Baráti aggodalmainkról

Tisztelt Frakcióvezető Úr!
Engedje meg, hogy ezúton is gratuláljak Önnek frakcióvezetői kinevezéséhez, egyben felhívjam figyelmét egyes, Magyarországgal kapcsolatos félreértések tisztázásának szükségességére – legutóbbi nyilatkozata alapján sajnos Ön is áldozatául esett ezeknek. Egy egyébiránt amerikai választójogi vita során azt a nyilatkozatot tette múlt hét szerdán, hogy „ha egy politikai párt úgy gondolja, hogy nem több szavazat megszerzésével akar választást nyerni, hanem úgy, hogy megakadályozza a másik oldalt a szavazásban, akkor az a demokrácia egzisztenciális fenyegetését jelenti. Ha nem állítjuk meg ezeket a gonosz és gyakran rasszista akciókat, akkor olyan harmadik világbéli autokráciáknak nyitunk utat, mint Erdoğan Törökországa és Orbán Magyarországa”.

Hogy ez sajnálatos, vagy éppen béketűrésünk tanúbizonysága, de kezdünk hozzászokni a fentiekhez hasonló, súlyosan megalapozatlan állításokhoz, mégsem mehetünk el mellettük szó nélkül. Úgy gondolom, hogy az Amerikai Egyesült Államok Szenátusa többségi frakciója vezetőjének – már csak a pozíció jelentőségéből adódóan és főleg egy világjárvány kellős közepén – mindig kellő körültekintéssel kell lennie, ha minősít; kérjük, hogy ne tekintse irányadónak e területen magyar ellenzéki kollégái magatartását. Az Ön esetében ráadásul nemcsak a pozíció, hanem az Ön hazája és a „címzett”, Magyarország közötti viszony is különlegesen fontos: 1700 amerikai tulajdonú vállalat 106 ezer embernek ad munkát Magyarországon, az amerikai működőtőke-befektetések rekordközeliek, és ami talán ennél is fontosabb, mindketten a transzatlanti partnerség, a NATO elkötelezett tagjai vagyunk. A működő biztonsági, katonai és gazdasági kapcsolatoknak egyik dinamikus mutatója, hogy éppen egy nappal azután, hogy Ön „autokráciának” minősítette hazánkat, az USA elnöke, Joe Biden – többek között – Orbán Viktorral, Magyarország miniszterelnökével tárgyalt az EU-s államok online csúcstalálkozóján. Azt innen természetesen nem a mi tisztünk megítélni, hogy Ön vagy a világ első számú hatalmának vezetője ítéli meg rosszul a körülményeket, de engedje meg, hogy felhívjam figyelmét pár, a témához kapcsolódó, mérlegelendő aspektusra.

Tisztelt Frakcióvezető Úr!
Mindannyian nap mint nap szembesülünk a „post-truth” korszak anomáliáival, azzal, hogy álhíreket tényként, félinformációkat általánosságként, véleményeket megfellebbezhetetlen igazságként mutatnak be. Magyarországról számos ilyen álhír, félinformáció és ezekből kiinduló vélemény lát napvilágot. A tény szent, a vélemény persze szabad: lehet Magyarországról vitázni, kinek szimpatikus vagy antipatikus, hogy hazánk a liberális helyett más utat választ, de megkérdőjelezni azt, hogy stabil demokrácia lenne, több mint bűn: hiba. Magyarország működő jogállam, parlamentáris demokrácia rendszeres és szabad választásokkal, sokszínű nyilvánossággal – amire mi sem jobb példa, hogy az Ön megtévesztő szavait a futótűz gyorsaságával vette át számtalan magyar ellenzéki orgánum.

Hogy mire vezet, ha az ember a valóság teljes ismerete nélkül pusztán sajtóhírekre építi mondandóját, engedje meg, hogy bemutassam Önnek, a média tükréből mi Magyar­országról hogyan láttuk az elmúlt időszak amerikai eseményeit.

Tisztelt Frakcióvezető Úr!
Több orgánum arról számolt be ugyanis tavaly nyáron, hogy etnikai alapon szerveződő, magukat „társadalmi igazság­harcosoknak” nevező fegyveres milíciák vették át a hatalmat több amerikai nagyvárosban, vandál módon fosztogattak, szobrokat döntöttek le, és gyújtogattak. E mozgalmak nyomán az állami működés felbomlásáról, a rendvédelmi szervek tehetetlenségéről szóló tudósítások járták be a világot, a bajba jutott Egyesült Államok szívéből jelentkező megfigyelők pedig a „rendszerszintű rasszizmus” következményeként értékelték az eseményeket.

