Ferenc pápa kellemetlen, mint a szúnyog...

„Ferenc pápa kellemetlen, mint a szúnyog, állandóan a fülünkbe duruzsolja, hogy hát mégiscsak oda kéne figyelni a szegényekre, ha ti keresztények vagytok. És tényleg, ellenségei annyi mindent kitalálnak, mindenbe belekötnek, ha az elváltakról beszél, ő az Antikrisztus. Vagy mi az, hogy a homoszexuálisokat is embernek nézi? Annyira szomorú vagyok, hát tényleg ennyire megfáradt a hitünk? (...)

Esélytelenek azok a cigány gyerekek, akik be vannak lökve a többségi, nem-cigány osztályokba. A pedagógusok képtelenek arra, hogy jól kezeljék a helyzetet, szenvednek, ezt nagyon jól tudom. Azért kell a cigány gyerekekkel külön foglalkozni, hogy utána tényleg integrálni lehessen őket. (...)

...a politikusok mást értenek keresztény alatt, mint mi, hívő emberek. A politikai szleng egész más. Mi ezt így nem vállalhatjuk, hogy jó keresztényeket nevelünk az iskoláinkban. Örülünk, ha azokká válnak, de ez nem lehet pedagógiai program. Ez nagyon veszélyes terület, amikor programízűvé válik egy vallási fogalom. A suszter maradjon a kaptafájánál – örülnénk, ha a politikusok ezt, a vallási fogalmak használatát ránk hagynák, egyházi vezetőkre. (...)

Azt nem lehet mondani, hogy pardon, az evangélium passzusai nem vonatkoznak a menekültekre, miért nem maradtak otthon. Ezek elfogadhatatlanok. De ma, két év után én is azt mondom, hogy mi lett volna Magyarországgal, ha nem építünk kerítést. Németországban most pánik van, most szembesülnek azzal, hogy mit okozott a Willkommenskultur. A miniszterelnök úr szavait tartom fontosnak: a kerítés azért kell, hogy aki jönni akar, az az ajtón jöjjön, ne az ablakon. Most ezt kellene egy kicsit komolyabban venni, és ezzel is foglalkozni, és itt jön a körmendi helyzet. Kegyelmi időben volt Magyarország, volt időnk felkészülni. De Körmend után már nem mondhatjuk, hogy várni kell. Eljött az idő, hogy becsületesen és őszintén foglalkozzunk a kérdéssel, hogy mit csináltunk azokkal, akik itt vannak, tényleg menedéket kérnek. Ezek a körmendi menekültek nem a kerítésen jöttek. Keresni kell a megoldást. Őrület évekig menekülttáborban etetni az embereket, kilátástalan helyzetben tartani őket. Amit a pápa mondott, az a helyes út: minden egyházközösség fogadjon be egy családot. (...)

A prófétaság mindig egy megújulási irány, nem kell szervezkedni, új egyházat alapítani – bár most a reformáció évfordulója azért mindannyiunknak ad egy kis bátorítást. Szoktam mondani, mindannyian hálásak lehetünk Luthernek, hogy ő mert próféta lenni, mert szólni, hogy álljon meg a menet. Merjünk egymással párbeszédbe fogni – ez az aljas, facebookos, pocskondiázó kommentvilág nem vezet sehová. Merjünk felnőtté válni a párbeszédre, hogy tényleg meghallgassuk a másikat, és merjünk megbízni abban, hogy neki is lehet igaza.”