Úgy tűnik, akárhogy igyekszik megvédeni a magyar gazdaságot a kormány a nemzetközi háborús-posztcovidos recesszió és az idióta EU-s szankciós politika következményeitől, nem kerülhetjük el, hogy minket is érintsenek. Remélhetőleg kevésbé fog sújtani minket, mint másokat, de meg fogjuk érezni. A katások és az átlagnál több rezsit fogyasztók már érzik pluszban is, a visszafogott infláció, a forint/euró árfolyam és más dolgok pedig mindenkit érintenek. A kormány energia-válsághelyzetet hirdetett.
Szóval itt van a gazdasági válság a szomszédban, és nem vagyunk egy Új-Zéland, hogy vígan figyeljük, mi folyik a földgolyó másik oldalán. Ellenzékiek tömkelege háborodik fel és mutogat, hogy lám-lám, nem ússzuk meg, és elhibázott gazdaságpolitikát emleget. Igen ám, csakhogy így is sokkal jobb dolgunk van, mint Nyugat- és Dél-Európának. Az ellenzék évek óta ekézi a rezsicsökkentést és a hatósági áras politikát, no nem azért, mert kevesli – ezt tenné egy klasszikus baloldali –, hanem mert szerinte igenis rá kell engedni a világpiaci árakat a magyarokra. Ezt képviselte a neoliberális Márki-Zay Pétertől az elvileg marxista Tordai Bencéig sok mindenki. Ám amint a kormány kicsit lazít a hatósági árakon, rögtön felháborodnak. Akkor lenne csak igazán nagy felhördülés, ha tényleg világpiaci árat kellene hirtelen fizetni! Persze az álfelháborodás lenne, hiszen az ellenzék arra játszik, hogy az Orbán-kormány és támogatottsága összeomlik a válság miatt, és majd jöhet ő.
Egyszerre nem lehet jólétet is akarni és megvalósítani a zöldálmokat a dzsungeléletmód elterjesztéséről”