Ilyen instabil társadalmi környezetben fordult rá az Ön országa az elnökválasztási kampányra, amely valamennyi politikai oldal benyomása szerint a „fake newsok” kampánya volt. Már a kampány során több elemző széles körben adott hangot kétségeinek az amerikai elnökválasztás szavazatszámlálásának átláthatósága kapcsán, amely félelmek egyesek szerint aztán be is igazolódtak. Állítólag számos tagállamban problémák merültek fel a levélszavazatok leadásának tisztasága, azok összesítése s több szavazókörben a választás napján leadott voksok szortírozása miatt is. Több tagállamból számoltak be arról, hogy halottaktól, kiskorúaktól vagy nem regisztrált szavazóktól is érkeztek voksok. A kontinentális standardok alapján érthetetlen, hogy az Amerikai Egyesült Államok polgárai nem feltétlenül rendelkeznek kötelező személyazonosító okmánnyal, európai országokkal való összehasonlításban pedig az is szembeötlő, hogy az USA-ban nincs országos választási bizottság, a tagállamokban a helyi „kormány” összesíti a szavazatokat és hirdet eredményt, nem pedig egy független államigazgatási szerv. Sokak szerint ennek „köszönhető”, hogy lényegében párhuzamos, alternatív szavazatszámlálási protokollokat működtet a média és az egyes pártok is, valamint az is, hogy a szavazatok összesítése és így az eredményhirdetés napokat, több helyütt heteket vett igénybe.

Az általános hangulatra jellemző, hogy több nagyvárosban – így például a fővárosban is – a boltok kirakatát bedeszkázták az elnökválasztás napján, tartva az esetleges vandál akcióktól. Amire a Black Lives Matter erőszakos utcai jelenléte miatt számítani is lehetett: sok helyen alakult ki ugyanis korábban harc a rendfenntartó szervekkel, aminek során a rendőrök rendszeresen megfutamodtak, nem mertek fellépni – félve nemcsak a BLM, de a politikai korrektség dühétől is. Sajtóelemzések arra is rávilágítottak, hogy egyes orgánumok a BLM-akciókat a „társadalmi elnyomásból fakadó jogos fellépésként” aposztrofálták, és a kialakult káoszért az egyenruhásokat hibáztatták, utóbb a „Trump-párti” tüntetők ellen már kemény fellépést szorgalmaztak.

Egy megtépázott tekintélyű rendőrséggel „rendelkező” országban viszont nem is meglepő, hogy újabb erőszakos jelenetek övezték a Biden elnök hivatalba lépését megelőző hatalomátadási, -átvételi folyamatot. A választási visszaélésekről szóló hírek miatt republikánus képviselők kifogást emeltek a demokrata jelölt győzelme kapcsán közvetlenül az elektori szavazatok január 6-ai „szentesítése” előtt, majd ezen a napon legutoljára talán 1814-ben látott jelenetek játszódtak le Washington D. C.-ben. „Trump-párti” tüntetők betörtek a kongresszus Capitol Hillen található épületébe, részben „elfoglalva” azt. Az épületbe való behatolás során több ember meghalt, egyet közülük, egy fehér nőt bizonyosan a rendőrség lőtt le – csakúgy, mint pár hónappal azelőtt a fekete George Floydot, mely eset utána lángba és káoszba borította Amerikát, számos halálos áldozatot követelt, és amelynek vég- vagy közjátékát láthattuk még idén januárban is az amerikai törvényhozás nemes intézményében és az előtt.

Tisztelt Frakcióvezető Úr!
Komoly kétségekkel és aggodalommal szemléljük Magyarországról mindezt. Ha hitelt adunk a sajtóhíreknek, nem lehetünk bizonyosak ugyanis abban, hogy a választás, illetve az átadás-átvételi folyamat mindenben kielégíti a nyugati civilizációban honos demokratikus normákat és standardokat. A sajnálatos amerikai események negatív nemzetközi megítélésén kevéssé enyhít, hogy az amerikai törvényhozás egy olyan választójogi reformot szándékozik elfogadni – melynek vitája során Ön a fenti kijelentéseket tette –, amely minden vélelmezhető jó szándéka ellenére, súlyosan beavatkozva a tagállamok alkotmányos jogköreibe, lehetővé tenné, hogy fényképes igazolvány nélkül is sor kerülhessen névjegyzéki regisztrációra, így lehetetlenítve el annak ellenőrzését, hogy a szavazó személynek valóban van-e szavazati joga. A neves konzervatív kutatóintézet, a The Heritage Foundation az Ön által is támogatott törvényjavaslat kapcsán azt is megjegyzi, hogy a tervek szerint a választói regisztráció nem is állampolgárságon alapulna, ezzel széles körű lehetőséget kínálva a választási csalásoknak.

Mindezek fényében eltúlzottnak, kettős mércén alapulónak és a tényekkel igencsak nagyvonalúan bánónak tartjuk Magyarországgal összefüggő szavait, egyben bízunk benne, hogy az új adminisztráció hatalomgyakorlásának legitimitását övező kérdéseket, a „rendszerszintű rasszizmus” és a választási anomáliák kapcsán felmerült problémákat hazája kezelni tudja. Ennek érdekében továbbra is szorosan nyomon követjük az amerikai helyzetet, és monitorozásra sarkalljuk a világ közvéleményét is, miközben reméljük, hogy egy szövetséges iránt érzett baráti aggodalmaink pusztán optikai csalódás eredményei, és megalapozatlannak bizonyulnak – ahogy az Ön által hazánk irányában megfogalmazottak is azok.

Üdvözlettel, 
Szánthó Miklós, 
az Alapjogokért Központ igazgatója

Nyitókép: Afp / Kevin Dietsch