A zöld Eldorádó kifosztása

„Álságos a kép, mint az általánosítások többsége, de az erdőkérdés valahogy székely-magyar problémaként fészkelte be magát a romániai közbeszédbe. Erről a régióról festenek rendszeresen apokaliptikus képeket, a módszeres erdőirtásoktól a széldöntéseknek álcázott pusztításokig.

Nem utolsósorban a Romániai Magyar Demokrata Szövetség néhai erős embere, a székelyudvarhelyi Verestóy Attila személye okán, akit Attila, Isten ostora mintájára Isten láncfűrészévé démonizált – nem teljesen alaptalanul – a román sajtó. A romániai magyar közösségért tett szolgálatainak elismerése mellett az imént idézett populáris rang cseppet sem hízelgő módon, de meglehetős pontossággal jelzi a tavaly januárban elhunyt honfitársunk legismertebb dimenzióját: ő volt a székelyföldi fakitermelés királya.

De mortuis nil, nisi vere – azaz halottakról igazat vagy semmit –, de nemcsak ezért fontos leszögezni, hogy a közhiedelem ellenére erdőügyben Székelyföldön még mindig jelentősen jobb a helyzet a romániai átlagnál.

Míg a XIX. század elején Románia területének 55-60 százaléka volt még erdő, 2009-re ez az arány 27 százalékra csökkent, a legkegyetlenebb erdőtlenítés a Nyugati-alföldön ment végbe, a Temesvártól Nagyváradig húzódó terület mindössze 3,2 százaléka maradt erdő. A trend az ország többi részén is a minél nagyobb termőterületek kinyerését célozta, ennek esett áldozatul a Mezőség is, ahol ma alig 6,5 százaléknyi az erdős felület.

Most mégis újra Székelyföldet említik elriasztó példaként. Egy törvénytervezet ugyanis tízéves időszakra tiltaná meg a farönk, a tűzifa és a fűrészáru romániai exportját, a téma fölött a környezetvédő szervezetek, illetve az ágazat többi érdekvédelmi szervezete vív kemény lobbicsatát.

A politikusi szándék csak hasonlóan drasztikus intézkedések révén véli visszafoghatónak a túlzott erdőkitermelést, amelyet jelentős mértékben a Holzindustrie Schweighofer osztrák faipari óriás háromszéki megjelenése dobott meg.

A romániai fafeldolgozás ma amúgy is három-négy óriásvállalat »játszótere«, igen kicsiszolt együttműködésben. A Schweighofer 2013-ban kezdődött, százötvenmillió eurós befektetése nyolcszázezer köbméternyi éves kapacitással tervezett fafeldolgozó létrehozását célozta, hatszázötven munkahely létrehozását ígérte, ugyanakkor az agyonautomatizált »megagáter« további kétezer munkahely generálását valószínűsítette a bedolgozói és szolgáltatói szférában.

Ekkora famennyiség elvonása mellett a szakemberek 13 300 faipari munkahely megszűnésével számoltak, ez azonban csak részben igazolódott be.
A civil, valamint környezetvédő szervezetek szinte azonnal farkast kiáltottak, első nyílt levelükben úgy fogalmaztak, elképzelhetetlennek tartják, hogy az országos monopolhelyzetre pályázó, kíméletlen nyersanyag-kiaknázóként katalogizált, a helyi közösségek hagyományaival, jövőjével, törekvéseivel nem törődő óriáscég fenntartható fejlődést biztosítana, prosperitást hozna Háromszékre.

A munkahelyteremtés kényszerében vergődő megyei önkormányzat, valamint a területi illetékességű község, Réty önkormányzata ennek ellenére támogatta a beruházást, amely egy sor ideiglenes engedély birtokában kezdte meg és folytatja máig a működését.”