Jogállamot a jogállam ellenében?

2021. augusztus 31. 17:16

Schiffer András
Országút
Tárgyi és formális értelemben a parlamenti „nagy kétharmad” az alkotmányozás egyetlen, ám mellőzhetetlen feltétele.

„Morális legitimáció hiányában a kormánytöbbség változásakor a politikai közösség addig ignorált egyik fele érvénytelennek tekintheti a teljes jogrendszer alapjait. Tárgyi és formális értelemben azonban a parlamenti »nagy kétharmad« az alkotmányozás egyetlen, ám mellőzhetetlen feltétele.

Egy alkotmány morális legitimitásának, egy alkotmányos demokráciának nézetem szerint két ismérve van: a szöveg a pillanatnyi kétharmados többségen túlmutató konszenzust élvez, és még az alkotmányozó többség mozgásterét is korlátozza. Veszélyes vizekre evezett a Fidesz 2011-ben, amikor a politikai közösség egyik fele ellenében alkotmányozott. Az Alaptörvény-módosításokkal tovább ment: olyan közpolitikai kérdéseket foglalt Alaptörvénybe, illetve nyilvánított sarkalatosnak, amelyek tipikusan a mindenkori – feles többséggel rendelkező – kormány felségterületére tartoznak.A sarkalatosságba zárt, közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő alapítványok jókora állami vagyontömeget és gyakorlatilag a komplett felsőoktatást teszik hozzáférhetetlenné a végrehajtó hatalom számára. Az önálló szabályozó szerv alkotmányos rangra emelését követően pedig a NER folyamatosan szervez ki tipikusan központi közigazgatási területeket a mindenkori kormány fennhatósága alól.

Az alkotmányozó többség ráadásul felülalkotmányozásokkal adta mindenki tudtára, hoglapőty az alkotmányos rendelkezések őt magát nem kötik.

A pillanatnyi kétharmados többségen túlmutató konszenzus és az alkotmányozó többség mozgásterét is korlátozó rendszabályok hiánya miatt az Alaptörvény morális legitimitása felettébb kérdéses. Igaza volt Hiller Istvánnak, aki 2011. tavaszán azt jövendölte nekem: könnyen lehet, hogy az alkotmányozás módja miatt a Fidesz alkotmányos válságok láncolatát indítja el. Morális legitimáció hiányában ugyanis, ha változik a kormánytöbbség, a politikai közösség addig ignorált egyik fele érvénytelennek tekintheti a teljes jogrendszer alapjait. Most ez fenyeget.

A jogfolytonosság morális dilemmája harminc évvel ezelőtt is felmerült. Az 1989 előtti alkotmányos rendszer szovjet szuronyokon nyugodott. A rendszerváltó alkotmánymódosítást és a sarkalatos törvényeket a diktatúra parlamentje fogadta el. Felettébb különös, ha olyan személyek, akiknek 1990-ben a legnagyobb kormánypárt képviselőjeként, az Alkotmánybíróság tagjaként, a legnagyobb ellenzéki párt vezetőjeként módjukban állt volna hozzájárulni a diktatúrával való jogfolytonosság – legalább részleges – megszakításához, de ezt nem tették, ma a népakaratra így-úgy mégiscsak visszavezethető közjogi rendszer folytonosságának megszakítását követelik. (...) A Vörös Imre által is jegyzett 11/1992. (III. 5.) AB határozat mondta ki:

»Jogállamot nem lehet a jogállam ellenében megvalósítani.« Majd hozzátette: »A mindig részleges és szubjektív igazságosságnál a tárgyi és formális elvekre támaszkodó jogbiztonság előbbre való.« Magam is vallom azt a szubjektív igazságot, mely szerint a Fidesz 2010-től úgy alakította át a magyar jogrendszert, hogy az a saját hatalmi érdekeit a lehető legoptimálisabb módon szolgálja.Tárgyi és formális értelemben azonban a fideszes kétharmad soha nem lépte át azt a határt, ami a hatalomváltást eleve kizárná."

Fotó: MTI Fotó: Kovács Attila

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 85 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Egy fenét! Orbán felhatalmazást kapott és élt vele. Pont ezt vártuk tőle. És, hogy mennyire nincs igaza Schiffernek nagyon jól megmutatja, hogy két 2011-et követő választáson is kétharmadot kapott Orbán. Világos tiszta helyzet. A ballibet semmilyen hátrány nem érte a többségtől, egyszerűen hazudozik Schiffer is.
Az Alaptörvényben az zavar benneteket, hogy az magyar. Ezért hoztok, mindenféle nyakatekert magyarázatokat, mert az igazat nem meritek ti sem kimondani, mert a félbolond hiveitek is megértenék!

Nektek ez az ország nem a hazátok, nem tartoztok a nemzethez és egyedül csak a pénz érdekel bennetek. Más célotok nincs is, mint fogyasztóvá silányítani az embert, megfosztva minden identitásától.
Az Alaptörvény a magyarok alkotmánya és nem a senkiháziaké!

Csak egy egyszerű kérdésem van: ha háromszoros kétharmaddal nem volt legitim az Alkotmány, feles többséggel hogyan lesz az?

30% ? Na, pont itt a lényeg, akit nem zavart, az egyetértett, hiszen 14-ben , ha az óbégatás jogos lett volna, akkor elmentek volna szavazni az emberek a "30%" ellen, ahogyan te írod. Csakhogy semmi ilyesmi sem történt, így az efféle számítások nem mások, mint számokkal való trükközés.

Konszenzusos elfogadásról pedig megint aljasság, vagy ostobaság beszélni. Az, hogy Magyarország és Európa keresztény gyökerekkel, hagyománnyal és kultúrával rendelkezik egyszerűen tagadhatatlan. DE egy hangos kisebbség- és ezért beszélek én nemzetárulásról- nyilvánvaló tényeket próbál meg nem történtté tenni aljas indokból, aminek szimplán gyűlölet az oka. Persze lehet, hogy te csak ostoba vagy, hogy ezt nem látod át. de nem tisztelem senki ostobaságát. Internacionalistákkal nemzetről gondolkodni nem lehet. félnek a nemzet fogalmától, mint ördög a tömjénfüsttől. Én hiszem, hogy pont azért, mert ők pokolfajzatok, úgyhogy bár minket vádoltak korábban szimbolikus kormányzással, ők azok, akik a keresztény szimbólumoktól rettegnek.

Nem siklottam át. Csak nem dőlök be Schiffernek sem. Mint mondtam nem lenne baj, ha Schiffer lenne az ellenzék, nem érdekelne egy másodpercre sem a politika, de azért én nem vagyok az ő pártján, mert semmi közöm hozzá, a kifogásaihoz sem.

Mert egészen nyugodt lennék, ha Schifferek lennépnek az ellenzék. Nem kellene attól tartani, hogy katasztrofális károkat okoznak az országnak, ha ők vannak hatalmon.

Sajnos, olyan időket élünk, mikor dönteni kell és választani két oldal között. Egyébként nem nehéz.

Schiffernek láthatóan az. Aki a senkiföldje mellett dönt és sasszzézik, az eltévedt az érték vitában és mint ilyen, elveszett ember, aki nem tud tájékozódni. A senkiföldje egy jó mély árok.

Mintha nem igazán látná az alternatívát világosan. Miután sokak számára befolyásolóak a nyilatkozatai, lovat adnak a Gyurcsány párt alá, a magam részéről már régóta leírtam, ő meg kiírta magát azok közül, akik ennek az országnak, a népség-katonaságnak jót akarnak.

Mi lenne, ha megpróbált volna egy hiányzó, IGAZI szociáldemokrata pártot felépíteni?

Mondjuk, nekem az sem hiányzik.

A végkövetkeztetéssel egyetértek, alkotmányozni csak kétharmados parlamenti többséggel lehet. A kétharmados parlamenti többséghez a mi választási törvényünk alapján nem kell kétharmados szavazati többséget szerezni, tehát egyáltalán nem elérhetetlen. A választási törvényünk alapvonásait nem a Fidesz, hanem rendszerváltáskori konszenzus alkotta meg, a Fidesz a módosításokkal valamivel könnyebbé tette a kétharmad elérését, ám ez az ellenzékre is áll.

Az, hogy a Fidesz alkotmányozása (amely egyébként alapvonalaiban szintén a rendszerváltáskori konszenzust vitte tovább) illegitim volna - merőben politikai vélemény. Ha nem így lenne, jogi eljárással meg tudták volna semmisíteni. Amennyiben a mostani ellenzék egyszerű többséggel alkotmányozásba kezd, abból jogi anarchia lesz - és polgárháborús helyzet, hiszen az jogilag és morálisan is illegitim, és nem csupán egyes demagóg politikusok véleménye alapján.

Eddig tehát egyetértünk. Azt a kiindulópontot nem értem, miért gondolja Schiffer András (és a Fidesz alkotmányozását az első pillanattól támadó ellenzéki politikusok és értelmiségiek), hogy az alkotmány morális legitimitását az adná, ha az alkotmányozás időpontjában parlamentben ülő minden politikai párt konszenzusával születne? 1. Mi lesz a később legalizálódó pártokkal? 2. Az amerikai alkotmány óta a demokratikus alkotmányok morális legitimációját értékelvek adják nem szövegszerű konszenzusok. 3. Szövegszerű konszenzus vetélkedő parlamentarizmusban csak kivételes történelmi pillanatokban képzelhető el (felszabadulás, forradalom, háború, polgárháború lezárása és ehhez hasonló magasztos állapot).

