Nemzetet szolgáló tudomány

2021. január 30. 10:55

Horváth-Lugossy Gábor
Vendégszerző
A pozsonyi csata című kisfilm sikere felszínre hozta azt gyűlöletet, ami megítélésünk szerint valójában a magyarsággal szemben nyilvánul meg.

Válasz Fodor Pál és Molnár Antal a mandiner.hu-n 2021. január 26-án megjelent „De tényleg, ki?” című cikkére

A pozsonyi csata című ismeretterjesztő animációs kisfilm egy hónap alatt több mint 300 000 emberhez jutott el. Minimális költségvetésből, lényegében fillérekből egy olyan alkotás született, aminek van üzenetértéke, egyértelmű a mondanivalója, és egy olyan elhallgatott eseményt vitt be a köztudatba, amit már évtizedekkel ezelőtt meg kellett volna tenniük másoknak. A most megjelent kisfilm kritikusainak nagy része azokban az intézményekben tevékenykedik, amelyekben lett volna alkalmuk hasonló munkára. Csakhogy a magyar nemzeti önazonosság erősítéséhez kapcsolódó eseményeket inkább feledésre ítélték. A felnagyított vereségeinkből, kudarcainkból tudatosan létrehozott kishitűség pedig egyre csak ontotta magából azt a szemléletet, ami lehetetlenné tette nemzeti létünk egészséges megélését.

A magyarság Kárpát-medencei léte egy olyan csoda, egy olyan jelenség, ami történészi munkával alátámasztva is leírható, értékelhető és ami a legfontosabb, átadható az utókornak. Hogy ezen a téren milyen örökséget adunk tovább, az a jelenkor felelőssége. Ha egyfolytában az örökké vesztes, bűnös nemzet képe jelenik meg előttünk az önazonosságunkat megélve, akkor ezt a hitetlenséget – az önmagunkba vetett hit hiányát – sajnos tovább fogjuk adni a következő generációnak. A pozsonyi csata nemzetünk egyik legfontosabb dicsősége, s elévülhetetlen érdemei vannak abban, hogy ma itt vagyunk a Kárpát-medencében. Eddig ennek a megismertetése, tudatosítása, sőt ennek a világraszóló diadalnak a ténye is kimaradt a nemzeti emlékezetből. Ennek az üzenetét jelenítettük meg a meglehetősen szerény anyagi lehetőségek közepette a magyar történelem iránt érdeklődő nagyközönségnek szánva, akik eddig erről semmilyen befogadható formában nem kaptak tájékoztatást. A pozsonyi csata című filmet megcsinálhatták volna mások is, a kritikusok, szakmailag úgy, ahogy jónak látják. De nem csináltak semmit. Amikor pedig valaki tesz valamit, ugyanezen emberek rárontanak azzal, hogy nem is így, nem is úgy, hanem amúgy kellett volna.

A történészek között a szakmai kritikákkal kapcsolatban az elmúlt évtizedekben kialakult egy szokásrend, amit sokan most úgy leráztak magukról, mint kutya a vizet. Eddig majdnem mindenki betartotta legalább minimálisan azokat az etikai szabályokat, amelyek döntően az ellenfél személyét, szakmai jóhiszeműségét érintették. Ha sok kérdésben nem is volt egyetértés, nem volt jellemző az, hogy hazug, személyeskedő, agresszív, gyűlölködő viták alakuljanak ki a nagy nyilvánosság előtt, amelyekből a másik fél legminimálisabb tisztelete is hiányzik.

Fodorék is látszólag ezen állásponton vannak, első cikkükben írják is: „A szerencsére nagyon népes magyar történésztársadalom az egyre bővülő intézményhálózat keretei között, az esetleges viták és nézetkülönbségek ellenére is, a szakmai normák tiszteletben tartásával végezte munkáját, egyfajta íratlan szakmai becsületkódex alapján.”

Majd visszatetsző módon gyorsan hozzáteszik: „A Magyarságkutató Intézet működésének kezdetével ez a hallgatólagos, minden szereplő számára kötelezőnek tartott szakmai és etikai norma véget ért.”

Mivel is? Azzal, hogy a kormány létrehozott egy intézetet? Vagy azzal, hogy kutatunk és könyveket teszünk ingyenesen elérhetővé a weboldalunkon? Vagy azzal, hogy nemzetközi publikációkat írunk, több nyelvű online konferenciákat tartunk óriási érdeklődés mellett?

Egy olyan interjút, írást nem lehet említeni, ahol Fodort és Molnárt személyesen említettük volna valaha is. Ha voltak is kritikáink az elmúlt évtizedek történészi műhelyeinek  működését illetően, arról nem tehetünk, hogy ezt ők magukra vették.

A pozsonyi csata című kisfilm sikere viszont felszínre hozta azt gyűlöletet, ami megítélésünk szerint valójában a magyarsággal szemben nyilvánul meg. Hiszen annak a tudatnak, az érzésnek, a diadalnak a semmibe vételéről volt és van szó, amely munkát a nemzetéhez hű, patrióta szellemű történészek elitje oly előszeretettel végzett el az elmúlt évtizedekben. A Magyarságkutató Intézet nem szállt bele a sárdobálásba sem. Az alkotás népszerű, afölött már ítélet mondtak a magyar emberek. Pár tucat hangoskodó ordibálása, és a balliberális orgánumok hírklónozása nem tudta elrontani azt a jó érzést, ami a pozitív visszajelzések után alakult ki bennünk. Fodor Pál és Molnár Antal ügyében azért tettünk kivételt, s szólaltunk meg, mert ők szakmai köntösbe bújtatott formában nem egyszerűen tárgyi tévedésektől hemzsegő írást tettek közzé, hanem munkatársaink szakmai tisztességét is méltatlan stílusban kritizálták. Olyannyira, hogy ennek a szellemi csatározásnak a mögöttes szándékait azok is láthatják, akik kívülállóként tekintenek erre az esetre. Hogy aztán ez most nem tetszik Fodor Pálnak és Molnár Antalnak, az teljesen érthető. Az viszont továbbra is nehezen fogható fel, hogy milyen lelkiállapot kell ahhoz, hogy valakik a gyűlöletükben annyira elragadtassák magukat, hogy olyasmit írjanak le, ami az írásuk utolsó bekezdésében áll. Ezek a házmesterekkel példálózó, kirívóan szellemtelen gondolatok a bulvárlapokba sem férnének be, menthetetlenek, és minden jó érzésű ember számára sértőek. Nem is beszélve arról, hogy felfoghatatlanul modortalan stílusban nekimentek egy nemzetközi tekintéllyel bíró, jelenleg politikailag is kiemelkedő súlyú onkológus professzornak is. Ez túl van minden józan belátással bíró ember számára a tárgyilagos és elfogadható kereteken. A politikailag motivált gyűlöletnek ez a szintje egyben abszurd és groteszk is. Ezt csak szürreálissá teszi az a vélekedésük, ami szerint a történettudomány éppen olyan lenne, mint az atomfizika. A természettudományok empirikus és megismételhető kísérleteken alapulnak, vagyis csak akkor fogadható el egy új állítás, ha a bármikor és bárhol megismételt kísérletek ugyanazt az eredményt mutatják. Lord Kelvin, a brit Királyi Természettudományos Akadémia egykori elnöke hiába jelentette ki, hogy a levegőnél nehezebb tárgyak sohasem fognak repülni, objektív tények és bizonyítékok cáfolták meg elméletét. A „történettudományban” ilyen objektivitás nem létezik, elméletek állnak szemben elméletekkel, és az egyén szubjektív ítélőképessége alapján dönti el, hogy számára melyik az elfogadhatóbb. Nagy bajban lennénk, ha az atomfizika is így működne. Fodor Pál és Molnár Antal azt hiszi, hogy a történeti forrás egyenlő a valósággal, ami bizonyosan nem igaz. A valóság kis része jelenik meg írott formában. Azt a nyugati történetfilozófia által már rég meghaladott neopozitivista hitet vallják, hogy a történelem egyenlő a múlttal, ami csak igaz lehet, mert lehet objektív történelmet írni. Ez nem így van. Az objektivitás álcájába bújó történetírás pont annyira szubjektív, mint bármilyen más történeti narratíva. A különbség, hogy az egyik vállalja a célját. A világhírű George F. Kennan azt mondta: „…természetesen nem létezhet nagyobb csalás a történetírásban, mint a teljes pártatlanság és objektivitás megjátszása. Éppúgy nincs egy nézete a múltnak minden oldalról, mint ahogy a holdnak, vagy egy almának sincs egy nézete minden oldalról.” Hasonló gondolatokat fogalmazott meg John Lukács is több művében. Egy helyen például így ír: „Az igazság nehezen megfogható, s ez a történésznek éppúgy gondot kell, hogy