Hideg háború – a kalinyingrádi konfliktusról

Kohán Mátyás írása a Mandiner hetilapban

Kalinyingrád, Kalinyingrád – ha netán atomháborúban vesztenénk életünket, a túlvilágon sokat fogjuk majd ezt a nevet emlegetni. Kalinyingrád ugyanis az a hely, ahol a litván hatóságok keménykedése miatt karnyújtásnyira van az ukrán–orosz konfliktus nyílt háborúvá eszkalációja a NATO és Oroszország között. De ha röpködni fognak az atomrakéták, az Kalinyingrádnak csak egy átlagos kedd lesz –

A történetet a poroszok kezdték – no nem az észak­németek, akiket mi ismerünk, hanem az ugyanezen névre hallgató balti törzs, amely még az érett középkorban alapította meg itt Twangste nevű várát. Aztán porrá zúzták álmait a németek: 1231-ben a Német Lovagrend kezdte szisztematikusan elhódítani a balti törzsek területeit, 1283-ban a meghódított Twangste helyén II. Přemysl Ottokár tiszteletére Conigsberg néven alapítottak várat a lovagok, amely 1525-ben a Porosz Hercegség – ezek már a németek – fővárosa és egészen 1918-ig a porosz monarchia harmadik rezidenciavárosa lett.

1944 nyaráig a königsbergiek nem láttak túl sokat a második világháborúból, aztán rájuk zuhant az egész: augusztus végén kaptak egy brit légitámadást, 1945. április 9-én pedig az itteni német katonák letették a fegyvert az oroszok előtt, s romokban állt a város szinte teljes német múltja – a dóm, a kastély, minden belvárosi templom, a régi és az új egyetem.

Sztálin elvtárs Königsberg, illetve Kelet-Poroszország északi része esetében is megideologizálta, miért elengedhetetlen, hogy a város a Szovjetunió része legyen: az orosz álláspont szerint egyrészt „ősi szláv föld” (ehhez kreatívan kellett értelmezni a balti és szláv nyelvek közös eredetének ma is vitatott teóriáját), másrészt a Szovjetuniónak nincs más jégmentes kikötője az Északi-tengeren.

Így aztán megtörtént az annexió, 1946 júliusában a várost Mihail Kali­nyin volt szovjet elnök után Kalinyingrádra keresztelték,

 Az oroszok ma már a legutóbbi népszámlálás adatai szerint 87, a belaruszokkal és az ukránokkal kiegészülve 97 százalékos többséget alkotnak, a tízezer litván, hétezer német, háromezer lengyel szinte elveszik a majdnem egymilliós lakosságú területen.

A német emlékek ápolására nincs különösebb szándék: a kastély romjait 1969-ben felrobbantották, a régi városháza továbbra is romos, a belváros romjait pedig a háború után ledózerolták és panelházakkal építették be – újabban mindössze egy gót betűkkel ékesített historizáló bevásárlóközpont, illetve mellette egy gyaloghíd játszik rá Königsberg múltjára.

A régi, eldózerolt Königsberg

1992 óta aztán ismét fordult egyet Kalinyingráddal a történelem: a balti államok függetlenedése óta orosz exklávéként ékelődik Litvánia és Lengyelország közé, és a demográfiai­lag ingatag Oroszországon belül az egyik legjelentősebb bevándorlási célponttá vált. Átköltöztek ide egyrészt a balti köztársaságok nyelvét megtanulni nem kívánó ottani oroszok, illetve ide szivárogtak vissza a Szovjetunió más területeire kitelepített oroszországi németek is, bár ők gyakran csak ugródeszkának használták Kalinyingrádot Németország felé. 2000 és 2020 között a hivatalos adatok szerint több mint kétszázezer bevándorló érkezett a térségbe.

legjelentősebb munkaadója a BMW-k, Kiák, Hyundaiok, illetve General Motors-kocsik bérgyártására szerződő Avtotor, amely a terület árutermelésének felét, tengeri és vasúti konténerforgalmának 57, áfabevételének 56, jövedékiadó-bevételének pedig 46 százalékát adta. 3500 dolgozója 2021-ben még 177 ezer kocsit gördített le a sorról – de az üzletet borzalmasan érintik a szankciók, az orosz médiában elterjedtek hírek arról, hogy a cég nem tud mit kezdeni a munkatársaival, így eper- és áfonyaszedésre küldi őket.

Kalinyingrád emellett az orosz kamionosok fellegvára is, az Európába járó 35-40 ezer kamionból 9 ezer van itt bejegyezve, 7 ezer embert tart el a szegmens – őket az ág most különösen húzza, ugyanis nemcsak az uniós piacról szorították ki őket a szankciók, de a kalinyingrádi speciális gazdasági övezet szabályai miatt Oroszországban sem dolgozhatnak szabadon. Nem csoda tehát, hogy a Kalinyingrádi Kereskedelmi és Iparkamara elemzője, Vlagyimir Kuzin azt várja: az idén 8 és 11 százalék közötti orosz GDP-csökkenésnél Kalinyingrád jelentősen, minimum 5 százalékkal rosszabbul fog teljesíteni.

Ez rossz hír, hiszen

nominális GDP-je a román adat fele, valahol Bosznia-Hercegovina és Törökország között helyezkedik el. Mindezt úgy, hogy a terület nehézkes megközelíthetősége miatt az árszínvonal magasabb az orosz átlagnál, és egészen furcsa helyzeteket is elő tudnak idézni a szankciók – legutóbb például az ásványvíz több mint 50 százalékos áremelkedése vert hullámokat, aminek a hátterében az áll, hogy az eddig Lengyelországból érkező műanyag palackokat a szankciók következtében távolabbról kell pótolni, helyi gyártókapacitás pedig nincsen.

Videón a régi Königsberg és a mai Kalinyingrád

De azért nincs minden veszve: Kalinyingrádban működik Oroszország egyik legnagyobb húsfeldolgozója, a Miratorg, amelyet a szankciók egyáltalán nem érintenek – és stabil munkaadóként jelen van a hadsereg is.

Nyugati értesülések szerint Kalinyingrádban

emellett innen akadályozza meg az orosz balti flotta azt, hogy az Északi-tenger Svédország és Finnország csatlakozásával NATO-beltenger legyen. De hogy miben mesterkednek itt az oroszok, azt nem tudni – 2014-ben ugyanis Oroszország felmondta a kalinyingrádi fegyverkezési információk megosztásáról szóló orosz–litván szerződést. Így a halálhozó atom úgy is közel lehet, hogy nem tudunk róla.

Nyitóképen: Dóm, park és lakótelepek: ennyi maradt az egykori Königsberg óvárosából. Fotó: Shutterstock