Vetélkedő parlamentarizmusban az ellenzéki és kormányzó politikusok folyamatosan előnyszerző helyzetre kényszerítő szerepben játszanak. Valamilyen mértékben mindig színészkedniük kell, kivételesek azok a pillanatok, amikor teljesen őszintén nyilvánulhatnak meg. Ezt a választók sem nagyon szeretik, de a szerepükből ki-kilépő politikusok előbb-utóbb mégis elvesztik a legitimitásukat, a rendszer kisodorja őket. Erről talán éppen a szerzőnk tudna legtöbbet mesélni. Volt itt egy Lehet más a politika nevű párt, amelytől mindenki éppen a politikai szerepektől eltérő politizálást várta, de piszok gyorsan betagozódtak az ellenzéki szerepbe. Alighanem azért, mert a résztvevők többsége valójában úgy értette, hogy "Lehet zöld a politika" - és most itt ne merüljünk el a zöldség értelmezéseiben. (Schiffer András megítélésem szerint nem zöld, őt érzékelhetően a hagyományos baloldali érdekkiegyenlítő politizálás érdekli, kiderült azonban, hogy ezzel fehér holló a mai politikában - sajnos - és tiszteletre méltó módon levonta a következtetést.)

A Schiffer-féle morális legitimációs kritériummal gyakorlatilag nem lehet alkotmányozni. Elég ránézni a mai politikusi felhozatalra és a dumáikra. Ők sem ezzel a morális kritériummal akarnak alkotmányozni ugyebár. Miről beszél Schiffer úr? Egyébként 2011-ben az előzőleg kormányzó ellenzék alig-alig (mondhatjuk, a rendszerváltozás után a legkevésbé) volt abban a morális helyzetben a társadalom előtt, hogy az alkotmányozásban való részvételét morális feltételként szabhatta volna.

Részkérdésekben sem feltétlenül van Schiffer Andrásnak igaza. Az egyetemekkel kapcsolatban a korábbi kormányok politikája kimerült az összevonások-szétvagdalások és a gazdálkodás törvényességének fokozott ellenőrzése típusú politikai célokban, holott mindenki tudta, hogy ezeknél mélyebb beavatkozásra lenne szükség a világ élvonalához való felzárkózás érdekében. Az alapítványokba való kiszervezés ügyében teljesen lehetetlen lett volna a konszenzus, ugyancsak a politikai szerepek miatt (amit az egyik akar, azt a másiknak tagadnia kell). Hiba igazából csak ott van, hogy nem elegáns a kuratóriumokba politikusokat delegálni, vagy ha mégis, akkor ellenzékieket is illett volna. (Egyébként egyetemek stratégiai irányításában nincs helye és tere pártpolitikai szempontoknak.)

Hogy mi fog megismétlődni, azt majd meglátjuk. A vegyes magyar választási rendszerben kis szavazati többséggel is lehetséges kétharmad, ha a kis többség a választókerületek meghatározó részében érvényesül. Az az oldal, amelynek nincs tekintélyes vezetője (csak idétlenebbnél idétlenebb önjelöltjei) és Gyurcsány árnyéka fedi be, eleve hátrányban van. Ráadásul a széles középosztály joggal féltheti a gazdasági prosperitást Gyurcsányéktól. Arról nem is beszélve, hogy az ellenzék most is szét van forgácsolódva, és semmi biztosíték nincs arra, hogy stabil és cselekvőképes kormányt tud kiállítani. Jómagam annak hatását sem becsülném le, hogy az ellenzék minden patronját elsüti most az előválasztás során és csak ismételni tudja majd magát a kampányban, amely igen unalmasnak és demagógnak fog tűnni a társadalom számára. Bizonyos vonásokban, mint az egyszerű többséggel tervezett alkotmányozás és a statáriális bebörtönzés, félelmet keltőnek is.

Ez nem generációs kérdés, hanem az értékrend szerinti megoszlásé. Ha meghalunk, de az utódaink hasonló értékrendek mentén, hasonló arányban oszlanak meg, elvileg nem lesz könnyű újra alkotmányozni. Egyébként pedig könnyű, mert kétharmadot szerezni a magyar választási törvény alapján egész könnyen lehet.

Lehet, hogy igazad van, nem kívánom hatalomhozjuttatni én sem.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés