Demokrácia a globális hálózatok szorításában

2021. december 8. 14:08
Hogyan gazdagodott meg a nemzetközi elit a magyarok munkájából és mi a szabadkőműves-vita alapja? Megjelent az új Kommentár!

Megjelent a Kommentár konzervatív folyóirat legújabb száma, témája a közvetett hatalom. 

Vágvölgyi Gergely, a Mandiner főmunkatársa a komplex természet- és környezetvédelmi szemlélet forrásvidékéről írt, mely a szerző szerint „a keresztény hit és világkép. Bár az utolsó évtizedekben zöldnek lenni politikai értelemben (új)baloldaliságot jelentett, s az egyébként a kereszténységet és a keresztény értékeket rendre tagadó újbaloldal igyekezett is kisajátítani e területet, a gondolat nem arrafelé van otthon. Sőt, nem is onnan ered.”

Kitta Gergely, a Klímapolitikai Intézet igazgatója a konzervatív zöldpolitika alapjait igyekszik lefektetni. „Divatos ma az atomenergia teljes és minden körülmények közötti kivezetéséért tüntetni, hidat foglalni, plakátolni, médiaeseményeket szervezni. Nem átaljuk akár közvetlen ismerősünket, családtagunkat pellengérre állítani azért, mert az üdítőjét műanyag szívószállal kérte. A konzervatív zöldpolitika ezeknek a futótűzszerű szélsőségeknek az elsáncolására törekszik. (...) A lázadó szélsőségességet a higgadtabb és megfontoltabb konzervativizmusnak kell megfékeznie.”

Mi kerít hatalmába minket, ha egy öreg fára pillantunk? Mit jelent az, ha egy vadállat nemes tartású, tiszta tekintetű?" – teszi fel a kérdést Uri Dénes Mihály, a Kommentár munkatársa. „Az állat szeméből egy másik világ keres kapcsolatot velünk, a létezés más módjai szólítanak meg némán. A terebélyes fák, melyek koronája a maguk akarata szerint növekszik az ég felé, időt és tereket összekötve, más módon, de ugyanúgy megszólítanak.”

„A civil társadalmi szerveződéstől teljességgel elüt a külföldről ösztönzött s részben vagy egészben külföldről finanszírozott úgynevezett NGO-k kérdése. Ha ezek jogi szabályozása esetleg ugyanaz, mint az előbbieké, úgy ez aligha lehet más, mint vagy megalapozatlan fogalmi általá­nosítás, vagy jogi kritérium szerinti fogalmi megkülönböztethetetlenség esete. Márpedig az előbbi eshetőség egyenesen célzatos, hiszen

a kettő közti határ elmosása egy mesterkélten homályos ambivalenciát tart fenn, míg az utóbbi eshetőség egyszerűen nem áll fenn” – tisztázza írásában Varga Csaba jogfilozófus. 

„Ma már a mértékadó társadalomtudományi szakirodalomban is elfogadott tény, hogy létezik egy globális elit, más fogalommal deep state, amelyik az informális hatalmát elsősorban a folyamatosan növekvő, brutális mértékű pénzügyi forrásainak köszönheti. Ennek az elsősorban pénzügyi-gazdasági elitnek az egyik fő jellemzője, hogy hálózatosan terjeszkedik s gyakorol befolyást más – politikai, kulturális, tudományos stb. – szférákra” – írja Fricz Tamás politológus, akinek kiinduló tézise: „a globális elit alapvető célja, hogy az emberi együttélés három legfontosabb alrendszerének, a piacnak, az államnak és a társadalomnak a nemzeti keretek közötti működésmódját átalakítsa, s egy szupranacionális világrend kereteibe ágyazza bele; alávetve a globális piac célkitűzéseinek.”

Az uniós hatalmi szerkezet legnagyobbrészt a jogászi-bírói döntéseken nyugszik, és az Európai Parlament demokratikus komponense csak befolyásolni tudja ezt a szerkezetet, de ellenőrizni és meghatározni csak kismértékben képes. Ezt a kiindulópontot szem előtt tartva meg lehetett találni azokat az empirikus elemzéseket, melyek az unió jurisztokratikus hatalmi gépezetének e domináns csoportok felé kinyúló kapcsolódásait mutatták ki az elmúlt években” – írja Pokol Béla alkotmánybíró az Uniós szintű NGO-hatalom című írásában.

Máthé Áron történész, a NEB elnökhelyettese utóiratot írt a szabadkőművesség-vitához. Mint felteszi a kérdést: vajon hogy lehet az, hogy az I. világháború előtt megfogalmazott, szabadkőművességgel szemben kritikus gondolatok az 1919–20-as újrakezdés után a hivatalos politika részévé váltak? „Vajon bűnbakot kerestek a szegedi gondolat hívei a vereség és a trianoni sokk után? Ennyire rossz volt a percepciós képességük? Ennyire korlátolt társaság alakította a Horthy-korszak ideológiáját, hogy a szabadkőműves-összeesküvésen és a politikai antiszemitizmuson túl egyébre nem tellett nekik? Végül, akik ma a szabadkőművesség egykori szerepével foglalkoznak, azoknál tényleg a két világháború közötti gondolkozási sémák témák térnek vissza – ezzel mintegy a horthyzmus bűnébe esve?”

