Manfred Weber ébredése

„Alvajárókként tántorgunk bele egy új bevándorlási válságba. Kimerültek a migránsbefogadó kapacitások a balkáni és földközi-tengeri útvonalon – mondta január végén Manfred Weber, az Európai Néppárt (EPP) bajor elnöke. – Miután az EU képtelen volt átfogó politikát elfogadni a legutóbbi, 2015-ös migrációs krízis után, az ügy tabu lett.”

Tabu lett, mondja a niederhatzkofeni gömbvillám, akinek 2015 és 2018 között – akkor még néppárti frakcióvezetőként – összesen annyira futotta, hogy pártja, a Bajor Keresztényszociális Unió (CSU) német belpolitikai érdekeinek megfelelően ab und zu tett egy-egy barátságos kiszólást a magyar migrációs politikára.

illetve szövetségeseit, a magyar kormánypártokat attól az európai vérzivatartól, amely őket érte – pontosan ugyanazért az akkor még tabu bevándorláspolitikáért, amit ma Weber szorgalmaz.

Itt kezdődött a Fidesz és az Európai Néppárt közötti bizalomvesztés: először az EPP tagadta meg magyar tagpártjait – hogy aztán a Fidesz maga is elkövesse a rákövetkező években a maga ki nem kényszerített hibáit, és kiszoruljon a pártcsaládból, a jogállamisági eljárás képében azóta is nyögve súlyos következményeit.

Weber ma uniós pénzből épített kerítéseket akar, és látható, az EPP a 2024-es európai parlamenti választásra egyúttal központi kampánytémának is kiszemelte a migrációt, s ennek mentén cselekszenek az Európai Tanácsban a már relatív többséget sem alkotó néppárti kormányfők is.

A súlyos botrány­sorozatból lábadozó, a szocdemek és a szabadságpártiak által is megelőzött Osztrák Néppárt elnöke,

az illegális bevándorlás megállításának ikonjaival, Orbán Viktorral és Aleksandar Vučić szerb elnökkel mutatkozik, és a minapi európai tanácsi ülésen Magyarországgal, Dániával, Észt­országgal, Litvániával, Lettországgal és Görögországgal együtt kilobbizott egy kemény bevándorlásellenes állásfoglalást. S mily meglepő: utóbbi három tagállamban szintén EPP-tag a vezető kormánypárt. Az EU migráció­ellenes fordulata mögött egyértel­műen a néppárt eszmélése áll.

A fordulat Európának jó, Orbán Viktor pedig – akinek szokás szerint már megint igaza lett – valószínűleg jóízűt kávézik most a Karmelita kolostor teraszán. De felvetődik a kérdés: nem lehetett volna ezt korábban? 

s saját politikai közössége sem védte meg. E végletes bizalomvesztés nélkül – bizton állíthatom – jóízű kávéját ma akár Manfred Weber társaságában is fogyaszthatná Orbán Viktor; ha legalább az alapvető sorskérdésekben korábban ébredt volna a néppárt, ma is tagja lehetne a Fidesz. Ez jobb lenne az EPP-nek – kinek ne kellene egy ütőképes, tapasztalt, nagy (tizenkét fős) nemzeti delegáció? Jobb lenne az országnak – az európai politika legnagyobb pártcsaládjának védőhálója mögött lehetetlen lenne az a méltatlan, idegtépő és kifejezetten drága packázás, amelyet ma az európai intézmények Magyarországgal szemben folytatnak. És végső soron – mivel úgymond kormányon volna a józan ész – jobb lenne Európának is.

Tragédia, hogy Manfred Weber nem húzta kicsivel korábbra a vekkerét. De a migrációs fordulatnak így is örülni kell. Mint mindent, az észszerű migrációs politikát is jobb későn kezdeni, mint soha – és jobb ma egy észhez tért néppárt is, mint holnap egy halott.

Nyitókép: Frank Hoermann / SVEN SIMON / SVEN SIMON / dpa Picture-Alliance via AFP