Megváltoztatni nem tudjuk a nemi identitást, megbolygatni igen

„És ha, tegyük fel, az 5 éves, a nemi identitásával talán már stabilan tisztában lévő kislányomnak felolvasok a Meseország mindenkié című könyvből? Hibát követek el a nemi nevelésében?

Töredelmesen bevallom, nem olvastam a könyvet.

Több ilyen érzékenyítőnek jelölt kiadvány foglalkozik szexuális és etnikai kisebbségek történeteinek bemutatásával, mást is említhetnénk. Képes vagyok befolyásolni, meg tudom bolygatni a kislányom szexuális identitását, ha ilyen könyvből olvasok fel neki, vagy ha később arról beszélgetek vele, hogy vannak olyanok a világban, akik megváltoztatják a nemüket?

A megbolygatás szó itt helyes: a mai mainstream nemzetközi tudományos álláspont azt mondja, megváltoztatni nem tudjuk a nemi identitást, a szexuális orientációt, megbolygatni igen. A korának, értelmi fejlettségének megfelelően fel kell világosítani mindenről, ami számára veszélyt jelenthet. Lehet olyan érzékenyítő könyvet írni, amely segíti a szexuális sokszínűség megértését, és lehet olyat is írni, ami megbolygatja a gyereket.

Ugyanakkor jelzésértékű, hogy bár a családnál erősebb szocializációs környezet nincs, mégis minden kutatás azt bizonyítja, hogy egy homoszexuális pár által nevelt gyerekből pontosan ugyanakkora eséllyel lesz homoszexuális, mint ha heteroszexuális pár nevelte volna. És persze heteró szülők gyermeke is ugyanilyen eséllyel vonzódhat a saját neméhez, mint a másik nemhez.

Sőt, ha leszbikus anyuka vállal saját gyermeket, és neveli azonos nemű párjával, ott sincs nagyobb esély arra, hogy a gyermek nagyobb eséllyel lesz leszbikus, pedig a gyermek félig vér szerinti.”