jelentsen, mint a regényírónak. Magyarországon hamar megtanultam, hogy lehet olyan történeti munkát írni, amelyben minden »tény« pontos, de az egész mégis hamis – és gyakran szándékosan hamis – benyomást kelt.” John Lukács alapján A pozsonyi csata című filmben talán nem volt pontos minden „tény” (de mint akadémiai körökben oly sokszor elhangzott, történelmi tény nem is létezik, tehát az egész támadás már alapvetésében is ingatag), az egész mégis igaz – és szándékosan igaz – benyomást kelt. Fodorék továbbra is a soha el nem hangzott „hun–magyar azonosság” szalmabábját csépelik, de értjük mi, hogy ők a hun-magyar rokonságnak már a gondolatát is „alvilági gondolatszörnynek” tartják. Hunfóbiájukat láthatóan nem bizonytalanítja el, hogy a témában megjelent első archeogenetikai adatok is abba az irányba mutatnak (pl.:  Keyser et al. 2020), ami alátámasztja a krónikáinkban is megfogalmazott és a néphagyományban is megőrződött rokonságot.   Mindezeket tetézi, hogy első írásában Fodor azért bírálta a Magyarságkutató Intézetet, mert keleti irányban folytat történeti kutatásokat, aminek igazolásához Fodor egy Klebelsberg Kuno-idézetet is citált „A magyar nemzet történelmének a nyugati kultúrával és ezzel együtt a kereszténységgel szembeni megfogalmazása és a kelethez való kötése a magyar szellemi élet régi kísértése, amely azonban mindig a frusztrációhoz kapcsolódott és mindig kudarcos volt.” Majd eltelik pár nap és Fodor - mintha nem ő írta volna a korábbi véleményt - most már azt bizonygatja, hogy az általa vezetett intézmény „forradalmasította a keleti tudományossággal kialakított kapcsolatokat”. Tehát: ha a Magyarságkutató Intézet kutat keleten, az szakmaiatlanság, ha a BTK TTI teszi ugyanezt, az a szakma csúcsa. Fodor Pálék sokat utalnak a mi mesés forrásainkra, ami természetesen csak ártó szándékú kötekedés. A Magyarságkutató Intézetben senki nem kap mesés fizetést. Az ő nagyon is tisztes, a mögöttük álló új kutatóhálózat anyagi megerősödése miatt újabban már még tisztesebb költségvetési forrásaik mértékére kitérve viszont hadd tegyük fel a kérdést, hogy ezekből az összegekből nekik miért nem sikerült egy kisfilm létrehozását segíteni? Merthogy Fodor 2016. 06. 07-én még azt mondta az egyik újságnak: „Tehát kell ismeretterjesztő munkákat is csinálni.” Négy év alatt ez miért nem sikerült? És az azt megelőző harmincban? Azzal a hatalmas szakmai apparátussal ismeretterjesztő filmek tucatjait kellett volna letenni az asztalra! Miközben Fodor Pál a legnagyobb Mohács-kutatónak tartja magát. Mohácson az emlékparkban készült egy hasonló animációs film, mint A pozsonyi csata, pontosan ugyanazzal a technikával egyébiránt. Rengeteg tárgyi tévedés van benne. Hol vannak ezzel kapcsolatban a nagybetűs szakma kritikái? És Fodor Pálé? Vagy vegyük azt, hogy a Szulejmán című török filmsorozat is igen népszerű Magyarországon, annak ellenére is, hogy ez a film az egyik legdurvábban történelmet hamisító alkotás. Ki hallott ezzel kapcsolatban felháborodást a magukat mérvadónak ítélő történészek részéről? Molnár Antal hány írásban fejtette ki erről szólva a nemtetszését? Pedig a hibák elég láthatóak voltak. Írt is róluk az Origo: „a vicsorogva rohamozó II. Lajos. A magyar királyt amúgy is egy öntelt, ötven körüli férfinak mutatták már korábban is” (origo.hu). Valamint a Magyar Nemzet is: „Történelmet hamisít a Szulejmán, de imádják a magyarok”; „a propagandisztikus szappanopera összezavarja a nézőket, de azért továbbra is csaknem millióan követik.” Újságírók tették szóvá a látható pontatlanságokat. Fodor a viszont a látottakat egy kivétellel történelmileg mind-mind megfelelőnek tartotta. Akkori nyilatkozata alapján nagyjából annyira futotta, hogy: „Ibrahimnál csúszott be egy hiba, de feltehetőleg nem szándékosan: a sorozatbeli Hatice ugyanis valójában nem volt a pasa felesége, így Ibrahim sem volt Szulejmán sógora”. Később a cikkben még azt is olvashatjuk, hogy „A történész azt tartaná megoldásnak, ha a történelmünkről nálunk is készülnének végre sorozatok, filmek Zsigmondtól, a Hunyadiaktól kezdve. Mint Fodor mondta, nem érti, miért ne lenne erre lehetőség.”

