A tömeges nemváltoztatás semmiféle értelmes célt nem szolgál

– Magyarországon például Klebelsberg Kunó volt az, aki a nők képzését szorgalmazta, és a kint nő-otthon nő sztereotípia helyett a kint ember-otthon ember elképzelés víziójával segítette az egyenrangúság és a nemi szerepek kiegyensúlyozását, mégsem hallottunk róla eddig túl sokat. Ilyenformán a baloldal módszeresen bekebelezte a női érdekvédelmet, belőle nőttek ki a radikális érdekvédők, akik a 20. század nyolcvanas-kilencvenes éveiben »összebútoroztak« a szélsőséges genderistákkal. Nagyrészt politikai és hatalmi haszon vagy tudományos előremenetel reményében.

– Ezek a szélsőséges genderideológiák mennyire vannak jelen a tudományban?

– A társadalomtudomány több területén főképpen a szélsőséges nézetek uralják a mezőnyt. Számos kapcsolódó paradigma elvesztette eredeti jelentését. Például a társadalmi nemi szerepek mint tudományos kategória torzult, mert a gender-roles-ból eltűnt a roles, vagyis a szerep, miáltal maradt gender, vagyis szexus, amely mára azt hirdeti, hogy az emberek bátran váltogassák nemi identitásukat. A társadalmi nemi szerep eredetileg azt rögzítette, hogy férfi és nő sztereotip tulajdonságokat vesz fel, illetve szerepköröket lát el. Másik – és nagyon fontos – kérdés, hogy azok manapság a fennmaradás és az érvényesülés érdekében átalakultak, keveredtek, de nem a biológiai nem váltogatását jelentik.

– Milyen szerveződések állhatnak ezen tematika hangsúlyozása mögött?

– Egyértelműen politikai kötődésű szervezeteket látok, és mérhetetlenül erős haszonszerzési vágyat. A támadás egész pályás, eszközök és bábuk mozognak a szűk kockákon, és összehangolt narratívával ugyanazt fújják. A szöveg mindig ugyanaz: a szabadságjogok érvényesítése, miközben óriási rabság keletkezik a lelkekben. Az embereket lassan eljuttatják oda, hogy képtelenek lesznek bármely adottságukat elfogadni.

Bőrszínt, nemiséget, termetet, származást, képességet, s ha a saját teljesítményüket sem lesznek képesek objektíven mérni, és a hibáikat nem látják be, akkor olyan mértékű értékrendi válság köszönt be, amelyet nehéz lesz visszafordítani. Sok-sok elégedetlen és boldogtalan ember „termelődik” így, aki másmilyen akar lenni, mint aminek született. Lelki hazátlanok, akik éjjel-nappal azt hallják, hogy minden tekintetben a saját kezükben van a sorsuk. És ez így nem igaz. De mire rájönnek, eltelik az életük, és ott állnak kiégetten, egyedül, olykor plasztikázott szervekkel, és fogalmuk sem lesz arról, kicsodák, és mire használták fel őket.

A média csodálatos lehetőségeket, egyben veszélyeket hordoz magában, és mintaalkotó hatása jelentősen befolyásolja a tömegeket. Az emberek kíváncsian fogadják az újításokat, és sokaknak tetszik a mindenkori lázadás. Kifejezetten modernnek és jónak képzelik magukat, mert „üldözött csoportok” mellé állnak. Közben észre sem veszik, hogy a felnövő gyermekeik részére addig devianciának számító jelenségek (pl. pedofília) természetessé válnak.