A politikacsinálás jobboldali fellegvára

Tusványos, Tranzit, Kötcse – a magyar jobboldal számára a nyár nem a pihenésről, hanem az értékelésről és a fel­készülésről szól hosszú ideje. A szellemi alapok finomítása és adaptálása zajlik, miközben a baloldalon intellektuális sivárság és amatörizmus tapasztalható. Emiatt nem meglepő, hogy a nemzeti tábor mellett a nemzetközi média figyelme is megélénkül akkor, amikor Orbán Viktor miniszter­elnök időről időre megosztja a kormányzással, az ország és Európa előtt álló kihívásokkal kapcsolatos gondolatait. Stratégaként, döntéshozóként, elsődlegesen azonban szurkolóként elemzi az aktuális helyzetet. Amennyiben idevesszük a már-már szokássá váló kormányinfós nemzetközi sajtótájékoztatókat, a Fidesz tisztújító kongresszusait és az évértékelő beszédeket, elmondható, hogy Európa legerősebb konzervatív közösségének a vezetője minden állam- és kormányfőt leköröz abban, hogy megismertesse a közvéleménnyel politikájának mozgatórugóit. A közvélemény pedig értékeli is a közlékenységét: az Orbán Viktor kormányfőségét támogatók aránya 2010 óta rendre 50 százalék körül vagy felett alakul.

A múlt héten Tihanyban elhangzott miniszterelnöki helyzetértékelés realista, ön­kritikus, a 2010-es éveket jellemző jobboldali ambíciókból mit sem engedő attitűdről tanúskodik, „aminek még a végét se látni”. A kormánynak az utóbbi tizenhárom év egyik, ha nem a legnehezebb globális összefüggésrendszerét kell Magyarország számára előnyösen felmérnie. Mindezt úgy, hogy hosszú idő óta először a közvetlen szomszédban háború van, ami a geopolitikai és gazdasági realitásokat és kilátásokat jelentősen átrajzolta. Ebben a helyzetben a Tranziton elhangzott beszélgetés – amire 2012 óta nem volt példa – igenis iránymutatást ad: Orbán Viktor ismét elutasította a világpolitikai tömbökbe való betagozódást, helyette pedig a magyar érdek követését jelölte meg a legfontosabbnak. A magyar érdek követése a kormányfői előadás alapján több szempontból megfogható: jelenti a magyar kultúra rendíthetetlen védelmét, a nemzeti szuverenitás melletti kiállást és a magyarság fennmaradásának biztosítását-támogatását. „Egyetlen esetben nem tűnik el, amibe születtünk, a magyar nyelv, a magyar kultúra és vele a legalább 1100 éves magyar államiság története, valamint az a lehetőség, hogy magyarrá váljanak a gyermekeink sok ezer évre: ha mi fenntartjuk” – fogalmazott. Az utóbbi években európai vezetőtől hasonló nemzeti kiállást nem halhattunk.