A hittől való elszakadás

2021. július 27. 14:55

Szabados Ádám
Divinity
A szivárványos kereszténység Isten szent menyasszonyából csinál paráznát. Nem lehet közünk hozzá.

„Ez egy rövid, határozott poszt lesz, utána viszont szeretnék egy időre eltávolodni a közéletet uraló LMBTQ-témától. Szombaton Magyarországon is láthatóvá tette magát a – nálunk még parányi, nyugaton már mindenre rákenődött – szivárványos »kereszténység«. Egy ismert lelkész üdvözletét és áldását küldte a Pride résztvevőinek. Egy ismert politikus magát váratlanul kereszténynek nevezve szólalt fel a Pride-on, és azt mondta: éppen keresztény hite miatt teszi ezt. A homoszexualitást, transzneműséget és más szexuális céltévesztettségeket ünneplő Pride így lett keresztény esemény is. Tőlünk nyugatra ez már általános, nálunk egy nagyon rossz folyamat kezdete.

A szivárványos »egyházak« tobzódását látva hajlok arra, hogy a nyugati kereszténység ma rosszabb állapotban van, mint a reformáció előtti években volt. Akkor »csak« búcsúcédulákat árultak, amelyek pénzért engedték el a bűnöket, ma magának a bűnnek a tagadása zajlik. Akkor is hallatlan erkölcstelenségek züllesztették az egyházat, de a kereszténység nem mondott le az ideálról. Ma a szivárványos nyugati egyházak az anómia (törvénytiprás) állapotába süllyedtek, ahol magát a bűnt és a céltévesztettséget ünneplik. Ez súlyosabb válság, mint amire Luther válaszolt.

Egy istentelen ideológia szállja meg keresztény egyházak testét, és a mi nevünkben mutatkozik be. Nem a valódi kereszténység politikai alkalmazásáról (vagy politikusok általi használatáról) beszélek, ami szintén vet fel nehéz kérdéseket (noha egészen más kérdéseket), hanem magukról az egyházakról. Az ismert politikus azért szólalhat fel a Pride-on a kereszténység nevében, mert az ismert lelkész az áldását küldi a résztvevőkre. Nem a politikusokról beszélek tehát most, hanem azokról az egyházakról, amelyek identitása lett az isteni törvények megszegése (vö. 2Thessz 2,3). Ennek a kereszténységnek semmi köze Krisztushoz. A szó jánosi értelmében antikrisztusi.

Természetesen nem ez az egyetlen terület, ahol magunkba kell szállnunk. Súlyos bűnök vannak az egyházakban, akár a politikával való összefonódás, a pénz vagy a paráznaság területén is, amelyekből sürgősen meg kell térnünk. De ez itt most a hittől való elszakadás egyértelmű határa. A szentségtelenségünkkel odamehetünk a Megváltóhoz, hogy megvalljuk és megtisztuljunk belőle, hiszen ő ezért jött. A szentségtelen vágyak ünneplése azonban tökéletesen idegen a bűnösök Megváltójától. Krisztus a paráznákból szenteket csinál, ezért hív magához mindenkit, minden elképzelhető bűnnel és céltévesztettséggel. A szivárványos kereszténység viszont Isten szent menyasszonyából csinál paráznát. Nem lehet közünk hozzá.”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 33 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Többről van itt szó, mint vallásról,hitről.
Annak tagadásáról van szó, hogy ,,Nem test vagyok, amelynek lelke van, hanem lélek, aminek van egy látható része, amit testnek hívnak.,,

Ha elveszed a lelkét, olyanná válik, mint a robot.

A rákosi-kádár rendszernek nem az volt a legnagyobb bűne, hogy elvette a javakat, börtönbe zárta, fizikailag megnyomorította az embereket, hanem az volt a legfajsúlyosabb bűne; elvette, megnyomorította az emberek lelkét. Ennek továbbra is letéteményese a mai baloldal.

Az Ószövetség:
„ki férfiúval hál, mint egy asszonnyal, mindketten nagy fertelmességet cselekedtek, megölessenek; az ő haláloknak oka ő magukban vagyon.”
(Mózes III. könyve, 20/13 – Károli Gáspár fordítása)

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés