Beindult a gyenge Trónok Harca-utánzat északi szomszédunknál: van benne leszámolás, rendőrök és titkosszolgák összecsapása, Ódor Lajos megbízott kormánya csak fut az események után, s közben Robert Fico elképesztő mélységből visszakapaszkodik az élre – részben miattuk.
Szeptember 30-án előre hozott választást tartanak Szlovákiában, aminek előzménye, hogy tavaly december 15-én az Eduard Heger vezette koalíciós kormány hajója elmerült a tajtékos tengerben. Evezője elfogyott, árbóca nem is volt. Jócskán megtépázta a hajót Richard Sulík és a volt miniszterelnök Igor Matovič harca – előbbi a liberális Szabadság és Szolidaritás (SaS), utóbbi a kormányfőt is adó Egyszerű Emberek és Független Személyiségek (OĽaNO) formáció vezetője. Az SaS már szeptemberben otthagyta a roncs fedélzetét, így futottak neki az év végi bizalmi szavazásnak.
Könnyen lehet, hogy a székfoglalós játék győztese a korábban leírt Smer-SD lesz”
Zuzana Čaputová államfő a hozzá politikai-ideológiai téren közel álló Ódor Lajost (vagy ahogy ő használja: Ľudovít Ódort) nevezte ki az ügyvezető kormány élére. Az ideiglenes kabinet hosszas vergődés közepette május 15-én foglalta el helyét. Az várható volt, hogy néhány hónap alatt a szlovák euró magyar származású atyja sem tud csodát tenni, azt azonban kevesen várták, hogy a látszólagos nyugvópont után hónapról hónapra növekedni fog a politikai káosz.
Az eredeti felállás a nyár elején még úgy nézett ki, hogy a politikai tőkéjét eljátszó, OĽaNO vezette koalíció szétesését követően a pártok megpróbálnak új formában összeállni, a Robert Fico vezette Irány – Szociáldemokrácia (Smer-SD) és a belőle kiszakadt, Peter Pellegrini-féle Hang – Szociál-
demokrácia (Hlas-SD) nélkül, sőt ha egy mód van rá, a bűnbaknak kikiáltott Igor Matovičot és pártját sem vennék be. A magot a Szabadság és Szolidaritás, a jobboldali-liberális Az Emberekért (ZĽ), a Boris Kollár üzletember vezette, populista-nacionalista Család Vagyunk (SR) és az Eduard Heger által újonnan gründolt Demokraták (D) képezte. Alapvetően nem pendült egy húron velük a Čaputovához közeli, liberális, a magyarországi Momentumnak megfeleltethető Progresszív Szlovákia (PS), ahogy az időközben feltörő, radikáljobbos Köztársaság párttal és a Kereszténydemokrata Mozgalommal (KDH) sem. Ez a számos szervezet együtt bőven elég lenne Ficóék karanténba zárásához, csakhogy többen nem kompatibilisak egymással. Könnyen lehet, hogy a székfoglalós játék győztese a korábban leírt Smer-SD lesz, pláne, hogy a rendőrségi ügyek miatt egyszerűen melléje kényszerült több, eddig vele ellenséges kis párt is.
Azt kevesen várták, hogy a látszólagos nyugvópont után hónapról hónapra növekedni fog a politikai káosz”
A legújabb fordulat a köznyelvben rendőrháborúként emlegetett operett-leszámolássorozat: bilincsek kattannak csuklókon, nagyhangú nyilatkozatok tétetnek, aztán a legtöbb delikvens alatt meg sem melegszik a priccs, máris szabadlábon van. A Pellegrini-kabinet 2020-as elzavarása után időnként voltak látványos kirakat-előállítások az OĽaNO vezette koalíció bizonyításkényszeréből, illetve a ficói kormányzati korrupció felszámolását felpörgető Matovič miniszterelnök és köre buzgalmából fakadóan, azonban a közelmúltban már nem volt példa ilyen színes-szagos leszámolássorozatra. Hogy semmiképp se szabaduljunk a rövidítésektől, a történetszálnak formálisan négy szereplője van: a többek között a kiemelt korrupciós ügyek vizsgálatával foglalkozó Nemzeti Bűnüldözési Ügynökség (NAKA), a Belügyminisztérium belső ellenőrei, a Szlovák Titkosszolgálat (SIS) és a Nemzetbiztonsági Hivatal (NBÚ).
Augusztus közepén igazi róka fogta csuka helyzet alakult ki. A NAKA a Belügyminisztérium több, belső ellenőrzéssel foglalkozó tagját is előállította, és lecsapott az SIS-re is: a volt vezetőjénél, Vladimír Pčolinskýnál házkutatást tartott, a jelenlegi főnököt, Michal Aláčot pedig rácsok mögé dugta. Utóbbi elvileg Peter Košč vállalkozóval, egy volt rendőrrel és egy extitkosszolgával próbálta elkaszálni a korrupciós ügyek felderítését – persze idővel kiengedték. A belügy pedig az őrizetbe vett nyomozókkal épp a NAKA három embere felé kapkodott, vizsgálatot indítva ellenük. Majd pénteken, biztos, ami biztos, a NAKA korrupció gyanújával letartóztatott egy másik ex-SIS-est is, František Polákot, akit mindenféle alvilági kapcsolattal hírbe hoztak.
Mi áll a bonyolultnak tűnő helyzet mögött? Rossznyelvek szerint a kérészéletű korábbi és a jelenlegi ideiglenes kormányhoz, valamint a köztársasági elnökhöz köthető köröknek most sikerült feltörniük a Fico-dió héját, vagyis a kulcspozícióban lévő, eljárásokat blokkoló embereinek védőfalát.
A volt kormányfő persze politikai boszorkányüldözést és rendőrállamot emleget, ahol Čaputová parancsára csapnak le politikai ellenfeleikre a hatalmon lévő pártok. Mi több, Ficóék az országos rendőrparancsnok Hamran István (Štefan Hamran) leváltására külön parlamenti ülést is összerántottak, s eközben szeretnék, ha az ő embereiket – a megvesztegetési ügyek miatt szintén rövid időre őrizetbe vett, majd kiengedett Tibor Gašpar volt országos rendőrfőkapitányt és Norbert Bödör nyitrai vállalkozót – felmentenék a vádak alól. Tibor Gašpar nem mellesleg akkor volt rendőrfőnök, amikor a Kuciak-gyilkosság történt, amelynek botránya aztán elsöprörte a Smer-SD-kormányt.
„Valóban, két tábor áll egymással szemben” – mondja lapunknak Tokár Géza politológus, de részben cáfolja Fico vádjait. Az egyik tábor a jelenlegi rendőrségi vezetés, plusz a korrupcióellenes nyomozók, velük szemben pedig Ficóhoz közeli politikusok, vállalkozók, belső rendőrségi elhárítók állnak, akik nagy valószínűséggel üzemeltettek valamiféle hálózatot a szerveken belül – magyarázza. Ha így van, a Ján Kuciak újságíró megöletésével vádolt Marián Kočner üzletember a titkosszolgálatok fiókjaiból is kaphatta az adatokat a gyilkosság előtti profilozáshoz.
Az előző kormány azzal nyert mandátumot, hogy tényleg felszámolja a Fico-féle korrupciót, ám nemcsak a szocdemeknek kellett szembesülniük azzal, hogy képbe kerültek a nyomozások során, hanem a koalícióban részt vevő Család Vagyunk párt tagjainak is. Boris Kollár pártelnök eleve médiapergőtűz alatt áll a maffiakapcsolati vádak és a nőügyei miatt is. Egyes forrásaink szerint az is egyes pártok Smer-SD felé közeledését mutatja, hogy Kollárra csak úgy zúdulnak a médiatámadások, elsősorban azoktól az orgánumoktól, amelyek a kérdéses népszerűségű Progresszív Szlovákiával ápolnak gyümölcsöző kapcsolatot.
Ficóék fején szinte biztosan van vaj, de Tokár Géza szerint indokoltan kelt gyanút a választópolgárokban, hogy két hónappal a választás előtt indult meg a nagy elszámoltató hadjárat a volt kormányfő és körei ellen. Az sem biztos, hogy a Smer-SD ügyeinek feltárása iránt elkötelezett bűnüldöző szervek politikailag teljesen motiválatlanok. Azonban a politológus szerint Fico vádjaival ellentétben éppen fordított a reláció a szolgálatok és az átmeneti kormány, illetve az államfő hivatala között: nem az ország vezetői dirigálnak a szolgálatoknak, hanem fordítva, Ódorék és Čaputováék futnak az események után. „Az én meglátásom, hogy a nyomozók nagyon elkötelezettek, és még azelőtt akartak virítani valamit a nyilvánosságnak, hogy jön a kormányváltás, és az esetleg visszatérő Fico-kör elteszi őket az útból – ezzel akár megelőlegezik maguknak a politikai mártírszerepet” – mondja Tokár. Szerinte a köztársasági elnök sincs elragadtatva a nagy csinnadrattától.
A rendőrség és a nyomozóhatóságok önjáróságára jó példa az egy hónapja leváltott belügyminiszter, Ivan Šimko esete. A tárcavezető egy köztörvényes bűncselekmény kapcsán vetette fel a rendőrség politikai ellenőrzésének kérdését, amire tucatnyi főrendőr falhoz állította a kormányt és az elnököt, hogy vagy a belügyér mond le, vagy ők. Čaputovának politikailag sem jött volna jól éppen a korrupció ellen fellépő szolgálatokat elgáncsolni, így meghátrált, és menesztette Šimkót. Vagyis a rendőrség és a nyomozóhatóságok bizonyultak erősebbnek – összegzi a politológus.
Ezzel azonban, mint látható, középtávon éppen az elszámoltatást támogató politikai erőknek vertek alá a rendőrök, a felmérések pedig nagy változásokról árulkodnak. A koronavírus-járvány óta tartó kapkodás-bénázás, a MiG-ek Ukrajnának való átjátszása és a koalíciós partnerek kicsinálása miatt a korábbi kormánypártok összerogytak, s ami nemrég még elképzelhetetlen volt: Ficóék vezetnek a felmérésekben. A Focus augusztus közepi közvélemény-kutatása szerint az Irány – Szociáldemokrácia 20 százalékon áll, őt követi a Progresszív Szlovákia 15 százalékkal (bár forrásaink szerint ezt a formációt rendszeresen felülmérik), a Hang – Szociáldemokrácia pedig 14 százaléknyi voksra számíthat. Bejutna 9 százalékos támogatottságával a Köztársaság, 6 százalékra mérik a Kereszténydemokrata Mozgalmat, illetve a Szabadság és Szolidaritást, megugraná a küszöböt valamivel több mint 5 százalékos aránnyal a régi szélsőjobboldali Szlovák Nemzeti Párt (SNS) és a Család Vagyunk is. Vagyis Fico és Pellegrini együtt a voksok több mint egyharmadára számíthatna. Mindez két forgatókönyvet vetít előre. Tokár Géza és más elemzők is valószínűbbnek tartanak egy Smer-SD köré épülő koalíciót, itt a Hlas-SD és az SR mellett a Köztársaság és az ismét képbe kerülő, Andrej Danko vezette SNS lehet koalíciós partner. Annak inkább csak matematikai lehetősége van, hogy a PS és az SaS köré szerveződik valami szivárványkoalíció a konzervatív kereszténydemokratáktól a genderideológia-párti és kritikátlanul nyugatbarát liberálisokig. Egy ilyen percekig, ha életképes lenne.
Futunk még
S hogy hol vannak a magyarok? Jószerével csak imáinkban. Szerencsére a hergelős magyar kártya ezúttal nem nagyon került elő, ahol mégis, ott Orbán Viktor arcképe szerepel rajta, s elsősorban Hegerék és a PS paklijából lóg ki. Az erősebbik magyar párt, a Szövetség alig mérhető: a közvélemény-kutatók mintái nemzetiségre nézve nem reprezentatívak, így hol a küszöb fölé mérik őket, hol annak a felére. Forrásaink úgy látják, a közhangulat alapján necces a magyar bejutás. Ha a pártviták elhalkultak is a nyilvánosságban, a frissen magyarosított és leigazolt, korábban Igor Matovičnak dolgozó, bátran eurokritikus és genderideológia-ellenes Gyimesi György még megkavarta a kondért. Tokár Géza azért megjegyzi, hogy a remény hal meg utoljára. Ami az államközi kapcsolatokat illeti, a politológus megjegyzi: bár Fico stratégiai szövetségesként tekinthet például EU-s ügyekben Budapestre, a jó viszonyhoz az is szükséges lenne, hogy ő legyen a miniszterelnök, vagy legalábbis kulcspozícióba kerüljön a koalíción belül, illetve hogy a külügyminisztere ne legyen – totális nyugati beágyazottsága miatt – csípőből ellenséges a magyar kormány lavírozó külpolitikájával
és vélt oroszbarátságával szemben.
Nyitóképen: Ódor Lajos kormányfő és Zuzana Čaputová államfő. Kezd szétesni Szlovákia irányítása. Fotó: AFP / Vladimir Simicek
Bár a Sulyok Tamás államfő elmozdításához szükséges alaptörvény-módosításról egyelőre nincs hír, az utcán már tüntettek a szándék ellen. Magyar Péter gyors alkotmányozása az 1945 utáni európai jogtörténetben is példátlannak számítana.
Közeleg az első igazi erőpróba, most bizonyíthat Magyar Péter és a Tisza Párt.
Jó híreket kaptak a diák- és a babaváró hitelesek, emellett hűtésrekonstrukciós programot hajt végre a kormány a kórházakban. Közben zajlik a magyar-ukrán csúcs előkészítése, az államigazgatás jelentős része pedig azért dolgozik Magyar Péter állítása szerint, hogy az uniós forrásokat haza tudják hozni.
Eközben Bulgáriában pár hónappal az euró bevezetése után az egekbe repültek az élelmiszerárak és az infláció.
A főpolgármester reméli, hogy 2026-ot annak ellenére is le tudják zárni, és vissza tudnak térni egy fenntartható pályára, hogy „ezer sebből” vérzik a város.
Már jövő héten összeülhet az Országgyűlés több kiemelt ügy miatt.
Donald Trump végre már látja a fényt az alagút végén.
Elemzésében Polt Péter három alapvető következtetést von le.
