Palesztinokat is öl a Hamász

"izraeli katonákat vezettek el a csempészalagutakhoz, és információkat adtak nekik a Hamász infrastruktúrájáról" Ha ez valóban így történt, egy ostrom alatt álló országban ezért természetesen halál járt és halál jár mindenhol a világon. Ha máshonnan nem tudnék ezt az Origo és Mandiner cionista propagandistái talán ezt olvasták gyermekkorukban: "Dobó megszemlélte a munkájukat. Megszemlélte mindenfelől szótlanul, nyugodt arccal. Aztán a tisztekért küldött. Behívatta a lovagterembe a négy főhadnagyot, meg behívatott egy hadnagyot, egy őrmestert, egy tizedest és egy közlegényt. Mihály deákot is, a cipóosztót. Az asztal zöld posztóval volt bevonva. Rajta feszület és két égő gyertya a feszület mellett. A terem sarkában a vörös posztóba öltözött hóhér. Mellette egy serpenyőben égő szén. A kezében fújtató. A serpenyő mellett ólomdarabok és harapófogó. Dobó fekete posztóruhába volt öltözve. A sisakja csúcsán kapitányi sastoll. Előtte egy ív tiszta papiros. - Társaim - mondotta komoly, szinte zord arccal. - Azért jöttünk össze, hogy Hegedüs hadnagynak és társainak az ügyét megvizsgáljuk. A cselekedeteik arra vallanak, hogy árulók. Lelkiismeretesen meg fogjuk őket ítélni. S intett, hogy a rabokat vezessék elő. Az őrök bevezették Hegedüst meg a három társát. És a törököt is. Hegedüs sápadt volt. A szemét kék gyűrűk környezték. Nem merte fölemelni a tekintetét. Dobó csak őt hagyta bent. A többit kiküldötte. - Halljuk - mondotta. - Mi volt az a törökvezetés? Hegedüs összeszedelődzködött, és szaggatottan mentegetődzött: - Én a törököt csak a víztartóba akartam becsalni. A várat feladni nem akartam. A víztartó nagy. Keskeny bejáratot találtunk rajta. Gondoltam, az én érdemem lesz, ha magam pusztítok el ezernyi törököt. Dobó végighallgatta nyugodtan. A tisztek se kérdeztek tőle semmit. Mikor már nem szólt többet, Dobó félreállíttatta, s behívatta egyenként a legényeket. - Mink - mondotta az első - nem tehettünk egyebet, csak amit a hadnagy úr parancsolt. Nekünk engedelmeskednünk kell, ha parancsolnak. - Mit parancsolt? - Azt parancsolta, hogy álljunk a víztartó szélén, ő egypár törököt hoz be. - Mit mondott, hogy minek? - Hogy a vár megadását megbeszéljük. Dobó a hadnagyra nézett. Hegedüs a fejét rázta. - Nem igaz. Hazudik! - Én-e? - szólt sértődve a legény. - Hát nem azt mondta-e a hadnagy úr, hogy a török minden jót beszél? Dobó uram meg semmi jót se, még csak ostrompénzt sem akar adni. - Hazudik - ismételte Hegedüs. Bevezették a másik legényt. - Miért voltatok a kútnál? - Törököt vártunk - felelte búsan. - Azt mondta a hadnagy úr, hogy a vár előbb-utóbb a török kezére kerül, hát jobb pénzen, hogysem vér árán. Bizonyos, hogy meghalunk, ha nem adjuk meg a várat. Dobó behozatta a harmadik legényt is. - Én nem tudok semmit - hebegett az. - Csak oda voltam rendelve a kúthoz, de hogy miért, azt nem tudom. - Nem mondta-e Hegedüs hadnagy úr, hogy jó lesz megegyezni a törökkel? - De azt mondta. - Mikor mondta először? - A nagy ostrom után való estén. - És hogyan mondta? - Hát úgy mondta, hogy izé... hogy aszongya: mink kevesen vagyunk, azok meg sokan vannak, s hogy lám, a többi várat se lehetett megtartani, pedig akkor kétfelé járt a török. - Ostrompénzről szólt-e valamit Hegedüs hadnagy úr? - Szólt. Azt mondta, hogy dupla zsoldot kellene kapnunk. - Hát a vármegadásról mit mondott? - Azt, hogy izé... hogy aszongya: a török így is, úgy is megkapja, hát jobb, ha még fizet is, mintsem hogy a nyakunk is odaszakadjon. - És a legénység mit mondott rá? - Semmit. Csak úgy tűz mellett beszélgettünk, mikor már a török bekiabált. - Tik nem kiáltottatok-e vissza? - Nem. Csak a hadnagy úr beszélt velük éjjel. - Hogyan beszélt velük? - Egy hasadékon át az Ókapunál. Odament, és beszélt három izromban is. - Törökkel? - Törökkel. - És mit mondott, mikor visszatért? - Azt, hogy a török mindenkit bántatlanul elbocsát, senkit se vág le. A kassaiaknak ezenkívül tíz-tíz aranyat ad, és hogy a két basa pecsétes levelet küld, hogy szavának áll. - Hányan hallották ezt a legények közül? - Valami tízen. - Hát miért nem jelentettétek nekem? Nem megesküdtetek-e, hogy a vármegadásról nem beszéltek?! A legény hallgatott. Dobó folytatta: - Nem az lett volna-e a kötelességtek, hogy azonnal jelentsétek a hadnagy úr beszédét?! - Nem mertük. - Szóval: elszántátok, hogy a várat török kézre játsszátok. Kik egyeztek bele ebbe? A legény még hét nevet mondott. Aztán mentegetődzött: - Mink, nagyságos kapitány uram, nem egyezkedtünk, mink csak engedelmeskedtünk. Csak a hadnagy úr beszélt, meg ő parancsolt. A fal egy ágyúgolyó ütődésétől dobbant meg. A rudakra függesztett páncélok megzördültek. A falról egy csomó vakolat omlott a padlóra. Dobó a bírákra nézett: - Van-e valakinek valami kérdeznivalója? A bírák szinte dermedten ültek az asztalnál. Végre a közlegény bíró szólalt meg: - A tíz legény beleegyezett-e abba, hogy a vár a töröké legyen? A legény sápadtan vonogatta a vállát. - A közlegény nem akarhat mást, csak azt, amit a tisztje. Több kérdés nem volt. - Még a török van hátra - mondotta Dobó. - Vezessétek be. A török háromszor hajolt meg, míg az asztal elé ért. Ott meghajoltan maradt. Keze a mellén keresztben. - Mi a neved? - kérdezte Dobó. - Juszuf. - Juszuf, vagyis magyarul József. Állj egyenesen! A török fölegyenesedett. Körülbelül harmincéves akindzsi volt. Zömök, izmos ember. Belapított orra s a fején vöröslő sebforradás tanúskodott arról, hogy forgott már csatákban. A kérdésekre elmondta, hogy tíz éve él Magyarországon, s hogy ott volt a falnál, mikor Hegedüs kiszólt a résen: - Hé, törökök! Melyitek ért magyarul? Az aztán tört magyarsággal elmondta, hogy Hegedüs az Ókapunál beszélt egy agával, azután Arszlán béggel. A bégtől becsületszót kért biztosítékul és száz aranyat. Azt mondta, hogy bebocsátja éjjel az egész sereget a várba, csak ott ásasson a kapu mellett, ahol a nagy rézdobot szokták verni. Ő (Hegedüsre mutatott) azt mondja, járt egy éjjel a víztartóban, s alagútra akadt, amely azonban a kapunál be van omolva. Az omlásnál, a feje fölött hallotta a rézdobot szólani, s a katonák lépését is hallotta, hát sokat ásatni nem kell. Ő éjjel tizenkét órakor várni fogja őket. De arról is kezeskedniük kell, hogy az Ókapunál álló kassai katonákat nem bántják. Megegyeztek. Éjfélkor Hegedüs lámpással vezette őket. A janicsárok, aszabok és piadok keverten jöttek. Háromezren indultak a föld alatti útra. A had többi része, isten tudja, hány ezer, a két kapu kinyitását várta. Hanem az történt, hogy Hegedüsnek a lámpása a víztartó sarkánál a falba ütődött, és elaludt. Sötétségben vezette az előcsapatot tovább. Ő tudta a járást, de a nagy vízmedence széle keskeny. Ott ő a sötétben is boldogult, de az előcsapat, hogy egymás után tolongott, a vízbe csuszamodott. Dobó Hegedüsre nézett. - Nyomorult! - mondotta. Hegedüs térdre borult: - Irgalmazzanak, könyörüljenek rajtam! - kiáltotta. - Megtévedtem, elvesztettem az eszemet. - Megvallod-e magad is, hogy a várat az ellenség kezére akartad juttatni? - Megvallom. A tárgyalás nem tartott tovább egy óránál. A következő órában már ott függött Hegedüs hadnagy a vár piacán egy gerendából hevenyészett akasztófán. S Fügedy kikiáltotta a vár népének: - Így hal meg minden esküszegő, akár közember, akár tiszt, aki a várat a török kezére akarja juttatni! A törököt úgy kidobták a várból a magas nyugati falon, hogy nyakaszegetten hullt a társai közé. A vár népe láthatta, hogy Dobó nem tréfál." - Nyomorult! - mondotta. Hegedüs térdre borult: - Irgalmazzanak, könyörüljenek rajtam! - kiáltotta. - Megtévedtem, elvesztettem az eszemet. - Megvallod-e magad is, hogy a várat az ellenség kezére akartad juttatni? - Megvallom. A tárgyalás nem tartott tovább egy óránál. A következő órában már ott függött Hegedüs hadnagy a vár piacán egy gerendából hevenyészett akasztófán. S Fügedy kikiáltotta a vár népének: - Így hal meg minden esküszegő, akár közember, akár tiszt, aki a várat a török kezére akarja juttatni! A három közlegénynek a fülét csapták el az akasztófa alatt. A többi hetet megláncolt lábbal belső munkára rendelték. A törököt úgy kidobták a várból a magas nyugati falon, hogy nyakaszegetten hullt a társai közé. A vár népe láthatta, hogy Dobó nem tréfál." Ennyi.

Ugye kedve Mandi majd erről is beszámoltok még ma? http://www.theguardian.com/world/2014/jul/30/world-disgrace-gaza-un-shelter-school-israel?CMP=fb_gu Ja ez csak az ENSZ. Meg nem Origo meg nem erősített forrásból származó hírecskéje.

A világ jobbik fele, köztük néhány rendes, becsületes zsidó: https://www.youtube.com/watch?v=pxDYiBls99w

Undorító zsidó propaganda. Hazudnak szokásuk szerint, ez genetikailag beléjük van kódolva. Ezzel szemben az igazság az, hogy... "An Israeli army officer who repeatedly shot a 13-year-old Palestinian girl in Gaza dismissed a warning from another soldier that she was a child by saying he would have killed her even if she was three years old." http://www.theguardian.com/world/2004/nov/24/israel Errefelé a baloldali sajtó beszámol erről.