Talán a fenti állítás tükrében még érthetetlenebb A pozsonyi csata animációs filmhez való hozzáállás. Vagy a fenti állítás nem igaz. Nem tudjuk ezt eldönteni. Viszont mi továbbra is türelmesen várjuk, hogy szülessenek meg az újabb és újabb történelmi filmek, sorozatok.

Még egy utolsó dologra reagálunk, mely szerint még az általunk példaként állított Roger Crowley munkásságát sem ismerik. Mint írják:

„Roger Crowley követendő példaként elénk állított „kb. harminc centiméter vastagságú, kiváló monográfiájat” sajnos nem ismerjük.”

Ezen könnyen segíthetünk: 1453: The Holy War for Constantinople and the Clash of Islam and the West, 2005.; Great Constantinople: The Last Siege, 2005.; Empires of the Sea: The Siege of Malta, the Battle of Lepanto, and the Contest for the Center of the World, 2008.; City of Fortune: How Venice Ruled the Seas, 2012.; Conquerors: How Portugal Forged the First Global Empire, 2015.; Accursed Tower: The Crusaders' Last Battle for the Holy Land, 2019.  

Mind szép, vaskos kiadvány, jó része magyarul is elérhető, mert érdekes és mert olvasható. Crowley a Földközi tenger régiójáról ír. Számos országban sikeres, könyveit nagy példányszámban veszik. Sajnos egy ilyen magyar könyv sincsen a nemzetközi piacon. Bán Mór Hunyadi kiváló sorozata is még vár erre a feladatra.

Végeláthatatlan sorban folytathatnánk a velünk vitatkozók állításainak cáfolatát, de szükségtelen. A helyzet adott, ha nem tetszik, amiben mi közreműködtünk, lehet jobbat, szebbet alkotni. Biztatásként jeleznénk, nagy fogadókészség van rá. Ezt igazolja, hogy a „Magyarság eredete” című kisfilmünket fél év alatt több mint 1 millióan láttak magyar, angol és német nyelven.

A magunk részéről ezzel lezártnak tekintjük ezt a sok értékes időt felemésztő sajtóvitát.

Mivel úgy véljük, hogy a szakmán belüli oktalan gyűlölködés hátráltatja az eredményes nemzetépítő munkát (amire ebben a században is óriási szükség van), sérelmeinket félretéve képletesen ezúton is kezet nyújtunk, és meghívjuk Fodor Pált és Molnár Antalt: látogassanak el a Magyarságkutató Intézetbe és egy kötetlen szakmai találkozó keretei között ismerkedjenek meg intézetünkkel és eddigi teljesítményünkkel.

Budapest, 2021. január 29.

