Cirokseprűre mindenhol telik

„- Az egyébként is sűrű napokban nem volt stresszes öt gyerekkel december elején Rómába utazni?

- A gyerekek nagyon készültek, a három nagy, akik 1998 őszén már jártak II. János Pál pápánál, meséltek erről a kicsiknek is. Szigorú protokoll szerint zajlik egy ilyen látogatás. Amíg a férjem őszentségével tárgyalt, nekünk mindent elmagyaráztak: hogy csengőszó fogja jelezni az audiencia végét, és hogy - vallástól függően - hogyan kell köszönteni a pápát. A három nagyobbik gyerekem jól beszél nyelveket: megnyugtatták a segítőket, hogy értik, amit mondanak, és hogy a kicsik is jól fognak viselkedni. Gáspár vitt néhány rózsafüzért, amit az etyeki asszonyok bíztak rá, hogy szenteltesse meg. A 12 évvel ezelőtti pápalátogatás - kisebb gyerekekkel - több izgalommal járt. Most csak arra kellett figyelni, hogy Flórika ne akarjon játszani a kis betlehemmel, amelyet egy perui zarándokcsoport hagyott ott előttünk.(...)

- Tud jó bejglit sütni?

- Próbálkozom, de eddig még nem sikerült olyan, ami ne repedt volna meg. Olyat csak anyukám tud. Ami pedig nem repedt meg, az Viktor szerint mákos kalács lett.(...)

- Fontos lenne, hogy a gyerekek milyen példát, milyen értékrendet látnak.

- A média jó lehetőség, csak rosszul használjuk. Pedig rajtunk múlik, hogyan rendezzük be a világunkat. Ha elolvasok egy interjút valakivel, akkor az olyan, mintha vendégségbe hívtam volna. És akárkit nem enged az ember a lakásába. Olyannal szeretek én is beszélgetni, aki elgondolkodtat, akivel azonosulni tudok, vagy csak megértek valamit általa. Kevés olyan példát tudunk mutatni a gyerekeknek, hogy valaki nagy erőfeszítések árán és sok gyakorlással jutott el valahová. Ma múló teljesítményekkel lehet két napra híressé válni, miközben az ország tele van komoly emberekkel, akikre fel lehetne nézni, akiktől tanulni lehetne. És nem elég a tehetség: az érdekérvényesítés képessége is fontos. Mi ilyen szempontból is rosszul állunk, mert mástól várjuk el, hogy megoldja a problémánkat, ahelyett, hogy mi gondolnánk végig: a cél érdekében milyen lépéseket kellene tenni. Amíg nem ismerjük fel, mennyi munka van mindenkinek a saját portája körül, addig nem is fogunk ötről hatra jutni. Most már nem foghatjuk a helyzetünket a negyven év kommunizmusra.”