Az újságíróknak is fel kell nőniük a demokráciához

A vita egyidős az emberiséggel. Voltaképpen csak az ember képes érvelni, álláspontját ütköztetni. A történelem tanulmányozása során is láthatjuk, milyen sok korszakos változás jött el az emberek széles körét megmozgató párbeszéd gyümölcseként. Gondoljunk csak a teljesség igénye nélkül a reformációra, a reformkorra vagy az 1956-os forradalmat megelőző lázas vitákra. Mind termékeny, eredményes eszmecserék voltak, sokkal jobb megalapozói pozitív változásoknak, mint a gyilkos háborúk. 

Alexandria püspöke, Alexandriai Szent Atanáz is hasonlóképpen vélekedett, már a Krisztus születését követő 300-as években az ariánusokkal való viták közepette, amikor azt írta: »Nem lándzsák és kardok, katonák vagy hadseregek mozdítják elő az igazságot, hanem vita és szelíd meggyőzés.« Éppen ezért a vita hiánya veszélyes is lehet: ha nem ütköztetjük érveinket másokéval, akkor az érvek ütköztetésének helyét hamar a fegyverek, tankok és katonák ütközése veheti át. Ha pedig nem fogalmazzuk meg, mi az amit a világban rossznak vagy méltánytalannak érzünk, akkor »lerakódik, mint a guanó,/keményen, vastagon«, s majd »lelkünkre így ül ez a kor« végül indulatok formájában felszakad. Magunkat vizsgálva úgy érezhetjük, ez utóbbi magyar jellegzetesség.

De akkor nem kicsit, hanem nagyot. Elég gondolnunk 1848-1849 vagy 1956 indulataira. Objektív valóság nincs. A világot csak szubjektíven tudjuk leképezni, ezért nem gondolhatjuk, hogy a mi véleményünk az egyetlen vagy legalábbis az egyedül üdvözítő álláspont. Ennek felismerése elengedhetetlen egy harmonikusabb élet eléréséhez. Az eszmecsere során, az érvek kovácsműhelyében acélosabbá válik álláspontunk. A westerosi acélt könnyen átvágó valyriai pengékhez is szükség volt arra, hogy a kovácstűz megeddze őket. A vita intellektuális összecsapás, a logika és érvelés arénájában, egyfajta intellektuális és életfilozófiai edzés. Ezáltal véleményünk, akárcsak egy kovácsműhelyben az anyag, nemcsak erősödni, de formálódni is tud. Könnyen lehet, hogy egy helyesebb, objektívebb álláspont felé.

„ Mára sajnos általános lett az az érzés, hogy a magyar közbeszéd és vitakultúra nagyon rossz minőségű. Nem tudni, hogy azért, mert keveset vitázunk, vagy pedig azért, mert nem megfelelő minőségben tesszük azt. Lehet, hogy mindkettő igaz. Mindezek ellenére (vagy mindezek miatt) hatalmas igény van ma a minőségi párbeszédre Magyarországon. Az újságírók közötti vitáknak számos előnye lehet. Az a tapasztalatunk, hogy amelyik álláspont jobban kiállja a vita próbáját, az életben is működőképesebb lesz.

Nem elég azonban hogy nagy ritkán rendezünk egy-egy teátrális vitát, ahol az érdemi tájékozódás lehetőségét már azelőtt megfojtja a hatalmi számítás és a cinikus politikai kommunikáció, mielőtt az első érv elhangzana. Ebben a formában a »vita« inkább egy valóságshow beszavazó ceremóniájához lesz hasonlatos.

a kulcskérdések rendszeres megvitatására. Ezért szervezzük meg a Transzparens Újságírásért Alapítvánnyal a Zsurnaliszta vitaest sorozatunkat, ahol különböző gondolkodásmódú, értékrendet képviselő újságírók ütköztetik véleményüket.

Ez vezethet el oda, hogy sikerül kipukkasztani azokat a véleménybuborékokat, amelyek talán a legnagyobb akadályai ma annak, hogy Magyarországon gyümölcsöző diskurzus alakuljon ki közéleti kérdésekben. A párbeszéd előnyös. Ne mellőzzük, sokkal inkább használjuk ki az ebben rejlő lehetőségeket! Az újságíróknak is felelősségük van a közélet alakításában, s mivel befolyásolják a véleményünket, jogunk van ismerni az ő gondolkodásmódjukat is. Hiszen egy demokráciában a transzparens újságírás alap.

(A szerző a Transzparens Újságírásért Alapítvány médiatudatosság nagykövete.)