Megdöbbentő adatot publikált 2012-ben a Tax Justice Network: számításaik szerint 1980 és 2010 között 242 milliárd amerikai dollár áramlott ki Magyarországról offshore céghálózatokba – kezdi tanulmányát Borvendég Zsuzsanna történész, a Magyarságkutató Intézet munkatársa. „Ez az összeg az akkor megtermelt nemzeti jövedelem egyharmada; vagyis minden harmadik esztendőben a teljes magyar társadalom annak a hálózatnak dolgozott, amelyet sejtelmesen csak globális háttérhatalomnak szoktunk nevezni.

De kik állhattak az ország kifosztása mögött? Hogyan jöhetett létre egy olyan gazdasági érdekcsoport, amely a pártállami keretek ellenére nyugati kapcsolatrendszerekbe ágyazódott?”

Békés Márton történész, a Kommentár főszerkesztője a földalatti kultúrharcról írt. „A kultúra az a terep, ahol a szuverenitás a leghatékonyabban ásható alá. Bár a kulturális befolyásolás hosszabban tartó folyamat, mint harckocsikkal lerohanni egy országot, a művelődési struktúrák áthatása pedig kétségkívül nagyobb türelmet igényel, mint kinevezni egy bábkormányt, ráadásul az eredmények is később érkeznek, mintha privatizációt végrehajtva rombolnánk le egy nemzetgazdaságot – ám a kultúrán keresztüli indirekt befolyásszerzés mégiscsak tartósabb, eredményesebb, ráadásul visszafordíthatatlan. Lassan járj, tovább érsz – különösen így van ez a kultúra területén!”

Kosztur András, a XXI. Század Intézet kutatója végigvette a „színes forradalmak" kézikönyveit. Az elmúlt két évtizedben a világ számos, egymástól távoli országából hallhattunk „színes forradalmakról”, illetve azok kísérletéről – írja a szerző. „Tucatnyi rezsimváltás fűződik már a különféle fantázianeveket viselő tömegmozgalmakhoz, bár az utóbbi években a sikerszéria megtorpanni látszik: Venezuela után Belarusz vezetése is ellenállt a hatalomváltási kísérletnek, s Hongkongban is kudarcot vallottak a helyi mozgalmak. A rezsimdöntésre irányuló tiltakozó akciókban nem csupán a szinte mindig felbukkanó külföldi – azaz: amerikai – érdekeltség a visszatérő elem: ezen akciók szinte mindegyike hasonló forgatókönyv szerint megy végbe. Ezen univerzális forgatókönyv alapjául pedig egy immár több évtizedes múlttal rendelkező szöveghagyomány szolgál, amelynek kanonikus darabjai Saul D. Alinsky, Gene Sharp és Szrgya Popovics magyarul is megjelent forradalmi kézikönyvei.”

Veszprémy László Bernát történész, a Corvinák főszerkesztője a nyugat-európai migráció antiszemitizmusra gyakorolt hatását és a baloldali pártok reakcióját vizsgálta meg írásában. „Ha megvizsgáljuk, hogy az ismert, állami és civil szervezetekhez köthető felmérések szerint milyen adatok állnak a tömeges bevándorlás által kiemelten érintett nyugat- és észak-európai országok antiszemitizmusáról szóló híradások mögött, a támadások számának növekedését és a migrációs hátterű elkövetők felülreprezentáltságát fogjuk látni” – írja a szerző.

„Idővé fogjuk változtatni a teret! Ennek puszta kimondásához is erős hit kell, de a baloldalban mindig is megvolt ez a hit. Az így megfogalmazott célt fáradhatatlanul űzték, harsány plakátokon és kötetek százaiban követelték – tudva mindvégig, hogy csak az emberi gondolkodásban érhetik el a vágyott fordulatot.

A fizika törvényei ettől még nem fognak megváltozni, a politika viszont igen. Milyen az, amikor ez az elszántság találkozik a halállal?”

– teszi fel a kérdést Czopf Áron történész, a Kommentár munkatársa írásában, melynek címe Topikus jobboldal, utópikus baloldal.

Kiss Viktor marxista filozófus vitacikket írt a folyóiratba A konzervatív korszak illúziója címmel.

A folyóirat továbbá recenziókat közölt a következő könyvekről: A Nagy Terv – A Soros-birodalom Közép- és Kelet-Európában (Galló Béla tollából), Tóth I. János: Demográfiai tél (Csejtei Dezső), 1919 - A Nagy Szétesés (Veszprémy László Bernát), Szabó Dezső helye a magyar kultúrában (Paár Ádám), Veszprémy László Bernát: 1921. A Horthy-rendszer megszilárdulásának története (Nánay Mihály).

Összesen 1 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

"a részben vagy egészben külföldről finanszírozott úgynevezett NGO-k": terrorszervezetek.
Ezt minél hamarabb Btk-ban kell rögzíteni.

Mivel nincs társadalmi legitimitásuk, ám ennek ellenére hivatásszerűen politizálnak, éppen úgy, mintha választások útján szerezték volna meg az ehhez való jogosultságot és törvényességet.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés