Ahogy a németekre fókuszáló filmet néztem, nem tudtam nem arra gondolni, hogy ugyanezt a kegyetlen sorsot élik meg azok a szerencsétlen orosz kiskatonák is, akik hasonlóan lerongyosodva, nyomorúságos körülmények között küzdenek,
agresszorként egy idegen földön vívott, értelmetlen, számukra semmit nem jelentő, a végén megszégyenítő vereséggel záruló háborúban.
Mindazonáltal Berger adaptációja gyakorlatilag átírja a világhírű regény cselekménysorozatát a modern filmkészítés kívánalmai szerint, így olyan élményt nyújt, ami markánsan megkülönbözteti az első két műtől.
A film sokkal több csatajelenetet tartalmaz, mint két elődje, a fókuszt is a lövészárok borzalmaira helyezi. Berger gyakran használ közelképeket a főszereplő esetében, hogy megfelelő intimitást teremtsen a Paul Bäumer (Felix Kammerer) és a néző között a legdrámaibb pillanatokban, miközben a Volker Bertelmann által komponált zene és a totális csend megfelelő vegyítése mesterien fokozza a jelenetek izgalmát és intenzitását.
Az 1930-as és az 1979-es verzió ikonikus jeleneteit – mint például a francia katona lassú halála a bombatölcsérben vagy amikor Bäumer a megsérült mentorát, Katczinskyt a hátán cipeli el a tábori kórházig – átemelték, hiányzik viszont Kantorek személye, az iskolai jelenetsor, Himmelstoss és a katonai kiképzés teljes egésze. Az első két változatban látjuk Bäumer otthonát és családját is. Helyette Berger a csatatér mellé egy másik narratívát választott, a magas rangú tisztek kényelmes mindennapjait,
és látványosan szembeállítja a háborúban forgóeszközként használt emberéletekkel.
A filmtörténelemben először dolgozták fel a compiègne-i fegyverszünetet. Párhuzamos történetként jelenik meg Matthias Erzberger német alkancellár figurája (Daniel Brühl), aki delegációjával 1918. november 7-én Haudroy és La Capelle között áthaladt a nyugati fronton, hogy végül Ferdinand Foch tábornok vasúti kocsijában négynapnyi egyeztetés után 5.10-kor aláírja a háború végét jelentő tűzszüneti dokumentumot.
Ez a rész nem szerepel Remarque könyvében, viszont különleges feszültséget ad a cselekmény egészének, hiszen
a fegyverszünet aláírása után még hat órán át folyt az öldöklés
az érvénybe lépésig, 11 óráig. Ez idő alatt még 2738 katona vesztette életét, és további 8000-en sérültek meg.
Berger ezt a részt mesterien vitte filmre – ennél látványosabban aligha lehetne bemutatni a háború értelmetlenségét.
Az 1930-as adaptáció mindig is klasszikus marad, de Bergernek sikerült minden korábbi háborús film fölé helyeznie a Nyugaton a helyzet változatlan modern változatát. Az alkotás mérhetetlen aktualitása szinte garantálja a német sikert a 95. Oscar-díj-átadó gálán.
Képek: Reiner Bajo, Netflix