Dr. Horváth-Lugossy Gábor főigazgató, Magyarságkutató Intézet, Dr. Vizi László Tamás PhD tudományos főigazgató-h., Magyarságkutató Intézet; főiskolai tanár, Prof. Dr. Gulyás László tudományos tanácsadó, Magyarságkutató Intézet; egyetemi tanár, Makoldi Miklós igazgató, Magyarságkutató Intézet Régészeti Kutatóközpont, Dr. Neparáczki Endre PhD igazgató, Magyarságkutató Intézet Archeogenetikai Kutatóközpont

Összesen 411 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

"Az egész világ azon röhög, hogy a hunok leszármazottainak tartjuk magunkat."
Mármint a CEU-világ? Tőlünk keletre valamennyi állam így gondolja. És némileg autentikusabbak hun ügyben, mint egy-két nyugat-európai történész.
Voltam Kínában, ott ez az általánosan elfogadott nézet.

Attól, hogy emiatt balra sorolod magad, még nem leszel okosabb szemernyit sem.

Mivel áldozzuk be őket? Muzulmán hitre tért, öngyilkos merényletektől nem visszariadó nép. Mit kellene tennie a magyar kormánynak? Tüntikézni a kínai nagykövetség előtt?

Idióta. Ha a szarul elvégzett munkát piros-fehér-zöldre színezed, attól még szarul elvégzett munka marad.

Ez olyan, mint ha valaki tiltakozott volna a válogatott szidása ellen az andorrai focimeccs után.

A nemzet valódi tisztelete a tisztességesen elkészített munkát követeli meg, kezitcsókolom!

Szomorú vagyok miatta. De a Kaukázus térségének etnikai konfliktusait sem te sem én, sem a magyar kormány nem fogja megoldani. Amúgy abban a térségben a konfliktus alapja nem a vallás.

Pöstényi András: Már kiirtani sem akarták a magyarokat?
Itt a linkje: https://tenyleg.com/index.php?..

Istenem az a fránya logika, ez is csak a fehér férfiak találmánya ! Ezért mint ilyen rasszista tudomány, nem is kell törödni vele....

Hát nem!
Ha valami szar, akkor nem kell nemzeti szalaggal átkötve lenyomni az elkötelezettek torkán és ellenségnek nevezni, mert nem tetszik. Sem a minőség, sem az, hogy tudományos, ismeretterjesztőnek van beadva. Mert messze nem az. Nem vagyok balliberális, hogy a szart dicsőítsem, csak azért, mert az én oldalam csinálta.

Főleg az angolul beszélők, akik valahogy Hungarian-nek hívják a magyarokat.

"A zsidók az egész emberiség gyűlöletét tradícióvá fejlesztették"
(Diodorus Siculus: Historical Library, 34,1.)

,,Igény arra van, amit ad a tévé. Ha komolyzene, akkor komolyzene, ha gengszterrap, akkor gengszterrap. Egy minőségi Pozsonyi csatára ugyanúgy lett volna igény. ,,

Kinek a pap, kinek a papné. - tartja a közmondás.

Van akinek teszik, megfelel van akinek nem. Nem kötelező nézni. Az általad megfogalmazottak egy része ellentmond a másik résznek.
Egyetértek azzal, hogy amelyik kritikus kritizálja, megvan a lehetősége, hogy jobbat alkosson. Miért nem teszi meg?

Korai történelmünk megismerésének nagy része hagyományokból, mondákból ismerhető meg. Az ezekben foglaltak azonban még nem tények. Így van ez a pozsonyi csatánál is. Még az időpont és a hely is vita tárgyát képezi. A csata lefolyásáról nem is beszélve.

Számomra minden könyv film érdekes, ha azzal foglalkozik ami érdekel. Nem a formát nézem, hanem a hanem a tartalmat. Azt, hogy milyen üzenete van számomra. A mostani poszt erről is szól, ugyanakkor - ahogy az egyik hozzászóló megfogalmazta - a vita nem erről szól, hanem egészen másról.

Elolvastam ,,Már kiirtani sem akarták a magyarokat? ,, Pöstényi András - https://tenyleg.com/index.php?.. - írását, amely a történetet egy bizonyos látómezőből nézi. A kiirtani vagy kiűzni szavak köré fonja az írását, mondanivalóját.
Igaz, hogy e két szónak különböző a jelentése, de az is igaz, hogy számtalan esetben ezek összemosódnak és akkor a kiirtani szó PC-sen kiűzni lesz. Gondoljunk csak az amerikai indiánokra. Vagy gondoljunk a Kárpát-medencéből kiűzött népekre.

Végezetül: A T. történészek már annyiszor megvezettek bennünket, beállva az adott időszak uralkodó ideológiája mellé, hogy Dunát lehetne velük rekeszteni.
Szerintem erre is igaz a statisztikával kapcsolatos mondás átfogalmazva: Annak a történelem szemléletnek hiszek amit én hamisítottam.

,,Nekem nemzetközileg elismert magiszteri végzettsgem van,,

Cselédkönyved is van?

éppen erről beszéltem. Nem, én nem eszek szart. Azt te eszed, csak azért, mert a tányér nemzeti színűre lett mázolva. A szar, bármilyen csillogó is a csomagolása, az szar.

Az meg felháborít, hogy "ennyi pénzből" -re hivatkoznak. Én nem vagyok rosszabb minőségű, mint egy nyugati és a Pozsonyi csata éppen erről szólt, hogy mi jobbak vagyunk, mint a nyugatiak.

Nem én hozakodtam elő, hanem te, hogy nyomatékod adj az állításodnak. Csakhogy az nem érv, hogy te ki vagy és milyen elismertségeid vannak.
Talán ismered William Shakespeare mondását: A bolond bölcsnek tartja magát; de a bölcs tudja magáról, hogy bolond.

Néhány azzal érvelnek, hogy a Pozsonyi csata nem szerepel a korai magyar krónikákban.
Talán erre is lehet magyarázatot találni.
A Pozsonyi csata 907. július 4. és 7. közé tehető.
Géza fejedelem békét kötött a bajor királyi házzal és fia István feleségül vette Liudolf Gizellát, akit Bajor Gizellának is nevezünk.
,,995-ben kérte meg a kezét Géza magyar fejedelem fia, István számára. 996-ban tartották német földön, a 873. szeptember 27-én felavatott kölni dómba az esküvőt, majd követte férjét új hazájába. Kíséretében több német lovag érkezett Magyarországra. ,,

Így lehet, hogy ez a körülmény is magyarázatot ad arra, hogy miért nem szerepel a bajorok felett aratott Pozsonyi csata.

A szerkesztés miatt újra eltünt a teles hozzászólásom. Újra nem írom le.
Csupán annyit: a kiűzés szót tartom elfogadhatónak.

Üdv.

,,Reformátusként bátran felvállalom....!
Nekünk észt is adott az isten, a pápistáknak vakhitet.....,,

No! No!
Azért hátrább az agarakkal. :-)

:D
Kedves Barátom!
Apai ágról én is kálomista vagyok, míg anyai ágról pápista. Bennem mindkettő megvan.
Azonban a kálomisták későbbi születésűek, így ha úgy vesszük te hozzám képest suhanc vagy. :-)
Nem is ez különböztetne meg bennünket, hanem a cselekedetünk, amiben szerintem hasonlóak vagyunk.

Regisztráltam és elő vagyok jegyezve. Folyamatosan kapom a tájékoztatót. Meglepetésre már a Googletől is.

https://jaisz.hu/tablok/1014a/..

Kitől kaptad ezt a szép piros nyakkendőt? Netán Dobrev Klárától, vagy egyenesen Gyurcsány Ferenctől?

Nyugi.
Van akinek a nyaka vastag és van akinek a nyakkendője.

:-)
A valóság a képnél is csúnyább?

Ismered?

Két szomszédasszony összefut a folyosón, az egyik kissé rosszmájúan megjegyzi:
- Képzelje szomszédasszony, tegnap lent voltunk a Balatonon, és a strandon a maga férjét láttam egy feltűnően csinos fiatal lánnyal.
- Nézze szomszédasszony, a férjem már elmúlt 75 éves, hát csak nem mászkálhat a strandon kislapáttal meg vödörrel?

Én sejtem ám, hogy mi a bajuk.

A harcosok nem vörös ágyékkötőben és vörös nyaksálban vannak, nincs szivárványszínű zászló amire az lenne kiírva: Világ hunjai egyesüljetek.

Attila the Hun vezetési elveiről alapkönyvet írt Wess Roberts 1990-ben. A vezetéstudomány egyik leghíresebb könyve lett. Az Amazon ismertetése:

Wess Roberts: Leadership Secrets of Attila the Hun, 1990
This is the book you've heard about. The book that leaped to the top ranks of the bestseller lists. The book that's got the business world reading, thinking, and quoting. This is the book that reveals the leadership secrets of Attila the Hun-the man who centuries ago shaped an aimless band of mercenary tribal nomads into the undisputed rulers of the ancient world, and who today offers us timeless lessons in win-directed, take-charge management.

,,Okos, jó kinézetű személy vagyok.,,

Megismétlem a William Shakespeare idézetet azzal a kiegészítéssel, hogy értsed hozzá a ,,jó kinézetűt,, is.

,, A bolond bölcsnek tartja magát; de a bölcs tudja magáról, hogy bolond.,,

Jut eszembe!

Hogyan kezdődik a Pozsonyi csatáról készült animációs filmet elmarasztaló ,,tudósok,, cáfolata?
???
Hun vót, hun nem vót ......

A logikus gondolkodásról jutott eszembe

Matekórán a tanárnő feltesz az osztálynak egy kérdést:
- Gyerekek, mi történik, ha ül 3 galamb a fán és lelövünk onnan egyet?
Pistike majd kiesik a padból úgy jelentkezik, tanárnő fel is szólítja:
- Természetesen egy sem - mondja Pistike.
- Hogy-hogy egy sem?
- Mert lelövünk egyet és a többi megijed a durranástól, és elszáll.
- Nagyon tetszik a gondolatmeneted Pistike, de én nem erre gondoltam, mert matematikailag szerintem 2 marad ott.
Megy tovább az óra, a vége felé Pistike ismét jelentkezik:
- Tanárnő én is kérdezhetnék valamit?
- Persze, kérdezz nyugodtan.
- Megy 3 nő az utcán, mind a három fagyit eszik, az egyik nyalja, a másik harapja, a harmadik szopja. Tanárnő szerint melyik a férjezett?
Tanárnő irul-pirul, de mégis válaszol:
- Szerintem amelyik szopja.
- Szerintem meg az, amelyiken jegygyűrű van, de nagyon tetszik a tanárnő gondolkodásmódja!

Biztos Vona Gábor is Wess Roberts könyvéből tanulta a vezetést és azért volt olyan sikeres. :-)

Végszóként részemről az Ady verssorai jutottak az eszembe

Kényes, büszke pávák, Nap-szédítő tollak,
Hírrel hirdessétek: másképpen lesz holnap.

Másképpen lesz holnap, másképpen lesz végre,
Új arcok, új szemek kacagnak az égre.

Új szelek nyögetik az ős, magyar fákat,
Várjuk már, várjuk az új magyar csodákat.

Vagy bolondok vagyunk s elveszünk egy szálig,
Vagy ez a mi hitünk valóságra válik.

Új lángok, új hitek, új kohók, új szentek,
Vagy vagytok, vagy ismét semmi ködbe mentek.

Vagy láng csap az ódon, vad vármegye-házra,
Vagy itt ül a lelkünk tovább leigázva.

Vagy lesz új értelmük a magyar igéknek,
Vagy marad régiben a bús, magyar élet.

Vajon miért is ez jutott az eszembe?

,,Büdös az öndicséret. ,,

De legalább szagos. :-)

Megígérem ez az utolsó e témában

Lucifer revíziót tart a pokolban, megfelelően gondoskodnak-e az ördögök a rájuk bízottakról.

Az első kondér alatt vígan lobog a tűz, a kondér mellett egy tábla:
NE MÁSSZ KI! Lucifer kérdésére az ördög így felel:
- Ezek itt a németek. Tüchtig nép, betartják a szabályokat.

A következő kondér is mintaszerű, ám tábla helyett itt egy géppisztolyos őr áll.
- Ezek itt az oroszok. Ha valamelyik megpróbál kimászni,
az őr a géppisztollyal visszakényszeríti.

