Feléledt a közösségekben a „minőségi élet” megteremtésének igénye! Hátrányos helyzetű emberek tízezrei a munka rendszerességét megízlelve, illetve az önbecsülésre ráérezve elkezdték saját környezetük rendbe tételével is foglalatoskodni. Településük képe szebbé vált az udvaruk rendezettekké tételével, de azzal is, hogy sok esetben ők újították fel a középületeket és ők gondozták a közparkokat. Ráadásul a múlt évtized közepén a gazdasági fellendülésnek köszönhetően sokuk képessé vált arra, hogy nyílt munkaerő-piaci állásra váltson.
Elvezetett-e a folyamat a cigányság lakhatási feltételeinek tényleges javulásához?
Lényeges eredményeket értünk el, de van még mit tenni! Az általában példaként bemutatott borsodi vagy szabolcsi településeken is látható a fejlődés: a 10 éve még „élhetetlen” településrészek fejlődésnek indultak. Példaként említeném a CSOK-ot, amit sok esetben az itt élők is igénybe tudtak venni, így az egész település is a polgárosodás útjára lépett.
Az 2012-től, majd a 2017-es másodszori meghirdetés után 36 milliárd forintot fordított a kormány telepprogramra. Hasznosult ez a hatalmas összeg? 2010 előtt hírhedtek voltak a cigánytelep-felszámolási programok arról, hogy a pénzek elfolytak, sosem érkeztek meg a célcsoporthoz...
Mintegy 95 településen, 120 szegregátumban fut komplex telepprogram. Több mint 600 ház felújítása, illetve újonnani építése, 190 szolgáltatóépület kialakítása valósult meg eddig. Tízezer érintett emberrel foglalkozik személyre szabottan a Társadalmi Esélyteremtési Főigazgatóság szegregátumi tevékenységre specializálódott 800 szociális munkása. Olyan szintű komplexitás, amit mi bevetünk a telepszerű lakhatási problémák orvoslására, távolról sem jelent meg a baloldali-liberális kormányok idején.