Miközben a kulturális elit a demokrácia és a haladás nevében főszerepet vállal a nyugati országokban zajló kultúrharcban, lelkifurdalás nélkül üzletel Kínával. A globalizmusban a hipokrízisnek sincsenek határai – figyelmeztet vallomásában egy amerikai filmes.
Chris Fenton postai ügyintézőként kezdte karrierjét, majd merő véletlenségből megismerkedett Stan Lee legendás képregényalkotóval, a mozit világszerte uraló Marvel-univerzum atyjával. Fenton kisvártatva céget alapított a nagy költségvetésű hollywoodi filmek kínai értékesítésére. Huszonhat amerikai produkció fűződik a nevéhez, s mindegyik kasszasiker – Kínában. Az USA filmjei 2005-ben 12 millió, 2017-ben már 390 millió dollárt kasszíroztak a kínai jegypénztáraknál. De milyen áron, s mi köze ennek a magyar mindennapokhoz?
Szerzőnk szerint nemcsak a világkereskedelmi erősorrend, de az emberi kultúra globális normarendszere is Amerika és Kína között dől el. Márpedig az 1,4 milliárdos kínai felvevőpiacnak való megfelelés közben az Egyesült Államok tartalomgyárosai feladják mindazt, ami az amerikai filmet amerikaivá tette. Miért? Kína minden évben csak meghatározott számú külföldi mozgóképet enged a mozikba, és konkrét elvárásokat támaszt velük szemben. A szűrőn csak olyan produkciók mehetnek át, amelyekben a Kínai Kommunista Párt elképzeléseinek megfelelő világkép érvényesül. A szabadság nem téma, az etnikai kisebbségek ügyei nem léteznek, az USA és Kína között nincs ideológiai szakadék, kínai és amerikai színészek vállt vállnak vetve együtt játszanak. A Top Gun új kiadásából eltűnt a tajvani zászló, a képregényfilmekből a tibeti és hongkongi karakterek. „Richard Gere 1997-es thrillere, a Vörös sarok, amelyben kínai kommunisták likvidálnak egy nyugati üzletembert, ma már el se készülhetne.” Az amerikai filmesek egyre szűkebb határok közé terelik saját képzelőerejüket.
Fenton mint kollaboráns beismerő vallomásnak is beillő kötete szerint a mindennapi filmkedvelő számára észrevehetetlen, kifinomult (ön)cenzúrának szerteágazó kulturális következményei vannak. Az amerikai fogyasztó radarjáról eltűnnek az USA populáris kultúrája által eddig közvetített értékek. Ám a kínai fogyasztó alapvető ismereteit is torzítják a tartalmak, amelyekben a bolygó nagyhatalmainak arculatát tökéletesen összemossák. A magyar mozikban – amelyeket szintén az amerikai produkciók töltenek meg sztorikkal és nézőkkel – egy civilizációs tekintetben értelmezhetetlen, mindenféle identitás nélküli és a valóságban nem is létező világkép dominálhat.
A történelem megértéséhez meg kell fejtenünk a nagy kognitív átmenetek titkát; a társadalmak a tudásszerzés, a termelés és a hatalomgyakorlás hármas metszetében léteznek, a nagy változások előidézője pedig minden esetben a hitrendszerek átalakulása – vélte Ernest Gellner, a „filozófiai antropológia” mestere.
A férfi tiltakozásként elégetett egy Koránt a nagykövetség előtt – ezt követően késsel támadtak rá.
A felsőoktatási intézmények előszeretettel gondolnak magukra a haladás zászlóvivőiként, ám saját megújulásukkal szemben többnyire radikálisan konzervatívok. Vízió, idő és a kisszerűség levetkezése is nélkülözhetetlen ahhoz, hogy a képesek legyenek megőrizni relevanciájukat, és felkészüljenek a jövőre.
Mondatai a pitiánerség ellentétei: hétköznapiak, de valódiak. Mit akarnak ezek a mondatok? Egy másik életet, ami nem hazugságban telik.
A történelem egyik legzseniálisabb hadvezérének tartott Bonaparte Napóleonról mind ez idáig több könyv született, mint ahány nap a halála óta eltelt.
A német szellemiség jó és rossz oldala egyaránt tükröződik a németországi választási rendszerben: túlbonyolított, mégis megközelíti a valós választói akaratot.
Felülmúlta a várakozásokat az infláció januárban. A drágulás oka nagyrészt a kereskedelmi láncok áremelése, amelyet nem indokoltak a piaci folyamatok, és társadalmi szempontból káros.
