciklushoz. A német demokráciára egyelőre nem az AfD jelent valódi veszélyt, hanem ha a Merkel számára annyira kényelmesnek bizonyult nagykoalíciós kormányzásból csinálnak rendszert.”