Magyar Péter az az ember, aki hatalmasat akart fingani, de a végén csak beszart

Lehet a tegnap történteken ironizálni, de valójában véresen komoly dologról van szó.

Hegedüs Zsuzsa rajta maradt a ’90-es évek szadeszes jelzőaggató, nácifasisztázó vonatán
„Mennyire hihető mondanivalójának bármely része, amikor hivatkozási alapjaként is szolgáló holokauszt-sérülés ténye sem igaz?Hegedüs Zsuzsa rajta maradt a ’90-es évek szadeszes jelzőaggató, nácifasisztázó vonatán, és úgy gondolta, hogy éppen most, a negyedik kétharmadnál kell otthagynia azt az embert, akinek sokáig a feltétlen bizalmát élvezte.
Az emberi kapcsolatok változnak, jönnek és mennek, szövődnek és megromlanak. Ha utóbbi valamiért megtörténik, akkor lehet azt elegánsan is intézni. Megbeszélik, hogy a másik a hülye, majd befejezik a közös munkát, netán megszakítják a barátságukat is. Van ilyen.
Ennek a gusztustalan módja aztán az, amikor ország-világ előtt kürtöli ki a baját a »sértett« fél. Ez önmagában egyébként csak gyengécske, mérhetetlenül hitvány emberi tulajdonságairól árulkodik, de amikor mindezt valaki hazugságokkal teletűzdeli, akkor válik hányingert keltővé a »szakítás«. Szándékos félreértések, ismeretlen motivációk és még ki tudja, milyen okok húzódtak meg a miniszterelnök tanácsadójának döntése mögött.
Na, de mennyire hiteles egy ilyen kürtszóval harsogott elválás? Mennyire hihető mondanivalójának bármely része, amikor Zsuzsa hivatkozási alapjaként is szolgáló holokausztsérülés ténye is hazug? Hegedüs ugyanis azt írja a második levelében, hogy
»mindkét szülőm a rendkívüli lelkierejük és még annál is rendkívülibb bátorságuk miatt menekült meg: az apám, a Don-kanyarhoz küldött munkaszolgálatosok közül, egyedül gyalogolt haza, miután, Petschauer Attila olimpiai vívóbajnok a karjai között halt meg a Don-kanyarban..«
Ezzel csak az az egy apró bökkenő van: Petschauer Attila egy szovjet hadikórházban hunyt el, amire majdnem tíz éve, már 2013-ban rámutatott Ungváry Krisztián történész.
»Így gyakran mítoszok, legendák élnek a köztudatban, amire Szabó István: A napfény íze című filmje is példa. Ebben a berlini olimpiai vívóbajnokot, Petschauer Attilát a felsorakoztatott munkaszolgálatos század előtt öntik le hideg vízzel, úgy hogy megfagy. Petschauer Attila valójában egy szovjet hadikórházban pusztult el.«”
Fotó: Máthé Zoltán/MTI