Térképen Ukrajna jövője; Zelenszkij bosszúja utolérte Moszkvát

Reggeli összefoglalónk a szerdai nap legfontosabb háborús híreiről.

Az oroszok is élnének úgy, mint a normális emberek, függetlenül attól a háborútól, amiről éppúgy nem konzultált velük senki, ahogy az ukránokkal, az észtekkel vagy velünk sem.
Nyájas olvasóink, akik még mindig úgy gondolják, hogy az emberi minőséget felebaráti szeretetben, szakmai kiválóságban, esetleg keresztényi erényekben mérik, figyelem! Öveket becsatolni, kiábrándulásra felkészülni – amit a világról gondolnak, hiábavaló hiúság. Szuperfláj, ahogy a nagy orosz emigráns író, Nyikolaj Narokov írta.
Ez most az új wunderwaffe, amit a lengyel-balti koalíció az ukránokkal, a finnekkel és a csehekkel kiegészülve követel: hogy Európa központilag szüntesse be a schengeni vízumok kiadását az oroszoknak úgy, ahogy azt Lettország és Észtország már megtette.
Ugyanúgy a morális kiválóság fokmérője ez, ahogy az volt korábban az orosz kultúra bojkottja (megtörtént, továbbléptünk), a szimpla fegyverszállítás (megtörtént, továbbléptünk), a vadászgépek, tankok és nehéztüzérségi eszközök szállítása (megtörtént, továbbléptünk), Ukrajna EU-tagjelölti státusza (megtörtént, továbbléptünk, tali 2040-ben), az olaj- és üzemanyagembargó (megtörtént, bár Európa továbbra sem tudja, honnan lesz dízele jövőre), valamint a gázembargó (ezt sajnos csúnya számokkal megakadályozta a holland tőzsde, így kikerült a jóemberség fokmérői közül).
Most itt az újabb lehetőség – azzal ugyanis, hogy elmulasztották Ukrajna és az európai béke ügyéért vásárra vinni a bőrüket, és megpuccsolni Vlagyimir Putyint,
akiket kollektív büntetéssel lehet csak elpofozni a megfelelő morális meggyőződés elsajátításáig.
Azaz: hozzuk meg az ezredik teljesen felesleges szimbolikus döntést, amelynek semmi hatása a háborúra, cserébe árt az európai turizmusnak, elvág még egyet az oroszokat az európaiakkal összekötő utolsó néhány kapocs között, és garantáltan arcul csap több millió olyan oroszt, aki ezt a háborút kifejezetten nem akarta, esetleg ambivalens érzelemkavalkádban őrlődik a béke szeretete és a sértett orosz büszkeség között, vagy egyáltalán nem is foglalkozott a kérdéssel, mert nem katona és külpolitikus, hanem postás, gyári munkás, sózotthering-dobozoló. Középosztálybelieket rúgunk ismét tomporon, a velünk eddig gazdasági szimbiózisban élő moszkvaiakat, péterváriakat, jekatyerinburgiakat.
Sőt, neadj’ég akár a háború közvetlen kárvallottjait is: olyan anyákat is, akiknek fiait Putyin teljesen értelmetlenül küldte az ukrajnai mocsaras halálba, de ettől még azért átnéznének Finnországba véres hurkáért, vennének lengyel zoknit, vagy eltöltenének egy hetet a horvát tengerparton.
függetlenül attól a háborútól, amiről éppúgy nem konzultált velük senki, ahogy az ukránokkal, az észtekkel vagy velünk sem.
Nem véletlenül szült a morálkoalíció legújabb agymenése széleskörű ellenállást – Ujhelyi István szocialista EP-képviselőtől Olaf Scholz német kancelláron át az alkatilag hülyeségellenes magyar kormányig sokan érzik, hogy számos európai turisztikai célpont ellehetetlenítésén, családok szétválasztásán és az európai-orosz kapcsolatok további elhidegítésén kívül a világon semmi értelme nem lenne egy ilyen döntésnek.
De az oroszellenes intézkedések természete már csak olyan, hogy néhány hónapnyi kitartó sajtómunkával a legnagyobb őrültséggel szemben is meg lehet törni az ellenállást – mással nem magyarázható az sem, hogy a korábban fájdalmasan pragmatikus Németországnak három hónapjába tellett gázháborúba bocsátkozni az oroszokkal, és aláírni iparának halálos ítéletét.
amikor még nem dolgozták bele szorgos brüsszeli kezecskék a nyolcadik szankciós csomagba. Érdemes még időben elgondolkodni azon, hogy Vlagyimir Putyin ukrajnai háborújának minden erkölcstelensége ellenére óhajtunk-e újra blokkosodást és vasfüggönyt, s utóbbit okvetlenül saját kezűleg óhajtjuk-e felépíteni.
Mert ne legyenek kétségeink: ez az. A szankciós lista már most minden elemében ijesztően hajaz a COCOM-listára, a vízumkorlátozás – amely, ne legyenek kétségeink, az orosz oltások el nem ismeréséhez hasonlóan nem maradna retorzió nélkül – pedig maga lenne az a vasfüggöny, ami miatt minden negyven évnél idősebb magyarnak gombóc van a torkában, ha határátkelőhelyre érkezik.
A különbség mindössze annyi, hogy a régi vasfüggönyön még átsétáltak az orosz energiahordozók. Akkor még nem volt szaguk. De az újon nem fognak, afelől kétségünk ne legyen.
A vasfüggöny önmagáért volt rossz, nem azért, mert tőlünk nyugatra húzódott.
Ha valóban az a stratégiai cél, hogy Oroszország fejezze be értelmetlen háborúját, akkor az energiapiac minél nagyobb mértékű békénhagyásával és az Északi Áramlat 2 azonnali megnyitásával alacsony energiaárakra kell törekednünk, nem pedig arra, hogy a háborúra semmilyen hatást nem gyakorló büntetőintézkedésekkel egyre függetlenebbé tegyük magunktól Oroszországot, és egyre jobban összetoljuk őket a világ összes többi revizionista hatalmával Észak-Koreától Kínán át Iránig, valamint egy emberként kényszerítsük be Putyin mögé kivétel nélkül az összes oroszt, aki valamit ad magára.
Nem a vasfüggönyre, nem a vízumkorlátozásra! Ha a probléma a háború, azt kell kezelni, védve az európai érdekeket. Csak ki ne derüljön a végén, hogy a morálkoalíció számos tagjának eleve nem a háború, hanem Oroszország volt a probléma. Komolyan gondolja bárki is, hogy az oroszok kitiltása Európából a béke záloga lenne, s hogy az, aki ilyen intézkedést javasol, a háborúra keresi a megoldást? Ideje észhez térni.
Fotó: MTI, archív