Horthy különböző érdekcsoportokat nyert meg különböző arcait mutatva

2021. október 19. 10:45

Gali Máté
Index
Az államszocialista rendszer történetírásának „egyik fő hazugsága volt”, hogy a két világháború között a főhatalmat gyakorló jobboldali–konzervatív rendszernek ne lett volna társadalompolitikája.

Veszprémy az angolszász történetírói példákat alapul véve – ahol nem ritka, hogy egy fontos esztendő eseményeit dolgozzák fel politika-, társadalom-, illetve emlékezettörténeti szempontok mentén – az 1921-es, hazánk történelme szempontjából igencsak eseménydús, többek között utolsó királyunk, IV. Károly két sikertelen visszatérési kísérletével, valamint a Sopron és környékén lezajlott népszavazással tarkított év eseményeit mutatta be.

Meglátása szerint 1921 kulcsfontosságú időszak volt a kiépülőfélben lévő, majd pedig 1944-ig fennálló Horthy-rendszer megszilárdulása szempontjából. A két világháború közötti időszakot illetően rendszerről ír, noha e fogalmat egyes historikusaink vitatják. 

A kiváló történész, Szakály Sándor például azt az álláspontot képviseli, hogy az 1920 márciusában államfővé választott Horthy Miklós negyedszázados kormányzósága alatt nem az európai gyakorlattól elkülönülő, sajátos rendszer működött Magyarországon, ezért a »Horthy-korszak« kifejezés használata indokoltabb, mint a »Horthy-rendszeré«.

A fogalommagyarázati különbségektől függetlenül azonban Veszprémy könyve értékes alkotás, amit az általa feltárt forrásbázis mélysége is fémjelez. Műve megírásához ugyanis a fővárosi levéltárak mellett kutatásokat folytatott számos vidéki archívumban, de Izraelben, Nagy-Britanniában, továbbá az Amerikai Egyesült Államokban is. Kötete lapjain érzékletes, jól megválasztott idézetekkel adja vissza az 1921-es magyarországi korszellemet, valamint életérzést, többek között, amikor az első világháborús összeomlás, illetve az 1920-as trianoni országcsonkítás után az elveszettség és elárultság érzésével küszködő és a korszakban nagy népszerűségnek örvendő konzervatív író, Herczeg Ferenc alábbi gondolatát citálta: »Európa, szabad sajtó, liberalizmus – csupa olyan jelszó, amely megcsalt minket.« A liberalizmus éles kritikájával Herczeg ekkortájt nem számított egyedülállónak, hiszen a Horthy-korszak egyik ideológiai alapvetésének tartott, 1920-as, Három nemzedék – egy hanyatló kor története című történetpolitikai könyvében Szekfű Gyula történész is arra az álláspontra helyezkedett, hogy a liberális eszmeiség engedte szabadjára a dualizmus idején a szabadversenyes kapitalizmus előretörését, ami romlásba vitte az arra felkészületlen nemességet, miközben a rohamos tőkés fejlődés következményeként az abban szerepet vállaló zsidóságnak a magyar társadalomhoz már asszimilálódott rétegei mellé tömegével vándoroltak be újak.

A ’20-as évek elejének társadalmi feszültséggócait jól megragadó Veszprémy a könyvében kimerítően foglalkozott a zsidókérdéssel, főképpen a társadalompolitikával összefüggésben. Véleménye szerint az államszocialista rendszer történetírásának »egyik fő hazugsága volt«, hogy a két világháború között a főhatalmat gyakorló jobboldali–konzervatív rendszernek ne lett volna társadalompolitikája. Kutatásai alapján ugyanis ezen a téren a vizsgált időszakban számos lépés történt, és »az újraelosztás volt a korszak jelszava«, elsődlegesen a kapitalista gazdasági berendezkedésben sikeressé vált magyar zsidóság kárára.

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 13 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés