Hollywood hipokrita meséi

Chris Fenton postai ügyintézőként kezdte karrierjét, majd merő véletlenségből megismerkedett Stan Lee legendás képregényalkotóval, a mozit világszerte uraló Marvel-­univerzum atyjával. Fenton kisvártatva céget alapított a nagy költségvetésű hollywoodi filmek kínai értékesítésére. Huszonhat amerikai produkció fűződik a nevéhez, s mindegyik kasszasiker – Kínában. Az USA filmjei 2005-ben 12 millió, 2017-ben már 390 millió dollárt kasszíroztak a kínai jegypénztáraknál. De milyen áron, s mi köze ennek a magyar mindennapokhoz?

Szerzőnk szerint nemcsak a világkereskedelmi erősorrend, de az emberi kultúra globális normarendszere is Amerika és Kína között dől el. Márpedig az 1,4 milliárdos kínai felvevőpiacnak való megfelelés közben az Egyesült Államok tartalomgyárosai feladják mindazt, ami az amerikai filmet amerikaivá tette. Miért? Kína minden évben csak meghatározott számú külföldi mozgóképet enged a mozikba, és konkrét elvárásokat támaszt velük szemben. A szűrőn csak olyan produkciók mehetnek át, amelyekben a Kínai Kommunista Párt elképzeléseinek megfelelő világkép érvényesül. A szabadság nem téma, az etnikai kisebbségek ügyei nem léteznek, az USA és Kína között nincs ideológiai szakadék, kínai és amerikai színészek vállt vállnak vetve együtt játszanak. A Top Gun új kiadásából eltűnt a tajvani zászló, a képregényfilmekből a tibeti és hongkongi karakterek. „Richard Gere 1997-es thrillere, a Vörös sarok, amelyben kínai kommunisták likvidálnak egy nyugati üzletembert, ma már el se készülhetne.” Az amerikai filmesek egyre szűkebb határok közé terelik saját képzelőerejüket.

Fenton mint kollaboráns beismerő vallomásnak is beillő kötete szerint a mindennapi filmkedvelő számára észrevehetetlen, kifinomult (ön)cenzúrának szerteágazó kulturális következményei vannak. Az amerikai fogyasztó radarjáról eltűnnek az USA populáris kultúrája által eddig közvetített értékek. Ám a kínai fogyasztó alapvető ismereteit is torzítják a tartalmak, amelyekben a bolygó nagyhatalmainak arculatát tökéletesen összemossák. A magyar mozikban – amelyeket szintén az amerikai produkciók töltenek meg sztorikkal és nézőkkel – egy civilizációs tekintetben értelmezhetetlen, mindenféle identitás nélküli és a valóságban nem is létező világkép dominálhat.