A harmadik kondérnál is minden stimmel, de Lucifer felvonja szemöldökét:
- Nem látom az őrséget, és tábla sincs.
- Ide nem is kell, ezek a magyarok. Ha egy megpróbál kimászni a többi visszahúzza.

Izé, ez most így elég paradox. Amikor itt megnyilvánulsz, egy nick vagy, akinek nincsenek tudományos publikációi. Lemondtál róluk a névtelenség javára. Ez nem biztos, hogy jó, de attól még így van.

Szerintem a kérdésről Dümmerth Dezső írta a legokosabbakat az Árpádok nyomában c. könyvében.

Ő nem fogadja ez a hun leszármazást, viszont magyarázatot igénylő jelenségnek ismeri el a hun leszármazásra vonatkozó középkori közmeggyőződést.

Magyarázata: ha a népünk nem is, az Árpád-ház valóban Attila leszármazottja. Ez egy olyan családi tradíció volt, amely miatt az Árpádokhoz még a pusztán olyan mágikus várakozások kapcsolódtak, amelyek önmagukat beteljesítő jóslatnak bizonyultak. Az Árpádok népe az Árpádok Attilától való leszármazása miatt tőlük várta földi és égi boldogulását, és összezárt az Árpádok körül.

A későbbi századokban az Árpádok családi tradíciója szétterült, és az Árpádok egész népének nemzeti tradíciójává lett.

Vö. Dümmerth: Árpádok nyomában.

Szerintem ez korrekt és izgalmas levezetés.

Kb, ahonnan Dzsingisz kánnak. Ahol a pusztai emberek erőt éreztek, oda tömörültek.

Titeket sem közösítelek ki. Egyszerűen nem értek egyet vele.

Igen, jogos kérdéseid vannak. De a nemzettudat kifejezése nem jelenthet egy kitalált történelmet, nem alapulhat hazugságon. legalábbis engedtessék meg nekem, hogy ne tapsoljak a hazug nemzettudatnak.
A Pozsonyi csatáról annyit tudunk, hogy legyőztük az egyesített európai csapatokat, a csatában meghalt egy csomó nyugati nagy ember és 100 évre adót fizetett nekünk a terület. Egy erős nemzet erős hadsereggel élt a Kárpát-medencében.

Magával a filmmel a hibriditása és a minősége a bajom. Lehet ilyen körülmények között tényszerűen bemutatni azt, amit tudunk és felhívni a figyelmet a legendákra, ami lehet, hogy igaz, de lehet, hogy nem. A West-point -ot meg egyértelműen cáfolni. Meg lehet hollywodi történetet szőni köré, de az legyen eladható és minőségében melgibsoni. De ne szánalmas magyarázkodással, hogy "ennyi pénzből".

Na, azért álljunk meg egy szóra! Először kijelentitek, hogy aki nem lelkesedik a filmetekért, az nem is magyar. Aztán amikor utca hosszat sorolom az érveimet, hogy ez miért egy rakás szar nemzetiszín pántlikával ellátva, akkor azzal jössz, hogy mi nem tudunk leszállni a biliről.
Beadják a szart, mert tehetségtelenek, vagy pénzéhesek, vagy azt hiszik, hogy nekünk a szar is jó, csak azért mert nemzeti elkötelezettség miatt szeretni kell.
Nem. Ez a film semmire sem jó. Aki nemzetileg elkötelezett az enélkül is ismeri a saját történelmét , aki pedig nem az, ezt nem fogja megnézni. Nem azért, mert valaki azt mondja neki, hanem azért, mert egy szar. Ideológiai ellentétről beszélsz, pedig ez nem ideológia, hanem igénytelenség. Igénytelen film, igénytelen tudományossággal! Igénytelen emberektől! Én a magam részéről igényes vagyok és bár nem tagadom meg tót őseimet, nem vagyok büszke az igénytelenségükre és bumfordiságukra.

Arra a filmre gondolsz, amelyiknek az első képkockája egy feliratot tartalmaz, hogy a Magyarságkutató bemutatja?

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés