A család ellenforradalma

2021. március 4. 7:01

Szilvay Gergely
Mandiner
A civilizáció fontos alapja a családpártiság, a családellenesség pedig a hanyatlás jele. A kiteljesedő egyéni szabadság nem a civilizáció végső foka, hanem a vége.

Háromféle családforma határozta meg a nyugati civilizáció történetét a görögöktől fogva, mindháromban van apa, anya és gyerekek, de éppen nem egyenrangúak – ez a tanulsága Carle C. Zimmerman, a Harvard szociológusa Family and Civilization című könyvének, mely először 1947-ben jelent meg, legutóbb pedig 2008-ban. 

A több mint hetvenéves munka állításait a mai napig nem cáfolták, és egyértelműen kiderül belőle, hogy attól még, hogy többféle családforma létezett a történelem folyamán, azokat nem kezelhetjük egyenrangúan,

a mai értelemben vett klasszikus család pedig mindegyiknek része volt.

(Ezért tévedés, amikor egyes jogvédők a nagycsaládot szembeállítják a mai kiscsaládokkal.)

Zimmerman az egyik legfontosabb szociológus volt Amerikában a húszas-harmincas években, és tudatosan szembement a szociológusokra jellemző, akkor (és azóta is) divatos, meghatározó gondolkodásmódokkal, a progresszió szolgálatával, mivel kimutatta, hogy a haladás valójában hanyatlás. Az azóta ipari mennyiségben született, családdal, házassággal, szexualitással, genderrel kapcsolatos irodalom sem írta felül megállapításait. 

A szerző szembemegy a marxista chicagói iskolával és a korában divatos, olyan marxista vagy épp darwinista szociológusokkal, mint Herbert Spencer, Henry Sumner Maine, J. J. Bachowen, J. K. Folsom és mások. Le is írja:

a társadalomtudósok önképe az, hogy a haladás szolgálatában kell állniuk, egy szebb és jobb jövőbeni társadalom kedvéért. 

Na de mi is a fő megállapítása? Az, hogy a görög, a római és az európai civilizáció történetében is elkülöníthető három korszak, amelyekben meghatározó (bár nem kizárólagos) volt egy családforma uralma: a klán-szerű család (trustee family), a nagycsalád (domestic family) és a kiscsalád (atomistic family). 

Az elsőben a család épp élő tagjai csak földi képviselői (megbízottai – „trustee”) az örök család valaha élt tagjainak. A törvény letéteményese a családi tanács, mely élet és halál ura, a család kis államocskaként az élet teljes keretét meghatározza. A nagycsalád (avagy „háztartási” család) esetében a tagoknak nagyobb az egyéni szabadságuk, egyfajta egyensúly alakul ki egyéni szabadság és a családi élet között. A család nem mindenható, belép a képbe a vallási tekintély (pl. az egyház) vagy az állam, mint szabályozó, törvényhozó, de nem veszi át a család minden funkcióját. Végül a kiscsalád korszakában egyre meghatározóbb az állam, a család egyre több funkcióját elveszti, és az egyéni kiteljesedés kerül előtérbe.

Izgalmas meglátása, hogy a korai római korban a római családfők abszolút uralma (patria potestas) nem a feleség és gyerekek feletti abszolút uralmat jelentette, hanem az örök család megbízottjaként viselt hatalmát, mellyel kifelé, a külvilág felé képviselte a család érdekeit és mely a társadalmi felelősségvállaláshoz is szükséges volt. A klán-szerű család modernkori formájaként utal Zimmerman a maffiacsaládokra (lásd A keresztapát).

Zimmerman kimutatja: a civilizációk, kultúrák felívelő korszakában, a kialakulás évszázadaiban a kláncsalád a meghatározó, a „kreatív civilizációs korszak” folyamán,

a tündöklés évszázadaiban a kiegyensúlyozottságot megvalósító nagycsalád a domináns, a hanyatlás idején pedig a kiscsalád.

Mindezek nem pusztán kijelentések: a harvardi szociológus aprólékosan bemutatja a görög, római és középkori-újkori családhelyzetet, a szabályozásokat, az ismert szerzők meglátásait, és így tovább. 

Egyik fontos megállapítása például, hogy a Római Birodalom hanyatló korszakában a kiscsalád lett a meghatározó, melyet az uralkodók különféleképpen próbáltak megerősíteni, de ekkor lett divat a kétféle házassági modell is: a dignitas és a concubinatus – utóbbi kevesebb jogot és kevesebb kötelezettséget jelentett, és a mai élettársi kapcsolatnak feleltethető meg (ez volt a görögöknél a hetaera). 

Mi történik az atomisztikus kiscsalád meghatározóvá válásakor? Zimmerman szerint ekkor rendszerint az egyén válik szentséggé, a házasságot pusztán egyéni szerződésként fogják fel, elszaporodnak a válások, mely egyre könnyebb, valamint egyre népszerűbbek lesznek a házasság és a családi élet nem intézményes formái. A családra pusztán egy háztartásban élő személyek közösségeként tekintenek.

Ahogy Theodor Mommsen írja Róma története című munkájában: ekkor romlik a felső-középosztálybeli családok morálja, elszaporodnak és elfogadottabbá válnak az alternatív szexuális életmódok, a szeretetet pusztán romantikus módon fogják fel, egyre enyhébben ítélik meg a házasságtörést, egyre népszerűbb a születésszabályozás, valamint az őshonos népesség bevándorlókkal való kiegészítése. Fokozódik az osztályok és társadalmi csoportok szembenálllása, és általában az egész társadalomban dezintegrációs folyamatok figyelhetőek meg. 

Mindezt Rómáról írták, nem a mai nyugati világról.

És mindez megfigyelhető a Periklész utáni görögség körében, és a 18. század óta Európában is. 

Róma bukását követően az európai kontinensen a barbár népcsoportok (a későbbi európai nemzetek) megjelenése után ugyanakkor kétféle családforma él egymás mellett: a barbároknál a kláncsalád a meghatározó, a romanizált népesség körében a kiscsalád.

Zimmerman arra hívja fel a figyelmet, hogy az egyház számára egyik sem tűnt ideálisnak, és évszázadok alatt, az érett középkorra érte el, hogy a nagycsalád legyen a domináns, melynek jellemzője a szentségi mivolt, a hűség és a gyermekvállalás. Ennek az új reneszánsznak az intellektuális motorjai az egyházatyák, földesurak, különféle egyházi és világi tekintélyek voltak.

A hanyatlás a koramodern korban indul többek közt olyan, „antifamilista”, családellenes gondolkodóknak köszönhetően, mint Erasmus, Rousseau, David Hume, Thomas Paine és mások.

Elősegítette a lassan kibontakozó válságot a francia forradalom, a marxizmus, a hegelianizmus és a közgazdasági szemlélet is.

(Zimmerman nem jönne be Stephanie Coontz feminista család- és házasságtörténésznek.)

A szociológus szerző szerint a nyugati világ már régóta az atomisztikus család fémjelezte hanyatló korszakban van, ami a huszadik század végére tetőzik. Zimmerman ugyanakkor nem moralizál: a hanyatlást nem valamiféle erkölcstelenségnek tulajdonítja, és a hanyatlást nem is a család atomizálódása és az egyéni szabadság abszolutizálása okozza – ezek jelei, következményei a társadalmi szétesésnek, egyben persze, míg a trendek meg nem fordulnak, elősegítői is. 

 

Zimmerman inkább azt állítja, hogy az egészséges társadalomban, a civilizációk kreatív korszakában az egész társadalmat áthatja a családpárti gondolkodás, ez a magától értetődő, ha tetszik, a strukturális tényezők ezt segítik.

A hanyatlás és szétesés idején azonban az egyéni szabadság abszolutizálása a meghatározó,

az értelmiség családellenessé, cinikussá válik, gondolkodását pedig a kulturális determinizmus határozza meg – itt Zimmerman egészen egyértelműen a modern értelmiségre gondol, és még inkább igaz mindez a posztmodern értelmiségre.

A családellenes emberek viszont nem tudják megérteni a familizmust, és Zimmerman szerint ezért tévednek teljesen a családot vizsgáló, de azzal szemben szkeptikus szociológusok. A társadalom összetartásában viszont a legfontosabb tényező a család. 

