Taláros küzdelmek

Napsütötte kora őszi nap volt egy Washington környéki játszótéren, amikor egy négyéves kislány rózsaszín felsőjén észrevettem az alábbi feliratot: „Forget princess, call me Your Honor!” (Felejtsd el a hercegnősdit, hívj Tisztelt Bírónőnek!). A rózsaszín pólón Ruth Bader Ginsburg jól felismerhető profilképe tette a helyzetet egyértelművé: a kislány feminista szocializációja korán kezdődött.

Ginsburg az Egyesült Államok Legfelső Bíróságának egyik legismertebb, kultikus alakja volt, a liberális jogásztársadalom ünnepelt úttörőjeként tartották számon, aki következetesen liberális elvek mentén szavazott. Az utolsó leheletéig dolgozott, nyolcvanhét éves korában hunyt el rákban. Szélesebb társadalmi ismertsége annak köszönhető, hogy a nőjogi mozgalom igazi hőse, valóságos ikon volt, arcmása ma megannyi amerikai kislány szemléletformáló mesekönyvéből és mokaszinjáról visszaköszön. Eltávozását a jelenleg orrhosszal vezető progresszív alkotmányjogász-világ teljes indokkal siratja.

Alig száradt meg a tinta Ginsburg gyászjelentésén, teljes gőzzel beindult a politikai harc a legfelső bíróság kilencedik talárjáért. A négy évvel ezelőtti exit pollok szerint választói egynegyede azért szavazott Donald Trumpra, mert ígéretet tett a lehető legtöbb konzervatív bíró kinevezésére. Így az elnök, aki eddig már több mint kétszáz szövetségi bírót és két konzervatív legfelső bírót is sikeresen jelölt terminusa alatt, fénysebességgel bejelentette, hogy Ginsburg utódjaként a negyvennyolc éves, ismerten textualista – vagyis az alkotmány eredeti jelentéséhez ragaszkodó – Amy Coney Barrettet jelöli.