Aki ismer, pontosan tudja, hogy a bokatörésem után mennyi energiát fektettem abba, hogy minél erősebben térjek vissza, és a mostani idényben is mindent annak rendeltem alá, hogy a klubomban és a válogatottban a lehető legjobb teljesítményt nyújtsam. Úgy tűnt, a befektetett energia és a kőkemény munka megtérül, érzésem szerint Dunaszerdahelyen és a nemzeti csapatban is jól ment a játék, erre közbejött a sérülés, amely minden reményt és tervet összetört.
Emlékszik a balszerencsés jelenetre?
A meccs hevében nem érzékeltem, hogy pontosan mi történt, csak annyit, hogy amikor talajt fogtam, a bal térdem oldalra hajlott, majd egy pattanást és feszülést éreztem. Azonnal jeleztem a fizioterapeutáknak, jöjjenek, mert éreztem, hogy nem tudom folytatni a játékot. Később visszanéztem az esetet, akkor láttam, hogy miután a felugrás után a levegőben meglöktek, előbb a jobb lábamat tettem le, és talán kevésbé koncentráltam arra, hogy a bal lábam is stabil maradjon. Miután kibillentettek az egyensúlyomból, nem tudtam korrigálni, vélhetően ez okozta a bajt.