Leszámolás, rendőrök, titkosszolgák összecsapása – Szlovákia elkezdett szétcsúszni!

Szeptember 30-án előre hozott választást tartanak Szlovákiában, aminek előzménye, hogy tavaly december 15-én az Eduard Heger vezette koalíciós kormány hajója elmerült a tajtékos tengerben. Evezője elfogyott, árbóca nem is volt. Jócskán megtépázta a hajót Richard Sulík és a volt miniszterelnök Igor Matovič harca – előbbi a liberális Szabadság és Szolidaritás (SaS), utóbbi a kormányfőt is adó Egyszerű Emberek és Független Személyiségek (OĽaNO) formáció vezetője. Az SaS már szeptemberben otthagyta a roncs fedélzetét, így futottak neki az év végi bizalmi szavazásnak.

Zuzana Čaputová államfő a hozzá politikai-­ideológiai téren közel álló Ódor Lajost (vagy ahogy ő használja: Ľudovít Ódort) nevezte ki az ügyvezető kormány élére. Az ideiglenes kabinet hosszas vergődés közepette május 15-én foglalta el helyét. Az várható volt, hogy néhány hónap alatt a szlovák euró magyar származású atyja sem tud csodát tenni, azt azonban kevesen várták, hogy a látszólagos nyugvópont után hónapról hónapra növekedni fog a politikai káosz.

Az eredeti felállás a nyár elején még úgy nézett ki, hogy a politikai tőkéjét eljátszó, OĽaNO vezette koalíció szétesését követően a pártok megpróbálnak új formában összeállni, a Robert Fico vezette Irány – Szociáldemokrácia (Smer-SD) és a belőle kiszakadt, Peter Pellegrini-féle Hang – Szociál-
demokrácia (Hlas-SD) nélkül, sőt ha egy mód van rá, a bűnbaknak kikiáltott Igor Matovičot és pártját sem vennék be. A magot a Szabadság és Szolidaritás, a jobboldali-liberális Az Emberekért (ZĽ), a Boris Kollár üzletember vezette, populista-nacionalista Család Vagyunk (SR) és az Eduard Heger által újonnan gründolt Demokraták (D) képezte. Alapvetően nem pendült egy húron velük a Čaputovához közeli, liberális, a magyarországi Momentumnak megfeleltethető Progresszív Szlovákia (PS), ahogy az időközben feltörő, radikáljobbos Köztársaság párttal és a Kereszténydemokrata Mozgalommal (KDH) sem. Ez a számos szervezet együtt bőven elég lenne Ficóék karanténba zárásához, csakhogy többen nem kompatibilisak egymással. Könnyen lehet, hogy a székfoglalós játék győztese a korábban leírt Smer-SD lesz, pláne, hogy a rendőrségi ügyek miatt egyszerűen melléje kényszerült több, eddig vele ellenséges kis párt is.

A legújabb fordulat a köznyelvben rendőrháborúként emlegetett operett-leszámolássorozat: bilincsek kattannak csuklókon, nagyhangú nyilatkozatok tétetnek, aztán a legtöbb delikvens alatt meg sem melegszik a priccs, máris szabadlábon van. A Pellegrini-kabinet 2020-as elzavarása után időnként voltak látványos kirakat-előállítások az OĽaNO vezette koalíció bizonyításkényszeréből, illetve a ficói kormányzati korrupció felszámolását felpörgető Matovič miniszterelnök és köre buzgalmából fakadóan, azonban a közelmúltban már nem volt példa ilyen színes­-szagos leszámolássorozatra. Hogy semmiképp se szabaduljunk a rövidítésektől, a történetszálnak formálisan négy szereplője van: a többek között a kiemelt korrupciós ügyek vizsgálatával foglalkozó Nemzeti Bűnüldözési Ügynökség (NAKA), a Belügyminisztérium belső ellenőrei, a Szlovák Titkosszolgálat (SIS) és a Nemzetbiztonsági Hivatal (NBÚ).

Augusztus közepén igazi róka fogta csuka helyzet alakult ki. A NAKA a Belügyminisztérium több, belső ellenőrzéssel foglalkozó tagját is előállította, és lecsapott az SIS-re is: a volt vezetőjénél, Vladimír Pčolinskýnál házkutatást tartott, a jelenlegi főnököt, Michal Aláčot pedig rácsok mögé dugta. Utóbbi elvileg Peter Košč vállalkozóval, egy volt rendőrrel és egy extitkos­szolgával próbálta elkaszálni a korrupciós ügyek felderítését – persze idővel kiengedték. A belügy pedig az őrizetbe vett nyomozókkal épp a NAKA három embere felé kapkodott, vizsgálatot indítva ellenük. Majd pénteken, biztos, ami biztos, a NAKA korrupció gyanújával letartóztatott egy másik ex-SIS-est is, František Polákot, akit mindenféle alvilági kapcsolattal hírbe hoztak.

Mi áll a bonyolultnak tűnő helyzet mögött? Rossznyelvek szerint a kérészéletű korábbi és a jelenlegi ideiglenes kormányhoz, valamint a köztársasági elnökhöz köthető köröknek most sikerült feltör­niük a Fico-dió héját, vagyis a kulcspozícióban lévő, eljárásokat blokkoló embereinek védőfalát.

A volt kormányfő persze politikai boszorkány­üldözést és rendőrállamot emleget, ahol Čaputová parancsára csapnak le politikai ellenfeleikre a hatalmon lévő pártok. Mi több, Ficóék az országos rendőrparancsnok Hamran István (Štefan Hamran) leváltására külön parlamenti ülést is összerántottak, s eközben szeretnék, ha az ő embereiket – a megvesztegetési ügyek miatt szintén rövid időre őrizetbe vett, majd kiengedett Tibor Gašpar volt országos rendőrfőkapitányt és Norbert Bödör nyitrai vállalkozót – felmentenék a vádak alól. Tibor Gašpar nem mellesleg akkor volt rendőrfőnök, amikor a Kuciak-gyilkosság történt, amelynek botránya aztán elsöprörte a Smer-SD-kormányt.

„Valóban, két tábor áll egymással szemben” – mondja lapunknak Tokár Géza politológus, de részben cáfolja Fico vádjait. Az egyik tábor a jelenlegi rendőrségi vezetés, plusz a korrupcióellenes nyomozók, velük szemben pedig Ficóhoz közeli politikusok, vállalkozók, belső rendőrségi elhárítók állnak, akik nagy valószínűséggel üzemeltettek valamiféle hálózatot a szerveken belül – magyarázza. Ha így van, a Ján Kuciak újságíró megöletésével vádolt Marián Kočner üzletember a titkosszolgálatok fiókjaiból is kaphatta az adatokat a gyilkosság előtti profilozáshoz.

Az előző kormány azzal nyert mandátumot, hogy tényleg felszámolja a Fico-féle korrupciót, ám nemcsak a szocdemeknek kellett szembesülniük azzal, hogy képbe kerültek a nyomozások során, hanem a koalícióban részt vevő Család Vagyunk párt tagjainak is. Boris Kollár pártelnök eleve médiapergőtűz alatt áll a maffiakapcsolati vádak és a nőügyei miatt is. Egyes forrásaink szerint az is egyes pártok Smer-SD felé közeledését mutatja, hogy Kollárra csak úgy zúdulnak a médiatámadások, elsősorban azoktól az orgánumoktól, amelyek a kérdéses népszerűségű Progresszív Szlovákiával ápolnak gyümölcsöző kapcsolatot.

Ficóék fején szinte biztosan van vaj, de Tokár Géza szerint indokoltan kelt gyanút a választópolgárokban, hogy két hónappal a választás előtt indult meg a nagy elszámoltató hadjárat a volt kormányfő és körei ellen. Az sem biztos, hogy a Smer-SD ügyeinek feltárása iránt elkötelezett bűnüldöző szervek politikailag teljesen motiválatlanok. Azonban a politológus szerint Fico vádjaival ellentétben éppen fordított a reláció a szolgálatok és az átmeneti kormány, illetve az államfő hivatala között: nem az ország vezetői dirigálnak a szolgálatoknak, hanem fordítva, Ódorék és Čaputováék futnak az események után. „Az én meglátásom, hogy a nyomozók nagyon elkötelezettek, és még azelőtt akartak virítani valamit a nyilvánosságnak, hogy jön a kormányváltás, és az esetleg visszatérő Fico-kör elteszi őket az útból – ezzel akár megelőlegezik maguknak a politikai mártírszerepet” – mondja Tokár. Szerinte a köztársasági elnök sincs elragadtatva a nagy csinnadrattától.

A rendőrség és a nyomozóhatóságok önjáróságára jó példa az egy hónapja leváltott belügyminiszter, Ivan Šimko esete. A tárcavezető egy köztörvényes bűncselekmény kapcsán vetette fel a rendőrség politikai ellenőrzésének kérdését, amire tucatnyi főrendőr falhoz állította a kormányt és az elnököt, hogy vagy a belügyér mond le, vagy ők. Čaputovának politikailag sem jött volna jól éppen a korrupció ellen fellépő szolgálatokat elgáncsolni, így meghátrált, és menesztette Šimkót. Vagyis a rendőrség és a nyomozóhatóságok bizonyultak erősebbnek – összegzi a politológus.

Ezzel azonban, mint látható, középtávon éppen az elszámoltatást támogató politikai erőknek vertek alá a rendőrök, a felmérések pedig nagy változásokról árulkodnak. A koronavírus-járvány óta tartó kapkodás-­bénázás, a MiG-ek Ukrajnának való átjátszása és a koalíciós partnerek kicsinálása miatt a korábbi kormánypártok összerogytak, s ami nemrég még elképzelhetetlen volt: Ficóék vezetnek a felmérésekben. A Focus augusztus közepi közvélemény-kutatása szerint az Irány – Szociáldemokrácia 20 százalékon áll, őt követi a Progresszív Szlovákia 15 százalékkal (bár forrásaink szerint ezt a formációt rendszeresen felülmérik), a Hang – Szociáldemokrácia pedig 14 százaléknyi voksra számíthat. Bejutna 9 százalékos támogatottságával a Köztársaság, 6 százalékra mérik a Keresztény­demokrata Mozgalmat, illetve a Szabadság és Szolidaritást, megugraná a küszöböt valamivel több mint 5 százalékos aránnyal a régi szélsőjobboldali Szlovák Nemzeti Párt (SNS) és a Család Vagyunk is. Vagyis Fico és Pellegrini együtt a voksok több mint egyharmadára számíthatna. Mindez két forgatókönyvet vetít előre. Tokár Géza és más elemzők is valószínűbbnek tartanak egy Smer-SD köré épülő koalíciót, itt a Hlas-SD és az SR mellett a Köztársaság és az ismét képbe kerülő, Andrej Danko vezette SNS lehet koalíciós partner. Annak inkább csak matematikai lehetősége van, hogy a PS és az SaS köré szerveződik valami szivárványkoalíció a konzervatív keresztény­demokratáktól a genderideológia-párti és kritikátlanul nyugatbarát liberálisokig. Egy ilyen percekig, ha életképes lenne.

Nyitóképen: Ódor Lajos kormányfő és Zuzana Čaputová államfő. Kezd szétesni Szlovákia irányítása. Fotó: AFP / Vladimir Simicek