Központi fontosságú a születésszám is – figyelmeztet Zimmerman. A familizmus alapja a gyermekszám, és a legéleterősebb társadalmakban is a népesség kisebbik része az, ami gyermekeket vállal. Azok a társadalmak, ahol sok gyermek van, családpártiak – ahol pedig kevés, azok családellenesek.  Azaz: „a gyermekek alapvető fontosságúak a familizmus számára. A familizmus hanyatlása  a biológiai reprodukció társadalmi rendszerének hanyatlása is egyben. Következésképpen azok a társadalmak, amelyekben a familizmus hanyatlik, maguk is hanyatlóak – és a hanyatlás nagyon gyorsan megy végbe”, legalábbis kétnemzedéknyi előkészület után. 

Míg a családellenesség alapja az egyéni szabadság hangsúlyozása, aközben az ilyen, magukat szabadságpártinak gondoló korokra sokkal jellemzőbbek a diktatúrák – mutat rá Zimmerman, aki szerint a kiscsaládok dominanciáját jól ki tudják használni a családfunkciókat átvevő államok. A vallásos és morális korlátok ekkor már nem játszanak szerepet. 

Vajon miért? Zimmerman szerint azért, mert

a családpárti társadalmakra jellemző a hit a végtelenben, a rajtunk kívül álló alapokban, melyeket nem kérdőjelezünk meg

– a vallások pedig épp ilyesmit biztosítanak. A családellenesség ezt kérdőjelezi meg, és a hanyatló korszakokban az emberek nem teszik a dolgukat csak azért, mert „úgy helyes”, hanem mindent megkérdőjeleznek. 

Az utolsó stációkban Zimmerman szerint megfigyelhető, hogy: elszaporodnak az ok nélküli válások; csökken a gyerekszám, a népességszám és már nem tisztelik a szülőket; az esküvő valódi jelentése eltűnik; pesszimista elképzelések  jönnek divatba a régi hősökkel kapcsolatban; népszerűvé lesz az ötlet, hogy az egyenlőek házassága vagy valami lazább együttélési forma megoldja a bajt; a régi módon megházasodók nem kívánják fenntartani hagyományaikat, mások menekülnek a kötelességek elől; a városi és értelmiségi csoportok családellenes felfogása kiterjed a perifériákra; a házasságtörés egyre elfogadottabbá válik; a fiatalok a szülők ellen lázadnak, és ezért egyre kevesebben akarnak szülők lenni; terjed a fiatalkori bűnözés; és a „szexuális perverziók” elfogadottá válnak. 

Zimmerman szerint a civilizáció fontos alapja a családpártiság, a családellenesség pedig a hanyatlás jele. A kiteljesedő egyéni szabadság nem a civilizáció végső foka, hanem a vége. De ez a hanyatlás nem megállíthatatlan, hisz többször jött már ellenkező trend a történelem folyamán. Jönnek a régi eszményeket képviselő új erők (olyasmi, amit a feministák visszacsapásnak neveznének), azaz „a család ellenforradalmak által tűnik fel újra”.

Összesen 92 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Tajgetosz egyébként legenda volt, hasonlóan az erényövhöz, az első éjszaka jogához.
Sőt, a görög homoszexualitás sem úgy nézett ki, hogy az egy elfogadott családmodell lett volna, a felnőtt férfiaktól elvárták, hogy házasodjon meg, és legyenek gyerekei.

A cikk (recenzió) jó egyébként, számomra is sok újdonság van benne, illetve tett nyilvánvaló dolgokat szélesebb kontextusba.

"További kérdés, hogy más civilizációk esetén (pl. többnejűség mellett) mi volt a helyzet."

Ezek a civilizációk kipusztultak. Ahol manapság elvileg engedélyezve van, ott is egy szűk elit kiváltsága, így tartják kontroll alatt a dolgot.

Ha egy csomó fiatal férfi nő nélkül marad, (márpedig ha egy férfinak 2-3 felesége van, az azt is jelenti, hogy 2-3 férfinak meg egy se jut) ott ezek a férfiak hiperaggresszívé válnak, ami a társadalmi rend széteséséhez vezet.

"A családdal való babrálás tökéletesen ilyen dolog. A ma emberének fogalma sincs arról, hogy a társadalom működését mi segíti vagy akadályozza, így olyan dolgokba barmol bele tudatlan gőgjében,..."

A mai progresszív értelmiségnek szerintem halvány gőze sincs arról, miféle károkat okoznak az ő világmegváltó progresszív társadalom mérnökösködéseik. Sokszor úgy tűnik, nem is érdekli őket, kizárólag csak az, hogy ők legyenek hatalmi pozícióban.

Ezért van az, hogy nem nagyon érdeklik őket a tudományos eredmények, mert ezek egyre kevésbé vágnak össze az általuk megálmodott hipotézisekkel. Ezért van az, hogy a hatalmat akarják megszerezni, és hatalmi erővel, pl. felülről ráerőszakolt faji-, nemi kvótákkal akarják megváltoztatni a társadalmat, mert tudományos téren egyre inkább vesztésre állnak.

(Csak egy példa: Jellemző, hogy az evolúcióval egyetértenek, viszont az evolúciós pszichológiától félnek, mint az ördög a tömjénfüsttől, mert az nem illeszkedik az ideológiába. Magyarországon szinte nem találsz olyan pszichológust, aki tanulta ezt az ágát.)

Láttam. És ha te ellenben lusta voltál rákeresni, akkor például:
https://index.hu/tudomany/til/..

2007-ben aztán egy görög régészeti expedíció oszlatott el minden kérdést. Öt éven át kutattak a hegy körül, és összesen 46, a spártai korból származó emberi maradványt találtak. A csontok azonban egytől egyik felnőttekhez tartoztak, jellemzően 18 és 35 év között. A történészek úgy vélik, a Tajgetosz szakadéka kivégzőhely lehetett, ahol bűnözők lelték a halálukat.

Szívesen.

Pedig a francia jakobinusok ideológiai elődjeikig való visszavezetés sok mindent megmagyarázna.
Engem az is érdekelne, hogy vajon pl. Rousseau, aki úgy írt a könyvet a gyereknevelésről, hogy a saját gyerekeit intézetbe adta, vajon ok volt vagy már okozat? Ha utóbbi, akkor mi volt az előzmény?
Ha feltesszük, hogy mindez igaz, amit könyv ír, akkor vajon hogyan lehet visszafordítani a folyamatokat? Mert szép dolog a diagnózis, de az még nem a terápia, nyilván ma már nem lehet központilag elrendelni a kereszténységet és a nagycsaládot.

Eltakarodhatsz a kurva anyádba, húgyagyú gyökér. X

Nem volt sokkal különb az ógörög társadalom sem, egyik jele, hogy ők is utópiákról álmodoztak, a másik az, hogy a rómaiak el tudták foglalni őket.
Az inkvizíció is egy olyan dolog, amit az egyházellenes jakobinusok kevertek rossz hírbe. A spanyol inkvizíciót nem számítva (az világi inkvizíció volt - az uralkodónak tartozott elszámolással az inkvizíció vezetője, nem az egyházi vezetőjének), abban a korban a világi eljáráson gyakori volt a védő hiány és a kínzással kierőszakolt vallomás, ennél az inkvizíció sokkal humánusabb volt. Voltak esetek, amikor polgári ügybe keveredett embernek azt javasolták, hogy vallja be az istenkáromlás bűnét, mert akkor egyházi bíróság elé kerül, sokkal nagyobb túlélési esélyekkel.

Valóban, és akkor megint eljön a jog nélküli korszak, amikor a fegyveres bandák szabadon szednek rabszolgákat, nem lesz orvosi ellátás, és semmilyen civilizációs vívmány, mint például melegvíz. Lehet, hogy a progresszíveknek ez vonzó jövőkép, nekem kevésbé az.

Múltkor olvastam, hogy történelem szakon nagyjából az első órán elmondják azt, hogy a középkorban a társadalmi feszültségek vallási köntösben jelentkeztek.

A 'hagyományos' család biztosítja az emberiség fennmaradását.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés