„Nem tartom valószínűnek, hogy a lövöldözés napi szintűvé válna” – Dobó Géza migrációkutató a Mandinernek

A tavalyi évben 47 ezer illegális határátlépőt kellett feltartóztatni a magyar határ közelében, idén ez a szám máris háromszor nagyobb, jóllehet az év felén is alig vagyunk csak túl. Ön nemrég kutatóutat tett a Balkánon, amelyről a Corvinák oldalán több cikkben is beszámolt: hogy látja, pontosan mit jelent(het)enek ezek az adatok? 

A klímaválság sújtotta Észak-Afrika jelenleg az egyik legnagyobb migránskibocsátó régió. Évek óta tartó tendencia, hogy a szárazság következtében egyrészt zsugorodnak a termőföldek, másrészt a kisebb parcellákon is csökken a betakarítható termény mennyisége. A nomád pásztorok jószágai szomjan halnak, és a helyi urbánus lakosság életszínvonala is romlik. A koronavírus-világjárvány hatására a növekvő infláció az alapvető élelmiszerköltségeket is olyan szintre növelte, hogy a lakosság jelentős része a létszükségletei biztosítása érdekében is adósságba veri magát.

E kedvezőtlen folyamatokon Oroszország Ukrajnával szemben indított februári inváziója tovább rontott.

Szerencsére a kimagaslóan jó idei ausztrál és brazil búzatermés enyhítheti az árrobbanást, és nemrég megállapodtak a harcoló felek abban, hogy Odesszából biztonságosan kihajózhatnak a gabonaszállítmányok, ám korántsem biztos, hogy ezt be is fogják tartani. Az ukránok rögtön rakétatámadásokról számoltak be.

Afrika mellett Ázsiából is folyamatosan érkeznek Európába az irreguláris bevándorlók. Mégpedig nem csupán Afganisztánból – a talibán elől menekülők – illetve a Közel-Keletről: Pakisztánból és Indiából gazdasági bevándorlók is jelentős számban vágnak neki az útnak.

Néhány hete lövöldözés is történt a magyar határ közelében. Mennyiben lehet ilyen esetekből a migrációs útvonalakon közeledők általános hangulatára következtetni? Mindenesetre Orbán Viktor már június 8-án kijelentette, hogy az illegális határátlépők viselkedése egyre erőszakosabb, sőt brutálisabb.

Az embercsempészekre jellemző, hogy lőfegyverekkel is kifejezésre juttatják: ildomos őket komolyan venni. A fegyverek elsősorban a szolgáltatásaikat igénybe vevő ügyfeleik figyelmét hívja fel arra, hogy az utasításaik szerint kell eljárniuk, illetve az egymás közötti leszámolások során kerülhetnek elő.

Kizárni ugyan nem tudom, de nem tartom valószínűnek, hogy a lövöldözés napi szintűvé válna. Az egymás közötti erőszakos leszámolások puskaropogás nélkül is működnek, és az embercsempészeknek nem hiányzik a fokozott médiavisszhang, az intenzív hatósági vizsgálódás pedig még kevésbé.

Aleksandar Vulin szerb belügyminiszter jelentette ki a július eleji, halálos áldozattal járó, migránsok közötti szabadkai lövöldözést követően az alábbiakat: „Egyetlen embercsempészbanda sem működhet zavartalanul. Nálunk nem kereskedhetnek emberekkel. Szerbia nem lesz migránsparkoló. Nem tűrjük, hogy ázsiai bűnöző söpredékek büntetlenül garázdálkodjanak országunkban!” Vulin egyben operatív törzs felállításáról is döntött, melynek tagjai többek között a szerb országos rendőr- és csendőrparancsnokság, a terrorelhárító és a határőrizeti egységek, valamint a szabadkai, a zombori és a nagykikindai helyi rendőrőrsök tagjai.

Kimondhatjuk, hogy a wilkommenskultur – beleértve az enyhébb és burkoltabb formáit is – mostanra totálisan csődöt mondott?

Szűretlenül, megfelelő iratok nélkül, tömegesen Németországban is pusztán 2015-ben fogadtak be migránsokat. A tendenciák inkább a többnyire kerítésként említett, műszaki határzárak létrehozása irányába tolódnak át, mint amilyen a mi déli határunkon is kiépült – annak idején még éles kritikák kereszttüzében... Tavaly, a csúcsra járatott fehérorosz, úgynevezett hibrid háború idején, amikor is Lukasenka rezsimje legális belarusz vízummal és egyszerű EU-s belépéssel kecsegtetett, mintegy komplex utazási csomagként értékesített Minszkbe szóló repülőjeggyel együtt „álomutazásokat” – aztán a zömében iraki Kurdisztánból érkezők a fehérorosz–lengyel határon döbbentek rá, hogy

Időközben Lengyelország mintegy 150 kilométeres pengedrótos műszaki határzárat épített ki – és Lettország, valamint Litvánia is hasonló projekten ténykedik. Mindezt már az európai politikusok szinte teljes körű támogatása övezte és övezi, holott a jogszabályi környezet azóta sem változott. A schengeni határvédelmi kódex ugyanis már 2015-ben nem csupán lehetővé tette, hanem kifejezetten támogatta a zöldhatárok hatékony védelmét az irregulárisan belépőkkel szemben többek között műszaki határzárak kiépítésével. Kivétel most is létezik. Például a szlovéniai kormányváltást követően idén nyáron

Azonban azt is figyelembe kell venni, hogy Horvátország schengeni övezethez való teljes jogú csatlakozására a közeljövőben sor kerül, és immár a szlovének helyett a horvátoknak kell a külső határvédelmet ellátni.

Az Ukrajnából menekülők mekkora megterhelést jelentenek a környező országok számára? Magyarországnak eddig sikerült megfelelően kezelnie a helyzetet?

Lengyelország, Magyarország, Románia, Szlovákia és EU-n kívüli Moldova jelentik az Ukrajnával közvetlenül határos államok azon körét, ahová az ukrajnai menekültek mint az első biztonságos országba megérkezhetnek.

A február 24-én kezdődött intenzív orosz támadást követően mintegy tízmillióan menekültek el Ukrajnából. Magyarországon keresztül egymillióan – azonban csak mintegy 25 ezren regisztráltatták magukat menedékesként.

Az első napokban világi és egyházi civil szervezetek jeleskedtek a menekültek ellátásában. Hatósági részről már az exodus első napjaiban regisztrációs pontok kerültek felállításra, illetve a határátkelők melletti településeken – például iskolai tornatermekben – gyűjtötték a segélyeket, ideiglenes szálláshelyet biztosítottak a menekülteknek. Emellett Budapesten a BOK Csarnokban komplex logisztikai központ épült ki. Szálláshelyről, munkalehetőségről kapnak tájékoztatást a menekültek, de az ukrán konzulátus is kiépített egy ideiglenes irodát, ahol például az útlevelek érvényességét is meghosszabbítják. Oktatás is indult. Részben online távoktatással, részben menekült ukrán pedagógusokkal, illetve vegyes osztályokkal is.              

Szóval az ukrajnai háború elől menekülőkre is jellemző, hogy továbbhaladnak a szomszédos országokon, és – mondjuk – Németország felé veszik az irányt.

Igen, nagy a fluktuáció. Nem csupán Nyugat-Európába mennek tovább, akadnak olyanok is, akik Bulgáriában, vagy a tengerentúlon kötnek ki, és az USA-ban, vagy Kanadában próbálnak új életet kezdeni. Illetve a harcok dinamizmusának és a mezőgazdasági munkák ritmusának függvényében sok az Ukrajnába visszatérő is. Például

Egy lengyelországi kollégánk említette, hogy ők egy gazdálkodó családot fogadtak be, akiket nem tudtak meggyőzni, hogy ne térjenek haza burgonyát ültetni.

Ennek ellenére egy kutatás szerint a háború elhúzódása esetén Ukrajna népessége akár az egyharmadával is csökkenhet. Valóban van esély van erre?

Nem kizárt. Ukrajna Európa egyik legszegényebb országa. A népességfogyás, főképp a kivándorlásnak köszönhetően, már a háború februári, intenzív szakasza előtt is sújtotta keleti szomszédunkat. Nem kell sem térben, sem időben messzire mennünk, hogy hasonló demográfiai mintázatra leljünk.

Emellett folyamatosan ingázó vendégmunkásaik egészen Spanyolországig, sőt Portugáliáig buszoznak Európa keleti szélétől. Mivel Moldova lakosságarányosan a legtöbb ukrán menekültet fogadta be, abban is reménykednek, hogy a munkaerőhiányt is enyhíthetik velük. Azonban, tekintettel arra, hogy zömében gyerekek, nők és idősek érkeznek, no meg a helyi bérfekvés sem versenyképes, kevés a realitása, hogy mindez meg is valósuljon.      

Timothy Snyder, a Yale professzora nemrégiben ijesztő elméletet dolgozott ki, mely szerint Vlagyimir Putyin „Afrika és Ázsia kiéheztetését tervezi”, hogy aztán a tömeges migráció révén destabilizálja Európát.

Az olasz Corriere della Serraban jelent meg nemrég egy cikk azzal a felvezetéssel, hogy a háború közeledik Olaszországhoz, ugyanis a hadsereg, amely körülveszi az országot, a Putyin által kiéheztetett embertömeg. Az olasz hírszerzés arról tájékoztatta a kormányt, hogy

Az imént említett, Lukasenka-féle hibrid háború idején Putyint még úgy emlegették, mint aki talán jobb belátásra bírja a fehérorosz diktátort. Utólag visszagondolva – az akció illik Putyin narratívájába. Néhány évvel ezelőtt afféle kis színesként járta be a világsajtót, hogy közel-keleti illegális migránsok kerékpárral keltek át az orosz-norvég határon, lévén azt iratellenőrzés nélkül meg lehetett tenni. Minderre az orosz állami felső vezetés beleegyezése nélkül aligha kerülhetett sor, hiszen az északi határvidék – Murmanszk körzete – zárt katonai övezet. Ott korántsem egyszerű biciklivel szabadon tekeregni.

Sokan igyekeznek egyenlőségjelet tenni a Közel-Keletről – és Afrikából – Európába érkező migránsok és az ukrán menekültek között. Nyilván mindenki emlékszik rá: a magyar kormány az előbbivel szemben mereven elutasító volt. Szakmailag mit lehet ezzel kapcsolatban elmondani?

A menekültek mint az első biztonságos országba érkeznek akár Magyarországra, akár a többi, hazánkkal szomszédos országba. A Harmadik Világból érkező migránsok, még ha háborús övezetből vágtak is neki az útnak, réges-rég elhagyták az első biztonságos országban telepített menekülttáborokat. Elsősorban a nyugat-balkáni migrációs útvonalon érkezőket tanulmányozom. Sokan közülük évek óta bolyonganak a Balkánon, jellemzően elkülönült közösségekben, külön a közel-keletiek, külön az észak-afrikaiak, az afgánoktól pedig végképp elkülönülve, kivéve amikor – többnyire embercsempészek segítségével – országhatárokon próbálkoznak átjutni, amit sajátos szlengjükben „game”-nek, azaz játéknak neveznek...

*

A Corvinák a Mathias Corvinus Collegium online tudományos ismeretterjesztő folyóirata. A folyóirat itt olvasható.

Nyitókép: MTI Fotó / Ujvári Sándor